Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-10-04 / 40. szám

nokok részt vehessenek-e a törvények alkotása körüli fő­rendiházi tanácskozásokban és mily minőségben ? tekintve, hogy a konvent, feliratában is intézkedéseket kért tétetni a zsinat egybehivása végett, de ez, más egyházkerületek e tárgybani nyilatkozatok elmaradása tolytán kelt hatá­rozatában kimondotta, miszerint a zsinat egybehivásának szüksége fenn nem forog: mondja ki az egyházkerület, miszerint kimondott elvi határozatához híven, a fönt jel­zett kérdést, jogos eldöntés végett, az annak idejében egybe hivandó zsinat elébe terjesztendi; addig is azon­ban, az alkotmányosan hozott s életbe is lépett törvény iránt tartozott tiszteletnél s hazafiúi kötelességnél fogva, a püspököt és főgondnokot, a törvényhozásilag reájok ruhá­zott méltóság jogainak gyakorlatában legkisebb részben sem kivánja korlátozni.* Ezután Mitrovics Gy. vette éles bonckés alá a gö­móri indítvány indokait, s eléggé erős érvekkel kimutatta, hogy a korábbi gyiiléá jogosítva volt ezen ügyben hatá­tározni s ehhez képest a következő indítványt nyúj­totta be: »Minthogy egyházkerületünk semmi okot nem lát arra nézve fennforogni, hogy a főrendiházi képviseltetés és a ref. középiskolák állami segélyeztetése tárgyában a folyó évi tavaszi és nyári közgyűlésen hozott határozatait megváltoztassa, a gömöri egyházmegye indítványa felett napirendre tér«. Ekkor azután Csider Károly szólalt fel, a ki ha nem is szónoki fogásokkal s szemkápráztató csillámokkal, de annál erősebb érvekkel vette védelmébe Teleky indít­ványát. Mi nem vontuk kétségbe — mondá — a pataki gyűlés érvényességét, hanem azt mondtuk, hogy a nél­kül hoztak e tárgyban határozatot, hogy megkérdezték volna az egyházmegyét, s mi azt hiszszük, hogy fontos kérdések csak akkor vannak jól előkészítve, ha mód adatik az egyházmegyéknek véleményöket kifejezni. Az őszi és tavaszi gyűlések előtt mindig tartatnak megyei gyűlések, a sárospataki gyűlés előtt pedig nincs. Az egy­házkerület nem omnipotens testület, az egyházmegye reáruházott jogait gyakorolja és igy megkívánható, hogy ily országos fontosságú elvi kérdések oly körülmények közt ne tárgyaltassanak, mikor azok még eme módon előkészítve nincsenek. Az egyházkerület jogköre nem terjedhet oda, hogy egyszeri határozatát ujabb revisio ala ne vegye; általános kérdésekben, melyek egyesek jogait nem érintik, az egyházkerület bölcsességének nem szabhatunk korlátokat, hogy határozatait meg ne változtathassa. Önöknek az a véleményök, hogy a fő­rendiházba bemenni általában nem kell; az a másik állás­pont, hogy azért nem kell, mert mindenki nem lesz ott. A törvényhozás intézkedését kicsinyelni, az állammal, ide­értve az államsegély kérdését is, külön utakon haladni, azzal ellenséges álláspontot elfoglalni, a mai államot a régi szem üvegen keresztül nézni, a mai időt a bécsi béke idejével összehasonlítani, midőn fegyverzörgés közt har­cot viseltek. A régi állam hatalma a protestantizmust ki akarta irtani, a szabadságot, alkotmányosságot megsem­misíteni, Magyarországot szegénynyé, katholikussá tenni. Azért kellett fegyveres hatolommal felkelni és megvédeni a protestantismussal együtt az alkotmányosságot. Tán ma is arra vagyunk utalva, hogy ez eszméket, mint egyedüli zászlókat tekintsük ? Hisz ennek az államnak kimondott legfőbb céljai: az alkotmányosság fenntartása, vallás­szabadság, közművelődés. És az állam ezt nagyobb sza­básulag teheti, mint mi. Felhívja a vallásfelekezeteket, osztályokat, hogy támogassák e munkában! és mi öröm­mel látjuk, hogy az állam is ezen az uton keresi az ország boldogulását, előhaladását. Az állam minket e célból támogat. Az állam nem akar omnipotenciát ; mert erre nincs ereje. Az állam megosztja a munkát és jól tudja, hogy a világuraló katholicismussal szemben, az országnak szüksége van a protestantizmusra. Az ál­lam segélyez minket, de nem akarja bezárni iskoláinkat ; az állam a törvényhozásban akar részesíteni minket, a vallásszabadság és viszonosság elvénél fogva. Ez egyen­lőség elérése volt a régiek törekvése is Ha mi az állam céljainak kiviteléhez segédeszközt nem nyujtunk, akkor az sem fogja a felekezeteket vé­delmezni, a vallásszabadságot biztositni ; ha az állam nem látja a felekezetek készségét, szívesen hozzájárul, hogy legyen szabad állam, szabad egyház, azután jő a népnevelés ügye, polgári házasság, az anyakönyvek pol­gári vezetése. Én az állammal való szövetséget, az ál­lammal való haladást, a protestáns egyház feladatának tekintem. Kimondom, hogy engem is megindított amaz intézkedés, hogy az államsegély az iskoláknak csak a tanárok választásának feltétele mellett adatott meg; de miután minden protestáns embernek hazafiúi és feleke­zeti érzelmeit ki kell egyeztetni : akkor én bele tudok nyugodni az államsegélybe ; mert azt tartom, hogy ezzel autonomiánk sincs megsemmisítve. Én a papságnak ne­vezetes kérdését látom a főrendiházba való bemenetelben, papságunk a reformáció óta sohasem bírta elfoglalni he­lyét a társadalmi téren sem, nem mert a világi elem nem volt annak barátja, hogy a papság elfoglalja az őt megillető ál'ást. Engedjék, hogy elfogadjuk a kormánytól, a mit ad; majd jön a kormány, mely irántunk kedvezőbb lesz, többet fog adni. Ne vigyük az ügyet végletekig, eléged­jünk meg egyelőre kevesebbel. Ajánlom a gömöri egy­házmegye indítványát elfogadás végett. Az erős érvek győztek. Hiába szórt azután Mocsáry Lajos ezer vádat a kormányra, hiába való volt Fejes István szónoklata, hiába hangzott el Zombory Gedő ma­gas szárnyalású beszéde ; az az elv, hogy a szentesitett törvény és a kerület határozata között levő ellentét ki­egyenlítessék, Édes Ábrahám, Bornemisza József, Farhas Ábrahám, Szentpétery Sámuel és Malcay Dániel sikerült beszédeik után, meleg óhajtássá vált a közgyűlés tag­jaiban. A szavazás nagy izgatottság között folyt le Mit­rovics Gyula javaslata, hogy a gyűlés a gömöri indítvány felett térjen napi rendre, három szavazattal elejtetett, majd a Teleky Péter javaslata 34 szavazattal, 28 ellenében el­fogadtatott. Ugyanezen tárgygyal kapcsolatosan olvastatott az alsó borsodi egyházmegye felterjesztése, melyben a mis­kolci főgymnásium államsegély iránti kérvényét a kon­vent elé terjeszteni kéri. Az ellenzék vezérei: Mocsáry, Fejes, természetesen ezt is keményen megtámadták, hanem ennél az ügynél meg Lévay József vette fel a kesztyűt s »mint a hal­dokló anyának hálás fia« erős érvekkel védelmezte az iskola érdekeit. Szép beszédet tartottak még Bizony Ákos és Molnár Bertalan s az eredmény az lett, hogy a kerü­let 33 szavzattal 15 ellenében elhatározta, hogy az iskola kérvénye pártolólag terjesztetik a konvent elé. Kedvező elintézést nyert a miskolci felsőbb leány­nevelő intézet ügye is. Egyhangúlag hozatott meg a ha­tározat, hogy a kerület elnökei 3000 frt évi államsegélyt eszközöljenek ki az intézet javára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom