Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-25 / 4. szám

kitűnő tanárunk (ki nt. uramat is tanitá, meg engem is) mondott, mintegy felfrissítéséül a legnehezebb problémákkal foglalkozó elménknek : miszerint a chinai nyelv olyan furcsa ám, hogy : erre húzom a számat, ez azt teszi, hogy »mandarin«; emerre húzom a számat, ez meg azt teszi, hogy »húncfut!« hát ha az illető jegyző ur — aki pedig a kedves főmunkatárs vala — annyira elmerült az ó kori szent hieroglifek tanulmányozásába, hogy a felső baranyai domestica összegét valami ilyen — ma már nagy szégyent okozó — ( ,, —— ,,) ó-kori jelekkel találta kiirni; mert azt még Heidelbergában megtanultam az öreg Ewaldtól (nyugodjék békével!) hogy az egyiptomi hieroglifek tudományában ez a két figura (,, ,,) olyan formát jelent, hogy ott bizonyos mennyiségű forintnak meg krajcárnak kellene állni?! Denique nagy zavarban és szégyenben vagyok én, hogy az a két strikla ott fekszik a suptialis jegyzőkönyvben ! mely nyíltan mondja, hogy mi, itt Felső-Baranyában csakugyan nem érdemeljük meg a kenyeret, pedig hát... 1 hanem, ne szólj szám, nem fáj fejem! Látom már, mint villámlanak felém a haragvó szemek, hegyeződik a » védelmező* penna, repül a dörgedelmes cikk ellenem a szerkesztőségbe (a mire ugyan — közlünk maradjon a szó — én egy árva betücskét se fogok felelni;) de hát nem tehetek róla, mikor nekem oly szégyenletes, elviselhetlenül nehéz az a két strikla ! *) Zvilus. Melyik igaz? A budapesti vasárnapi iskolák mult évi dec. 14-én tartott karácsoni ünnepélyére vonatkozólag e t. lapokból olvasám, hogy a budapesti derék theol. ifjúság a többi collégiumok ifjúságát is meghívta, egyrészt, hogy az ünnepélyben részt vegyenek, másrészt, hogy a magyar prot. theol. academiák ifjúságai egy keresztyén ifjúsági egyletet alkossanak, illetőleg a kezdeményezést megindítsák. Erre vonatkozólag e t. lapok mult évi 51-dik számában az 1639. és 1640. hasábon szórul-szóra következő passus olvasható : »A magyar államvasutak igazgatósága külön e célra féljegyre szóló igazolványokat nyomatott, hogy a külön felhívásban is meghívott tagjai theol. intézeteinknek szintén eljöhessenek. El is jöttek Pápáról nyolcan, Sopronból ketten. Debrecenből sürgönyben fejezték ki örömüket és egy az intézet seniora Révész Kálmán által irt meleg hangú levélben, *) A kérdéses hieroglif jelentése bizony nem valami hízelgő s nem örvendetes az illető egyházmegyére nézve. Az a két fekete húzás talán azt jelenti, hogy a f.-baranyai református nép erősen meg van húzva, rovásolva egyházi és iskolai célokra ; de ennek dacára ott van a macska köröm jobbról is balról is, az az ki kell még kaparni a domestika számára annyit a mennyit; egyfelől kaparná a lelkész, másfelől az esperes, de mindenik óvakodik erősebben bele karmolni abba a fekete striklába, csak kerülgetik. Vagy legalább kerülgették abban az időben, melyről a jegyzőkönyv szól. Közelebb azonban — mint tudjuk — erélyesen hozzá láttak a kikaparásához annak, a mit a törvény kikaparni parancsol, s jövőre el fog tűnni a két strikla, sőt nem lett volna az ott az idén sem, ha a jegyzőkönyv figyelembe vehette volna az 1884. októberig befizetett összegeket, mert akkorra már tudjuk, hogy Baranyából is folyt be annyi a mennyi a domestika pénztárába : de a jegyzőkönyv csak a junius végéig befolyt összegeket tünteti fel. Szégyeneljük mi, hogy egyházkerületünk egyik egyházmegyéjét ily macskakörmös striklák bélyegzik, de nem merjük okolni sem a lelkészeket sem az esperest, a miért óvatosan s késlekedve jártak el, de nem a népet sem, hogy vonakodott ezen ujabb — bár nem súlyos — terhet nyakába venni, mert ismerjük az egyházi és iskolai célokra általa hozott áldozatok nagyságát. Nem kételkedünk azonban, hogy kellő felvilágosítás és — ha már elkerülhetlen — kellő erély alkalmazása után, Baranya vallásos kedélyű népe között foganatosítva leend a törvény. Szerk. majd egy az egész theol. ifjúság által küldött, keresztyén kenetteljességgel irt üdvözlő iratban sajnálatukat, hogy el nem jöhetnek. A sárospataki intézet seniora, Rácz István egy itteni theologus barátjának irt levélben kifejezte az ottaniak sajnálatát, hogy az idő rövidsége miatt el nem jöhetnek s örömmel üdvözölte az igaz protestáns ügy és eszme diadalát.* Ugyan erre vonatkozólag a »Sárospataki ifjúsági Közlöny* 4-ik számában (megjelent 1884. dec. 15.) a 76 hasábon, szinte szórói-szóra a következő passus olvasható : »A pesti theologus ifjúság egy felhívást küldött ifjúságunkhoz, jelentvén, hogy december 14-én a vasárnapi iskolás gyermekek számára ünnepélyt tart; képviselők küldésére hív fel minket, kikkel a vasárnapi iskolák ügyét, fontosságát s a bibliai szövetségbe való belépést beszélnék meg. Theol. ifjuságunk ezen mozgalom iránt nem nagy hajlandósággal viseltetvén, a felhívásnak eleget nem tehet.* Ezek igy levén, már most azt kérdem: melyik igaz ? A senior szava-e vagy a lapszerkesztőé ? (Rácz Lajos.) Im a debreceni ifjúság szava egészen összehangzik az ő seniora szavaival, a sárospataki ifjúság szava pedig merőben ellenkezik az ő seniora szavával, nem csak, sőt teljesen meghazudtolja azt! Ismét kérdem : melyik szó igaz ? a sárospataki derék senioré-e, — vagy a »nemes* theologus ifjúságé ? melynek nevében a szerkesztő ir ? ! De még mást is kérdek, (mert az ilyen magamforma vén papnak sokfelé eljár az esze) u. i.: melyik mozgalom iránt érez tehát a sárospataki »?iemes* theol. ifjúság valami hajlandóságot, vagy jobban szólván igazi hajlandóságot — ha már a ker. bibliai szövetség iránt »nem nagyot* érez, mert — mint a hivatolt számból látom, a sárospataki ifjúság kebelében most három mozgalom támadott. 1. A becsületbíróság felállítása, erről azt írja a hivatolt szám vezércikkezője, hogy 80—IOO szónok van a gyűlésben együtt, kiknek mindegyike ideáiért kész torkaszakadtáig declamálni, mely okon aztán ^becsületbíróság helyett egy olyan valami intézmény jött létre, mely igaz, hogy »eredeti*, -^páratlan*, de egyszersmind csodaszörny is. * 2. A torna-ing és a tricot megvétele, melynek a »nagy többség* ellene nyilatk070tt! 3. A régi jó emlékű theologus bálok uj életre keltése, melyről a dec. 3 íkí ülésben »nagy lelkesedéssel« el is határozódott, hogy január 31 én megtartatódik! Im, tehát mégis csak van valami mozgalom, a mi iránt a sárospataki »nemes* theol. ifjúság nagy és igazi hajlandóságot érez ! Szép biz ez! Nagyot nőjjetek édes ecséim ! Zvilus. A nagy-bajomi ref. egyház sérelméhez. »Fide : sed cui, vide!« Midőn éppen pár hetet igénylő kán. visitatiói útra kell indulnom : olvasom e lapok 2. számában Csire urnák a n.-bajomi egyház II. tanítói állomása ürügyéből faragott ujabb, illetve legújabb megtámadását ellenem. Nem lévén időm ahoz, hogy a tendentiosus váddal szembeni, indokolt és dokumentált cáfolatomat, elkészíthessem; egyelőre, csak arra vagyok utalva, hogy figyelmeztessem a t. olvasót, Cs. ur n.-bajomi II tanítóság ügyébeni, konvent elé vitt s onnét elutasított, majd egyházkerület elé vitt s ott érdemileg ismételve nem méltányolhatott, s bár »sub judice«. . . álló, mégis hajánál fogva ! nyilvánosság elé hurcolt ellenem támasztott panasza —