Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-27 / 39. szám

tesités megtörténvén, a beigtatás lesz egyik tárgya a mára öszszehivott közgyűlésnek. Egy másik tárgy a multkorról elnapolt szervezeti munkálat végleges megállapítása. A kodifikácionális bizottságnak erre vonatkozó javaslatai a közgyűlési tagoknak megküldettek. Az elnöklő főgondnok ezek előrebocsátása után üdvözli az összegyűlteket; majd rövid viszszapillantást vett az egyház régibb állapotaira, melyeket egybehasonlitva a mostaniakkal, konstatálja a nagy és örvendetes haladást. Nem csak Írásból, könyvből, hagyományból ismeri az 1848 előtti viszonyokat. És az akkori és jelenlegi állapot között milyen nagy különbséget jelez pl. az a mostani — legelső — eset, hogy a püspököt successio nélkül választják. Előbbi századokról nem is szólva, a successio fenntartása még a jelen században ís olyan jognak tekintetett, melyet feladni veszélyes lett volna. E csodálatos valamit azonban nem sokára csak hirből fogják ismerni. Régen szükség volt reá azért, hogy a hatalomnak ne lehessen alkalma hozzáférni az egyházi autonomiahoz és a felségi confirmátió jogán veszélyeztetni a választást Jelenlegi királyunk () felségének uralkodása alatt nincs mit tartanunk autonomiánk megröviditésétől. A közoktatási miniszter szintén azon férfiak közé tartozik, kik értékük szerint tisztelik az autonom jogokat és szóló föltételezi, hogy igy fognak tenni utódjai is. Ha másként tennének, a veszélyeztetett egyház számára mindig fönnmarad az országgyűlés, melynél sérelmek ellen orvoslást találhat. A successio megszüntetésében az egyházkerület tehát olyan jogról mondott le, mely az idők változtával értéktelenné vált és szükségességét csak az akkori beteges állapotok indokolták. Ez is mindenesetre haladás A viszonyok nevezetes javulásának egyik további fontos momentumaként a főgondnok az ev. reform, egyházkerületek szövetkezését jelzi. Régebben is szövetkeztek ugyan egyszer-máskor jogaik megvédésére a Kiiályhágón inneni és tuli református rendek, de ez mindig csak abnormis viszonyok közt, veszélyben, háború idején történt. Most ez is másként van. A szövetség, az unió most rendes körülmények közt is állandóan fennáll. Ezen unió teljes végrehajtására némi változtatások szükségesek az egyház belszervezetében; e változtatásokat egy kodifikácionális bizottság megtette, s ezek fölött a jelenlegi közgyűlés fog dönteni. Nem kellvén már többé azért küzdenünk, hogy jogainkat védelmezzük, annál több időt szentelhetünk arra, hogy vallási és nevelési állapotainkat a béke nyugalmában fejleszsziik és erősbítsük. A tagokat még egyszer üdvözölvén, a lőgondnok a közgyűlést megnyitottnak nyilvánitja. Br. Kemény Gábornak zajos éljenzéssel kisért be" széde után Bodor Antal titkár felolvassa az állandó igazgató-tanács által az egyházkerületi közgyűlés tagjairól egybeállitott névsort (148 szavazatképes jelent meg), s miután kitűnt, hogy a megjelentek száma több annál, a mennyi a törvényben elő van szabva, s miután a közgyűlés határozatképesnek nyilváníttatott és a közjegyzői tiszt ideiglenes teljesítésére Benkő János esperes felkéretett, a titkár olvassa a vallás és közoktatásügyi miniszter következő leiratát: Az erdélyi evang. reform, egyházkerület méltóságos igazgató-tanácsának Kolozsvárt. »0 császári és apostoli királyi felsége f. évi julius hó 18-án Ischlben kelt legfelsőbb elhatarozásával Szász Domokos egyházkerületi közjegyzőnek az erdélyi evangelikus református egyházkerület püspökévé történt megválasztatását legkegyelmesebben megerősiteni méltóztatott. Miről van szerencsém a Méltóságos igazgató-tanácsot, f. évi junius hó n-én tartott üléséből 1201. sz. a. kelt előterjesztésére hivatkozólag, további szives eljárás végett, oly kéréssel értesíteni : szíveskedjék a megválasztott, s immár megerősített püspököt utasítani, hogy a hűségi eskünek () Felsége kezeibe leendő letétele végett, az O Felsége körüli m. kir. miniszter urlioz forduljon. Budapesten, 1885. julius hó 22 én. Trefort.« Br. Kemény Gábor konstatálván, hogy a leirat örvendetes tudásul vétetik, megjegyzi, hogy a király még sohasem vette át református püspöktől az esküt. A mi kétségkívül a püspöki méltóság emelésére szolgál. — A püspöki esküminta az igazgató-tanács előterjesztése szerint megállapittatván, a közgyűlés tagjai testületileg a templomba vonultak. Igen válogatott díszes közönség töltötte meg a b.-farkas utcai templomot, ugy, hogy jóval az ünnepély kezdete előtt csupán a közgyűlés tagjai számára megőrzött helyek maradtak fenn. Valamivel 10 óra után a közgyűlési tagok, élükön br. Kemény Gábor főgondnokkal és Szász Domokos, Szász Károly, Pap Gábor püspökökkel megjelentek a templomban. A padok még a megelőző napi főúri nász decoratióját viselték ; fehérbe voltak húzva s repkény szalag futott végig a csúcsokon. A szószék előtt az esperesek foglaltak helyet, körül az Urasztala helyén ; az első padokban a papság, az orgona előtti helyen a hatóság, a hadsereg és testületek küldöttei. Szerteszét a közönség. Mennyezetes díszhelyen ültek gróf Tisza Lajos és báró Kemény Gábor főgondnokok, mellökön érdemjellel. Szemben a szószékkel, egy kiszögellő helyen, épen a templom közepén ült az e nap legboldogabb aszszonya, a legszerencsésebb anya, ki egyszerre két püspök-fiát volt nem sokára hallandó. Id. Szász Károlyné az öröm könyűivel szemeiben, nézte két fiát s később a beszédek alatt többször sírva fakadt. A karzaton a »Kolozsvári Dalkör« és a nagy-enyedi B_thlen-főtanoda theol. ifjúságának dalkara foglaltak helyet, közreműködésükkel emelni az ünnepély magasztos jellegét. A hívek által elénekelt szokásos invocatio után a »Dalkör« vezette be egy nagy hatást keltő hymnussal az ünnepet s ez ének accordjainak hangzása alatt ment fel a szószékre Szász Károly dunamelléki püspök, hogy püspök-testvérét szent hivatalába beigtassa. Rövid ima után tartott remek beszédével elragadó hatást gyakorolt a hallgatók szivére. Terünk nem engedi, hogy az erdélyi politikai lapok által egész terjedelmében közölt beszéddel megörvendeztessük olvasóinkat, de egy — két töredékét legalább ide igtatunk. Mint az utas — kezdé a szónok — ha szülőföldéről nyugat felé vitte vándor-utja, — s ki az közölünk, a ki ne naplemente felé menne, az élet déllőjén túl ? — minél inkább érzi közelíteni a nap lenyugtát — annál inkább siet visszafordulni s legalább pillantását keletfelé irányozza, mind kelet zarándoka, sovárogva tekint Mekkája felé — ugy fordultam vissza feléd én is, távol utamról, a kötelesség fárrasztó ösvényéről, drága szülőföldem, hogy itt egy még kedvesebb kötelességet teljesítsek. Vont a szülőföld szerelme, vont a testvéri érzés ereje, s »jöttem, mint a siető hab, hogy jöhettem.« Nem jöttem hívatlan, sem kiildetlen. Hívó szóra