Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-27 / 39. szám

zett nagyon diplomatikus nyilatkozatára — a cikkemben leírtak hitele érdekében — megjegyzéseket ne tegyek. Nem mint valóságot, melyről meggyőződést szereztem, hanem csak mint szállongó hirt jeleztem, hogy »a biassói magyar evang. egyház — ha jól vagyok értesiiive önállósitása iránt beadott kérvényét visszavonni kényszerűit.* Örömmel veszem tudomásul, hogy nem voltam jól éltesülve. Tiszt. Moór Gyula ur nyilatkozatának első részéhez tehát most nincs mit szólanom. Azt azonban, »hogy a szászok a brassói magyar evangelicusok önnállósági törekvéseinek minden kigondolható módon, akadályt gördítenek utjába« teljes határozottsággal állítottam és állítom most is és épen ezért a nyilatkozat II. részét t. i: »hogy a magyar egyház azon elhatározását, melyszerint az elszakadást illető határozatától elállani egyáltalán nem akar, a szász nagy képviselet a szász ügyvéd Schnell Károly indítványára egyhangúlag pártolólag terjeszté a főconsistoriumhoz,* minthogy ez az én állításomat megcáfolni látszik, nem hagyhatom szó nélkül. Hallja hát meg tiszt. Moór Gyula ur s vele az olvasó közönség, hogy minő akadályokat gördítettek a szászok a magyar ev. egyház önállósági törekvéseinek útjába. Elfogom azokat sorolni és pedig — hogy adataim annál kevésbé legyenek valóságuk miatt kétségbe vonhatók — azon okmányok alapján a melyeket a » Brassó« című lap szerkésztője magától a brassói szász paptól Obert Ferenctől kapott. A brassói magyar ev. egyház a szász egyházközségtől való elszakadást 1882. február havában egyhangúlag kimondván, az önálló anyaegyházzá alakulhatás végett kérvényét a szász anyaegyház presbyteriumához 1882. julius elején beadta. A szász presbyterium és nagyképviselet a következő határozatot hozta : »Ámbár a számadás szerint a magyar egyházközség bevételei nem elegendők annak kiadásai fedezésére, mindazonáltal a presbyterium ama biztos feltevésben, hogy a magyar egyház utat és módot fog találni költségeinek fedezésére, felkéri az esperességi illetve főconsistoriumot, hogy a magyar egyház ezen elszakadását engedélyezze. Ámde ugyanekkor az önállósitási okmanyba felveendő lenne: 1. Az egyház kiterjedése. 2. Az az elv, hogy a brassói ev. egyháznak eddig közösen használt egyházi- iskolai- és alapítványi vagyonára az önállósitandó egyházközség igényt nem tart, hogy tehát az eddig élvezett 150 frt 44 kr papi és tanitói fizetésről és 4 öl tiizi fáról lemond. 3. Részletes felsorolása annak, a mire az anyaegyház és a mire a leányegyház többé nem kötelezhető. 4. Azon egyezkedés, hogy minden a dézsmajogból folyó jelenlegi és jövendőbeli jövedelmek a brassói szász papot illetik és semminemű részt abból sem a magyar ekklézsía sem a magyar pap nem kíván. Ha tehát a földtehermentesités következtéb entámadt dézsmaváltságjáradék helyett a papság fizetése jövőben valami uton módon ismét a földtalajra vettetnék ; akkor azon földek után, melyek előbb a szász papnak fizették a dézsmát, az illeték ezentúl a szász papnak fizettessék, vagy más szavakkal: »a magyar evangelikus egyházközség minden tagja is a szász papnak fizesse földje után a dézsmát vagy egyébb néven nevezendő illetéket.« Eddig a szász presbyterium. Az embernek el áll szeme szája erre a pártoló (???) határozatra. A kezdetén elmondja, hogy »« magyar egyház bevételei nem elegendők a kiadások fedezésére« a II. pontban mégis elveszi tőle t>az eddig élvezett 150 frt 44 krt és 4 öl tűzi fát« sőt a negyedik pontban azt követeli, hogy »a magyar evang. egyházközség minden tagja elszakadás után a szász papnak fizesse a dézsmát« fi/.esse saját papját, azonkívül még a szász papot is, a kihez semmi köze se lesz, akinek szolgálatát nem veendi igénybe. Pompás! Egy rókáról két bőrt húzni. Igazi pártoló határozat, csakhogy nem a magyarokat pártolja, hanem azt a telhetetlen szász zsebet, mely bár századokon át a Hétfalu zsírján hízott — még nem tudott betelni s a jövőben ís más pénzén akar élődni. Képzelem milyen osztatlan lelkesedéssel tehette magáévá a szászok gyűlése Schnell ur ezen indítványát. No de dicséret és dicsőség Schnell urnák, a nagylelkű szász presbyteriumnak pedig hála és magasztalás, hogy azt nem mondotta ki miszerint: »elszakadás után joga lesz a brassói szász tímároknak költségkímélés tekintetéből a brassói magyar evangélikusok bőrét dolgozni fel.* De lássuk tovább ! Ezt a pártoló (?) határozatot az esperességi gyűlés is magáévá tette. Es igy ment az a főconsistoriumhoz Nagy-Szebenbe a kerületi gyűlés elé leendő terjesztés végett. A kerületi gyűlés (Landes Kirchenversamlung) 1882. november vége felé ült össze, de nem azért, hogy a kérvényt tárgyalja, hanem, hogy a főcons'storium azon jelentésit, melyszerint: »a brassói evang. magyar egyháznak elszakadás és önállósítás iránt beadott kérvénye későn érkezvén, elő nem terjeszthető« tudomásul vegye. Tehát későn érkezett a kérvény, pedig beadatott julius 2-án vagyis közel hat hónappal előbb. Váljon hány évvel előbb kell beadni a főconsistoriumhoz a kérvényeket, hogy a kerületi gyűlés elé terjeszthetők legyenek? Mert mint az 1882. kerületi gyűlésről elkésett (?) a brassóiak kérvénye, úgy az ez évben tartott kerületi gyűlésen sem lett tárgyalva, pedig ez évben már teljes három esztendeje mult, hogy a főcons:

storium fiókjában hever. Hanem más itt a baj 1 Az angol parlamentben a közel mult években volt egy párt, mely a tetszése ellen való javaslatokat agyon akarta beszélni, a szászok megfordítják a dolgot agyon akarják hallgatni a fatalis kérvényt s azért azt kell mondaniok, hogy : »elkésett.« Igy késik el a magyar ember a szászhatóságoknál mindig panaszával óhajával. Váljon soká késik e még a büntető igazság, hogy lecsapjon a szász farizeusok fejére ! De lássuk tovább a brassói kérvény sorsát. (Folyt, köv.) Egy hétfalusi evang. pária. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület rendkívüli közgyűlése. A nagyérdekű rendkívüli közgyűlés f. hó 20-án d. e. fél io-kor vette kezdetét. Az egyházi és világi képviselők az ev. ref. főtanoda nagy termét egészen megtöltötték. A gyűlés megnyitása előtt Szász Domokos püspök a kathedrába lépve, szép és megható imát mondott, melyben Isten áldását kérte a tanácskozásra. Melynek elhangzása után br. Kemény Gábor főgondnok tartotta meg nagy figyelemmel hallgatott és éljenzések által többször félbeszakított megnyitó beszédét. Ez évben — úgymond — most másodízben van szerencséje üdvözölni az egyházkerület képviselőit. A május végén tartott püspök-választás feladatát nem lehetett teljesen bevégezni. Az uj püspök ugyan megválasztatott, de miután be kellett várni, hogy király ő felsége e választást megerősítse, a beigtatás akkor nem volt végrehajtható. A királyi szen-