Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-27 / 39. szám

tanítás mód e pókhálóját tépjék le szerzők modern munkájuk első sarkából, — hagyják ki a bevezetés ez abrakadabráit — és különben jeles földrajzi tanításuk mintaszerű lesz. Mert a többi a földrajzban igen jó »környék-leírás* a III. osztályosok részére. Az emberek lakóházai, lakóhelyei, ezeknek tervrajzai, lakásuk és helységök tervrajza, a helység határa, síkság, hegy, völgy, termények, községünk lakói életkor szerint és mint családtagok, a község lakói, foglalkozás, vallás és nemzetiség szerint: mind jó fejezetek, közvetlenül ható magyaros olvasmányok. Annál idegenszerűbb és céltalanabb az »első órakor*-ről adott olvasmány. Miért kell a III. elemi osztályban a körsúgár, átmérő és köivonal-hosszaság fogalmával vesződni, sőt még a 2 r-pi érettségi vizsgán izzasztó reguláját is fölvenni a földrajztanításnál ? azért, hogy olyan kört képzelhessünk, melynek sugara akkora, hogy 1 méteres lépéssel egy óra alatt járhatnánk szaporán meg, ez a sugár 5 kilométer hosszú lesz, most már 5 kilométer hosszú sugárral kört képezünk, azaz csak képzelünk a helység körül, és ezt első órakörnek állapítjuk meg I Ez a kör egy négyszög-mértföld 1 1 Uram Isten, ha csak igy lehetne képzetet nyújtani a helység határáról és a • mérföldről I ! I Németnek való tudomány ez szerző urak, kiszögeIlik az önök kitűnő nemzeti oktatásmódjuk köré bői. A légkörről, és a szülőhely egén látható jelenségekről beszél a III. osztály április és május havi földrajzi olvasmánya. Itt említem meg, amit eleitől végig örömmel láthatni a Falusi Iskolások Könyvében: hogy az olvasmány részei, alapterve, vonatkozásai jegyzet alakban ismételtetnek, és kérdések meg feladatok által tovább fejtetnek. Ez igen tapintatos eljárás, valamint tapintatos a törekvés a szövegnek ábrákkal megvilágositása, bár e célnak a nagyobb részt igen gyarló metszetek csak félig felelnek meg. A III. osztályosok földrajzi tananyaga, Magyarország és az öt földrész természattani (talán természetrajzi ?) ösmertetése helyes arányú, világos, könnyű; a »Magyar Alföld* leírásában Petőfinek megszólaltatása oly példa, mit többször kellett volna követni; a kézikönyvnek ez irányban mutatkozó hézagait a tanítók megfelelő költői leírásoknak más könyvekből feloivastatásával pótolják. A folyók és tavak, az éghajlat és termények, a lakosok nemzetiség és foglalkozás szerint ismertetése: mind jó leírás. A földtől tanításba egy confusió keveredett, a földünket kicsinyben feltüntető »golyó« váltakozó elnevezésével ; a technicus terminus csak egy lehet; könyvünk azt mondja, hogy a szóban forgó »golyót* »földgömbnek « vagy Dglóbusnak* nevezzük, és ha a »glóbust* két egyenlő »félgömbre« szeljük, előáll a két »félteke*. Egy és ugyanazon fogalom igy négyfélekép megnevezve csak arra alkalmas, hogy a földnek (»földkerekségének*) különben is nehezen képzelhető képét a gyermeki képzelet előtt képtelennek tüntesse föl. Európa, és a többi négy »földség« (miért nem földrész?) helyes mértékkel ismertetik, az »összefoglalás és ismétlés« pedig megbecsülhetlen tolmácsa az olvasmányokban rejlő methodikai célzatoknak. Politikai és csillagászati földrajz az V. és VI. osztályoknak van feldolgozva, minden fejezetében igen jól; csak — és ez feltűnő — mint a többi kérdésnél, itt ís a bevezető rész meghatározásai kritikátlanok : tanya és puszta nem kisközség, -»falu* meg »mezőváros* pedig már rég nem létezik politikai földrajzunkban, ez a két szó ép oly tévesen átöröklött, mint a legtöbb földrajzban ma is kisértő »négy kerület*, »Erdély«, »Bánát«, »Határosvidék«. Befejezi a jól tárgyalt földrajzot a nap, hold, bolygók és állócsillagok rövid ismertetése. A Magyarok Történetének elbeszélését az ország kétfelé szakításának eseménye osztja két főrészre. A történeti igazságszolgáltatás előtérbe állítása helyes erkölcsi célzat, az előadás világossága, és lelkesítő példamutatásai, módszeresek, jók. Dicséret illeti a Magyar Alkotmányról irt szakaszt is, csak azt a tévedést kár terjeszteni hogy »a magyar birodalom területe két részre oszlik : Magyar-, és Horvát-Szlavonországra;« dehogy oszlik; a magyar birodalom területe egységes, csak a törvényhozásnak és a kormáayzásnak némely része osztatott némi részben meg; de ily minutiosus felosztás nem részletezhető elemi iskolában : vagy félreértést kizáró tömörséggel kell hát definiálni, vagy hallgatni kell a bonyolultabb tételekről. Az államhatalom három irányban gyakorlásáról, a törvényhozás — végrehajtás — és (ebbe foglaltan) a bíráskodással tiszta képet nyújt a Falusi Iskolások Könyve ; e tantárgy olvasmányszerű feldolgozása pedig igen alkalmas e hasznos tudnivalóknak ismételgetésére, és a felnőttek közt is terjesztésére. Eötvös K. Lajos. BELFOLD. A szászok igazsága.*) VI. Válasz t. Moór Gyula brassói ev magyar lelkész urnák. Jelige: Na. a ti igaz?ágtok feljebb nem bővelkedik a farizeusok és Írástudók igazságánál, semmiképen nem mehettek be a mennyeknek országába. Máté: 5. 20. Még sok mondani valóm volna a krizbai botrányról, valamint egy-két másutt történt papválasztásról is ; de más alkalomra hagyom, mert már ideje, hogy megfeleljek a brassói ág. h. ev. magyar lelkész tiszt. Moór Gyula ur nyilatkozatára. Ezen lapok 22. számában »Szászok igazsága* cím alatt a többek közt azt is mondottam, hogy »a brassói ág. hitv. magyar evangélikusoknak a szászok annyi akadályt gördítettek minden kigondolható módon utjokba, hogy azoknak az Önállósítás iránt 1882-ben határozatilag kimondott óhaja, még ma 1885-ben sem nyerhetett valósulást, sőt — hajói vagyok értesülve — az egyház az ő kérvényét visszavonni kényszerült.« Erre tiszt. Moór Gyula ur a »Brassó4

című lap 71. számában — minek utána a 6r. számban az állitásom igazsága felől való nyilatkozatra »Egy egyház'ag* által felszólitatott — azt írja : »A kérvény visszavonását illetőleg egyháztanácsunkban még csak indítvány se tétetett, sőt a főconsistorium elutasító határozatára az egyháztanács ezen nyilatkozatát t. Schnell Károly ügyvéd indítványára a szász nagy képviselet is egyhangúlag magáévá tette és a kérvénynyel együtt a főconsistoriumhoz terjesztette. Igaz, hogy t. Moór Gyula ur nagy politikus, a ki nem gondol azzal dícsérik-e vagy gúnyolják, magasztalják-e vagy nevetik, csak célját érhesse és azért, de meg különösen mivel célja mindig hazafias; mi kik közelebbről ismerjük, megszoktuk, hogy még legkülönösebbnek látszó tettei iránt is teljes bizalommal viseltessünk : mindazon általez nem hátráltat engem abban, hogy fennt idé*) Lásd az előző cikket a 33. számban.