Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-25 / 4. szám

hogy felfogásom e kérdésben egyetemes, s hogy más egyházmegyék is a belső-somogyi e. m. felfogása szerint jártak el a lelkészválasztás jogerejüvé válása kérdésében, a nélkül, hogy a hazai prot. egyházban bárkinek is eszébe jutott volna e kérdésben Cs.-t fogni. Ugy hiszem azért, hogy hiába provokálja Cs. ur a magyar prot. egyház kanonikusait védelmére. Im ez vég válaszom. Óhajom és kérésem pedig az Cs. barátomhoz, hogy ha elment már a trienti zsinatig, menjen el, a történelemben úgy is szeret búvárkodni s nagyobb hivatással, mint a jogi kérdésekben, ménjénél Könyves Kálmánig is és emelkedjék annak tiszta látkörébe : hogy elmondhassa : »de strigiis quae non sunt, nulla quaestio fiat!(

< Végre pedig áldjon meg minket az Ur a versengés helyett, egyházmegyénk közjavára a békességnek és a szeretetnek lelkével. Körmendy S. Mi ez ? kérded nyájas olvasóm 1 hát biz ez nem egyébb, mint két strikla, meg két macska köröm, melylyel a számadásokban a semmiséget szokták jelölni! Tehát ilyen keveset érő két valami ez, a mely azonban a mióta én megláttam a dunamelléki ref. egyházkerület 1884. októberi gyűlési jegyzőkönyvének 61-dik lapján, minden keveset érő valamisége dacára is felháborította a véremet, megrontotta nappali foglalkozásomat, elvette éjszakai álmomat, a szégyen, gyalázat és cudarság pírjával festette be arcomat! De hát mi lehet az, a mi téged igy felháborít ? ! hát az, a mit az a címül tett valami jelent, és pedig azt jelenti, a mit a fáma szerint megmondták buzgó világi uraink az októberi gyűlésen ekképen : »« felso-baranyai papok nem érdemlik meg a kenyerei/« Nézd, hogy fekszik ott az a két strikla ! épen mint diák korunkban Zdvory Elek barátunk mondá. Történt ugyanis, hogy egy diákos korhelykedés alkalmával, midőn hazafelé térnénk az öreg Frank uramtól, egy társunk épen a zsandár-kaszárnya előtt kegyetlenül elkurjantá magát, melyért aztán mint éjjeli csendzavarókat, mind a tizennyolcunkat betereltek egy szűk dutyiba. M.Laci barátunk rögtön feltalálta magát, felfeküdt az egyel len pricsre és igy szólt: »ha már ennyiben van a dolog, hát alugyunk !« El is aludt menten. Egész éjjel Závory barátunk tartott bennünket viccel, kiki kikapta a magáét, az alvó Lacira többek közt azt mondá: »nini!ezmeg ugy fekszik itt, mint egy strikla /« Hanem az a strikla aludt! de az én címül vett két striklám nem alszik ám, sőt inkább ébren van átkozottul és kiált ellenünk szégyent, gyalázatot, kiáltja azt, amit a mi jó uraink mondának : nem érdemeljük meg a kenyeret ! Zvile 1 ne mókázzál, hanem magyarázd meg a te két striklád jelentését. No hát szerelmes olvasóm, vedd elő a fentebb említett jegyzőkönyvet és annak 61-ik lapján nézd meg a domesticára történt befizetéseket; mig a kerület többi egyházmegyéi ezer, kétezer, háromezer forint adományokkal ékeskednek, addig a felső-baranyai ugy fekszik ott mint egy, — akarám mondani — mint két strikla ! Sokat tépelődtem, mérgeskedtem én ezen, mert hát : mint a nálam levő esperesi nyugta igazolja, én befizettem 1883-ra 1884. márc. 16-kán, ugyancsak tudom, hogy tizennégy más eccla is befizette augusztusig és ?. . . mégis ott fekszik a két strikla a suptialis jegyzőkönyvben 1 Tépelődéseim, mérgelődéseim közben az jutott eszembe, írok az én jó barátomnak, Csepeli Pálnak, hogy ne csak az egyházi lapokban böngésszen, ne csak a sváb határokra látogasson el, hanem böngészszen a suptialis jegyzőkönyvekben is, azok is sok szép tanúságot szolgáltatnak, például az a mi két striklánk ! ... . De hát utóbb megint csak azt gondoltam, nem irok én Pálnak, mert e dolognál nem lehet ridendo dicere verum, hátha úgy ránk találja teríteni a vizes lepedőt, hogy magam is megdidergem, s még azt találja tódítani az Uraink mondásához: nem csak hogy a kenyeret, de még a bort meg a zsódart se érdemiitek, sőt még a kukoricát meg a szénát se, vagyis, épen csak a két utóbbira vagytok méltók és érdemesek! Ezzel tehát felhagytam, — Azután azt gondoltam, irok én az én régi kenyeres pajtásom Vigilnek, hogy alkalmatlankodja ki valahogy azt a két striklát ! De erre is viszont azt gondoltam, Vigil egy dölyfös goromba fráter, még azt is megteszi, hogy levelemre nem is válaszol, a mint" hogy a fentebbi években is, a sokféle hozzá intézett haszontalan irka-firkákra se válaszolt ! De meg — a mint a mostani évfolyamából e t. lapoknak látom — az áldott jó főmunkatárs uram ismét elfoglalta régi díszes helyét, talán meg sem engedné az öreg Ballagínak, hogy Vigil csapja olyan zavaros folyadékot ereszszen e t. lap hasábjain, meg olyan körmönfont gorombaságokat, mint a minőkkel ezelőtt alkalmatlankodott ! Ezzel is tehát felhagytam. Azután meg arra a gondo'atra jövék : irok én az én kedves barátom Szendi Lazsnak, ő szokta mindig a baranyai szenynyest simára szappanozni, olyan formán, hogy kiviszi miszerint: minden ugy van legjobban a mint van ! Irandottam volna pedig neki ilyen formán: »hallod-e Lajos barátom! most törüld ám ki fényesre a tajték pipádat, s neki szegezvén támadó állásba — eddig tractust védelmező — pennádat, azon ^lelketlen izgatók«-nak, kik már a mult tavaszi esperesi jelentésben, ugy az egyházkerületi jegyzőkönyvben is okaiul jeleztettek a domestica meg- és elrekedésének ; mosd le rólunk azt a két striklát, mely ime az októberi jegyzőkönyvben nagy méltán reánk feküdt ugy, mint M. Laczi barátunk hajdanta a zsandár pricsre ; a te szorgos kötelességed ez, hisz a mult őszön (e t. lapok két számában is) a tajték pipádnál fényesebbre csiszoltad az egyházi közalap mikéntjét felső-baranyában cs ime? ... a két strikla a suptiális jegyzőkönyben — dacára a te hősies pennádnak — mégis csak ránk feküdt.* De hát az én Lajos barátomhoz se merészlettem ilyet írni, mert attól féltem, hogy ő magasságából le nézve rám, felgerjedést villámló tekintetével silányit tönkre, ugy annyira, hogy pápistává kell lennem, mint annak a tisztes kovácsnak, ki a buza-lukma ügyén való mérgében keresztet vetett magára s apáinak vallására 1 Ilyen sok töprengéseim, gondolataim, mérgelődéseim közepette nem lehetett mást tennem, mint önhöz nt. kedves szerkesztő uram folyamodnom, s a legigazabb reverentiával kérnem; kegyeskedjék velünk — kik a domesztikát befizettük — megmagyarázni, miután oly sok esztendőkig volt a keleti nyelvek tanára, mi az oka, hogy minket megstrikláztak ? s általában az a két strikla (' » 3,) meg a két

macskaköröm valamelyik keleti nyelven, nem-e valami nevezetes összeget jelent ? mert én ugy emlékszem, hogy láttam egy könyvet, melyben a »Mi Atyánk« 150 féle nyelven volt leírva s ha jól tudom, az arméniai betűk épen ilyen strikla formajuak, s ha már igaz az, a mit egy elhunyt