Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-27 / 39. szám

igénybe vevő hossza apostoli utakat tettek volna, mint azok az apostolok, kiknek áldásdús cselekedeteit a szent könyv beszéli el. Kiváltképen ha azon nagy pompával járó, díszes megjelenésekre gondolunk, melyekkel korunk nagy hatalmasságu római k. püspökei, hazánkban idő ről-időre magukra irányítják a közfigyelmet: bizonyára bámulnunk kell azon, ha egy puritán lelkületű, de Isten­től hivatott és küldetett ref. püspök elindul, hogy felke­resse és szinről-szinre lássa azokat a nyájakat, melyeknek főőrévé az Ur őt rendelte. Köztudomásu dolog, hogy a dunamelléki ref. egy­házkerület közbecsültetésben és megérdemelt tisztelte­tésben járó püspöke Szász Károly is, e jelen év tava­szán s most folyó őszén ily apostoli látogatásban része­síté az alsóbaranya-bácsi egyházmegye összes — szám szerint harminc anya, — és számos leány — gyüleke­zeteit, a szlavóniai diasporákkal egyetemben. És habár az ő körútját, a gyülekezetek részéről történt szeretet­teljes fogadtatását, a világi és más felekezetű kiváló méltóságok és testületek általi kitüntetését annak idejében közölte is lapunk a tisztelt olvasókkal; sőt az egyházi életre gyakorolt hatás, irányjelölés és útmutatás is, ügyes toll által érintetett: mindamellett most, a történtek ked­ves emlékeinek nagy egyvelegéből hadd válaszszam ki azon főbb mozzanatokat, melyek Szász Károly püspöki látogatásának állandó hatású, maradandó becsli, hogy ugy mondjam — korszakalkotó tényei. Igenis, erről le­gyen szó, valahányszor az ő útjára gondolunk. Mert bár 65 hosszú év lezajlása alatt nem látva, csak várván várva püspököt legtávolabb eső egyházmegyénk eme gyüleke­zetei : vetélkedtek a tiszteletadás és szeretet külső nyil­vánításában ; a honnan nem hiányzottak a magyar szí­vesség és lelkesedés külsőleges bizonyságai és tényei sem. Ugy de a dolog lényege másban határozódik ; — tudni­illik azon áldás maradjon fenn közöttünk, melyet a buzgó püspök a gyülekezeteknek szent örökségül .hátrahagyott Az én igénytelen megfigye'éseim szerint első helyen is, és pedig a dolog természetéből önkényt folyólag arról szerzett tudomást püspök ur, hol és kik között van. Oly gyülekezet érdekében lesz e szólandó, hol isteni és emberi törvények tiszteletben tartatnak és azok ér­vényessége él a gyülekezetben ? Mire nézve főfő gondja az vala, miszerint a presbyteriumoknak, szentesitett zsi­nati törvényeink értelmében történt újjászervezése, hatá­rozataik szabályszerű vezetése, átalában az egyházkor­mdnyzatra vonatkozó külső de igen lényeges dolgok felől határozott tudomást nyerjen. Ha a szives olvasó e pontra gondol, azonnal átlátja, hogy alig van oly szerencsés gyülekezet, melyben a püspök átalában véve, e kérdés felvetésekor mindeneket ékesen és szép rendben levők­nek találjon. Mert e pont, az anyagi érdekek kényes jellegű ellenőrzését, és sok más nemszeretem dolgokat is magába ölel fel. Ép testben van ép lélek ; egészséges anyagi viszonyok közt élő gyülekezetben, hasonlithat­lanúl könnyebb a gondnok, presbyterek és a lelkész urak működése is, mint a hol a külszervezet beteges, sínlődő avagy épen haldokló. E kérdésnek az illető presbyteriumokkal való együt­tes tárgyalásakor, mindig igen nehéz feladata lehetett az atyai gondoskodásu püspöknek; mert igen sok helyen nehéz viszonyokat talált és tapasztalta, hogy az anyagi kérdések tárgyalasa alkalmával nem szólhat a jelen kor­ban pusztán lelkiképen, mint tették az apostolok : hanem az emberi, polgári társadalom törvényeinek szigorúságát is fel kell mutatnia és hangsúlyoznia. E tapasztalata ve­zérelte tanácsait, melyeket — miután szeretetből szár­maztak — hálával vettek azok és ott, a kik és a hol szükségelték az útbaigazításokat. E tárgyban szivének szeretetével kért, intett, feddődött és óvott 1 Felmutatta a vészes szirtet, melyen a gyülekezetek hajója törést szenved, ha akár közönyből, akár szándékolatlan avagy tudatos mulasztásból az egyházak anyagilag gyengülnek, elerőtlenűlnek, s igy fennmaradhatásukban — öntagjaik hibája miatt — veszélyeztetve vannak. Szólott, buzdított, sőt részéről teljes támogatást ígért, azon itt-ott ragá­lyossá vált betegség eltávoztatására nézve, mely ha to­vább tovabb terjed, megemészti az egész testet. Vajha gyülekezeteink őrállói az illető helyeken, feljegyezték vala emiékezetökbe és presbyteri jegyzőkönyvük lapjaira a nyert atyai tanácsot és intelmeket s már a közel jö­vőben megláttatnék a gyülekezetek kii'szervezeti erős­bödése, anyagi gyarapodása. E tárgygyal összefüggésben kiterjedett püspökünk figyelme a részletekre, sőt mondhatnók a legkisebb dol­gokra is. Azon gyülekezeteink érdemes lelkipásztorainak — kiket a közel jövőben fog püspökünk szerencséltetni — tájékozásul egyelőre megizenhetjük, miszerint buzgól­kodjanak lehetőleg azon, hogy egyházi külsőségeik és belsőségeik a gyülekezet nevére telekkönyveztessenek — a hol t. i. ez, az ujabb földmérési munkálatok folytán szükségessé vált. Buzgólkodni ne szűnjenek meg a végre is, hogy egyházi és iskolai épületeink tűzkár ellen biz­tositva legyenek. Mennyire fog örvendeni püspökünk atyai szíve, ha látja és tapasztalja, hogy Alsó-Baranya és Bácska területén mondott szavai, más egyházmegyék­ben sőt az egész kerületben tudomásul vétettek és visz­hangra találtak! A valláserkölcsi élet mult és jelen viszonyait, virág­zásnak indulását avagy alászállását szóval minden válto­zatait kiváló és főfő gondoskodása tárgyává tette püs­pök ur, és másod sorban erről kívánok megemlékezni. E rendkívüli fontosságú tényező teljes megismerése céljá­ból nemcsak a lelkipásztor urakat vonta kérdőre, de alkalmat nyújtott a gyülekezet elöljáróinak is a bajok elő­adására, hogy igy teljes képet nyerjen mind arról, a mi egy nagy kiterjedésű egyházmegye erkölcsi életében elő­fordulhat. A fény mellett az árny, az öröm mellett a bánat, a derű mögött a ború : e téren még inkább mint bárhol másutt tapasztalható általánosan. Az ősök nemes erkölcsei, üdvös szokásai sokképen meglazultak s a keresztyéni erények gyakorlása, a hitből származó jó cselekedetek, a léleknek gyümölcsei — óh mért hogy ezek nem oly gyakoriak, mint a múltban! A kor hiú­ságai, növekedő igényei, a testiség és a földiek túlságos szeretete szüli az erkölcsi bűnt, mely nemtelen válfajai­ban átcsap a természetelleni bűnösség azon legszélsőbb örvényéig, hol kárhozat és halál várja a halandót. Mind­ezt látta, észlelte, mind erről hallott és tapasztalt püspök ur is, a mint azt részint az ez évi juniusi kerületi köz­gyűlésen, jelentésének fonalán feltárta, részint ezeknek utána felmutatandja. De talált légyen bár aggodalmasabb avagy enyhébb indokot a feddésre, intésre sőt dorgá­lásra is: Istentől nyert küldetéséhez képest, tekintélye egész súlyával, lelke teljes erejével, nemes hévvel kelt síkra a bűnök tábora ellen; most a fényűzés, majd a tes­tiség túlzó önszerelme, itt a dőzsölés, amott a fösvénység, majd az emberek által önmagokra hozott átkozott bun — az Úr által I. Móz. 15, 5. 6. szerint Ábrahámnak adott Ígéret ellen való kárhozatteljes törekvés — mint megannyi lelki veszedelmek ellen emelé fel apostoli sza­vát. »Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs,* ez alapja a Krisztus látható anyaszentegyházának is, mely ha megvész : elvész a nép is. Az erkölcsi veszedelem aüyagi romlást is von maga után, és ha csirájaban ki nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom