Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-27 / 39. szám

irtatik : veszedelmes rombolása kiszámíthatatlan, ama példabeszéd szerint: »a ki magát társul adja a bolondokhoz — bölcs Salamon az erkölcstelenekre céloz — gonoszabb lészen. Es az apostol szerint »a jó erkölcsöt megfertéztetik a gonosz társaságok.« Adja az Úr, hogy köztiszteletben részesült püspökünk apostoli intelmei, a keresztyéni erkölcsiség terjedése, erényes életrend folytatása és igy a gyülekezetek köz erkölcsi felvirágozása tekintetében áldásos gyümölcsöket teremjenek és veszszen, pusztuljon el a gono>zság magva közülünk s az igaznak, nemesnek, jónak terjedése által épüljön, erősbödjék az anyaszentegyház ! A lelki élet a keresztyéni tiszta erkölcsiségnek virága, melynek jó illata kedves Isten előtt. De ezen jó illatú virág kevés helyen tenyész teljes hamisitatlanságában és sok burján, tövis és bógácskóró fojtja el ama lelki virág gyenge plántáit, még ha a talaj termékeny volna is. Az ige hallgatása, a szent kegyelmi jegyek után való élő vágyódás —fájda'om — tünőfélben van. Talán sehol annyi orvosolni való, mint épen e téren, melyen ha széttekintünk magunk körül: alig találunk < gészséges halandót. Jól tudta és tudja ezt a mi bölcs vezérünk — püspökünk is. És mivel érzi, hogy az alap siipedékes, a szervek erőtlenek, a tagok külsőleg gyengék, ő is a Megváltó parancsa szerint a sebeket kötözgeti, az elesetteket felemeli, a szomorodott szívűeket vigasztalja ; a többiekhez pedig hivogatólag szólt: »Jöjj etek én hozzám — mond Krisztus — mindnyájan, kik megfáradva és megterhelve vagytok, és én megnyugosztlak titeket.« Nehéz az én igám, de gyönyörűséges.« — Igy kért, hivogatott, az igaz'hitűség igaz hangján; tette a mi hivatása, küldetése, és én lelkemben utána gondolkoztam hivogató szavainak s eszembe jutott a szentirati hely : »A kinek füle vagyon a hallásraj hallja « Az egyháztanács tagjait egyen-egyen kéré, mint édes testvéreit az Úrban, mint munkatársakat az Úr szőlejében, hogy őrizzék az Istennek köztük levő nyáját, hogy majd ha a főpásztor megjelenik, elnyerhessék a dicsőség hervadhatatlan koronaját 1 A mint igy erőt, életet kivánt kölcsönözni a gyenge tagoknak és melegséget lehellett a hideg keblekbe az egyháztanácsok közvetítésével: addig másfelől igyekezett ezt közvetlenül is cselekedni ugy a kicsinyek, mint a nagyok, ugy az egyesek mint az egész gyülekezet körében. Az iskolák meglátogatásában, a kisebb és nagyobb növendékek kérdezgetésében, a tanitó atyafiak hivatottságának felismerhetésében fáradhatlan odaadást, bámulatos kitartást tanúsított. Tanügyi, illetve népnevelés^ tekintetben áldott hatású volt és lesz az ő körútja. A jelen és jövő nemzedék testi, lelki, értelmi s érzelmi kiművelésének teljes gondját rábízta az ezekért felelős szülékre és elöljárókra. A mult hibáiért a jelen nemzedéket és elöljáróságot nem számoltatta, annál kevésbbé dorgálta, mint azt egy kegyes referens e lap 38. számában épen az ujsóvei gyülekezetről illetve presbyteriumáról elhirtelenkedve megjegyezte. A püspök az iskolák virágzásra juttatását a presbyteriumok útján nem dorgálással kivánja ám elérni ! Ő e téren bölcs, tapasztalt, kipróbált és eckett férfi; elválasztá a tanerők gyaroságat, és a gyülekezetek anyagi erőtelenségét egymástól ; a gyengébb, nem rátermett tanítóknak megmondta bizalmasan, a mit megmondani szükségesnek látott : és ezt az illető atyafiak maguk tudják jól, de nem igen dicsekednek felőle. A presbytereket pedig átalában véve buzdította, hogy áldozattal is építsék, erősíi sék az iskola külső belső, anyagi és szellemi érdekeit és neveljenek egy, hitben s ismeretben, testben s lélekben erős népet a haza, egyház közjavára, Isten dicsőségére. Meg is dorgálhatta volna egyik másik presbyteriumot azon hanyagságáért, hogy a növendékek ez alkalommal kevés számmal jelentek meg — később kezdődvén csak a tanév — de ezt is oly figyelmeztető hangon hozta az illetők tudomására, mint az ügy méltósága és kiváló érdeke megkívánják. Az iskolaügy terén tett áldásos hatásának gyümölcsei bizonyára már a legközelebbi jövőben észlelhetők lesznek! Szász K püspök ur egyházlátogatásának fénypontját azonban templomi ünnepi beszéde képezte, melyet apostoli fennkölt egyszerűségben, minden felesleges szóvirág mellőzésével, valódi református keresztyéni lelkipásztor módjára intézett a gyülekezethez E beszédei az egyházi szónoklás remekeiül tekinthetők; ezekben felölelte az egyházak múltját, jelenét és jövőjét; százados időkre tekintve vissza, a kegyelet fényével mutatta fel a jelen hiányait, buzditva, hogy a jövő szebb boldogitóbb legyen Egy-egy ily beszédét le kellene irni egészen s ugy olvasni el, hogy lássuk, mily rendkívüli munkával jaró do'got cselekedett e mi püspökünk az ő áldásos útjában. E püspöki beszédek hallatára felemelkedett a lélek Ahoz a kihez hívogatta a pásztori szózat: a Főpásztorhoz! E monumentális beszédeket az enyészettől megmenteni mindnyájunk közóhaja legyen! En alanyilag ezekben foglalom össze rövidesen Szász K. szeretett püspökünk egyházlatogatási körútjának célját, törekvéseit, hatását és áldásos hasznait a jelen és főleg jövő nemzedékekre. Vajha egy más szemlélő még több más uj momentumokat tárfta fel előttünk, melyek bizonyára még vannak elég számmal, főleg a diaspórak között tett körútjára vonatkozólag! A mi teendőnk most már, hogy a püspökünk által terjesztett szellemet, irányt törekvést, ugy az erkölcsi, mint lelki világban, ugy iskoláink, mint egyházi kiiléletünk üdvére ápoljuk, őrizzük és diadalra jutni segítsük. Hogy igy a mag jó földbe hullott légyen és teremjen jó gyümölcsöket 30—60 sőt 100 annyit. Adja az ég jóságos Ura, hogy midőn majd szeretve tisztelt püspökünk éltének alkonyán, ismétlendi e most bevégezett körútját közöttünk : mindeneket jó rendben és ékesen levőknek találjon, öröme még teljesebb legyen és az általa elhintett jó magvak után önnön szemeivel láthassa meg a jó gyümölcsöket 30 60 sőt 100 annyit. Ez szivünk közös imája Istenünkhöz! Ujsóvé. Erdős József. ref. lelkész. ISKOLAÜGY. T ú I s z i g 0 r. Mióta a középiskolai törvény meghozatott, azóta a ref. felekezeti középiskolák tanárai az osztályozásnál tulszigort fejtenek ki, s ezt teszik, részint az intézet reputatiója, részint az érettségi vizsga, részint önigazolásukra hivatkozva. Már hiszen az iskola jó hirneve fő, az ellen sem zárkózunk el, hogy az érettségire képzett növendékeket kell előállítani, de még azt is concedáljuk, hogy a tanári önbecsérzet nagyon is megfigyelendő. Ámde ha ezek igazak és a túlszigor igazolásának némi-némi látszatával birnak is, mindamellett amaz irány, tekintettel az iskolára, a növendékre, a szülőkre, a tanári karra nézve nem helyeselhető.