Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-20 / 38. szám

Ha azokban e célból kérte volna talán lelkészi bizonyít­ványát az esperestől; sajnálom : azzal nem szolgálhatok 1 Napfény világos tehát, hogy N. ur I-ső oszt. egy­házba, a dunántúli kerület minősítési szabályai szerint nincs kvalifikálva. És hogy nincs minősítve, az egy közokmánynyal is van igazolva, mely az ez ügyben f. év ápr. 8-án tartott egy­házmegyei consistorium ítélete szerint igy szól: a consis­torium az egyházmegyei kijelölő bizottság összes jelen­levő tagjainak azon összhangzó kijelentése után, hogy a kijelölésnél azon igen lényeges hiba követtetett el a bí­zottság által, hogy oly egyén is jelöltetett, ki a jelöltetésre megkívántató min ősitvény nyel nem bírt; nevezetesen az épen megválasztott Német Zs. ur szolgálati éveiről a ki­jelölő bizottságot tévedésbe hozó oly kimutatást terjesztett be.. . melylyel a jelölő bizottságot valóban tévedésbe ejtette, stb. Igy, betii szerint igy, zsinati törvény egyházkerületi minősítési szabályok és bizonyítványok szerént, így és nem másként állván ezen ügy : látni való, hogy Német Zs. ur előterjesztése tévedésbe ejtette = a törv. útjáról félre vezette a jelölő bizottságot s igy Dunántuli igazat mondott; látni való, hogy az alsoki lelkészválasztás, nem a zsin. törv. 186. 187. és 188. §-iban megállapított osztályozás és minősít vény korlátai közötti kijelölés által történt (190. §-ban), hogy tehát mint az egyházkerületünk min­den személyi érdekeken feliil álló nagyérdemű püspöke is magát ez ügyben 8579. sz. a. levelében kifejezte: *ha ezen indokok alaposak, ezek közül ha csak egy is ala­pos, akkor a jelölés önmagában semmis,a vagy mint a kerületi gyűlés ez ügybeni referense a 186—7—8. § okra rámutatással alaposan kifejtette, hogy a »ruente funda­mento, superaedificatum ruit!« látni való, hogy. .. itt pályázás, minősítés, jelölés, választás és megerősítés, nem csak a törvény világos intentiójába, de határozott §-aiba ütközött, hogy itt tehát nem arról van szó, hogy »üsd a Németet,* hanem, hogy védjed a törvényt. E lap f. évi I-ső számában, programszerüleg, igen helyesen igy szólott: »a mily szigorúan ovakodunk az alaptalan rágalmak, a személyes bosszú, epés kifakadá­sok tárházává tenni e lapot: ép oly készséggel helyet engedünk, minden oly munkálatnak s tudósításnak, mehj eszmék, elvek s az egyház törvényei mellett száll síkra!* Dunántuli és Mokos, a fenntiekből kitetszik, hogy alaptalanul nem rágalmaztak, nevet nem emiitvén nem személyeskedtek, csak elvi kérdést vetettek föl és tör­vényt védtek. Német Zs. urnák tehát nem volt joga, mert nincs meg erkölcsi alapja = igaza hozzá, Dunántulit, a kerü­letnek egy törvénybe ütköző eljárása fölemlitéséért, kár­hoztatni, pláne oly vehementiával es gyanúsítással tá­madni meg s hozzá az esperest is pelengérre állítani. Ha olyan az ő törvény iránti érzéke és tisztelete, a mint azt az olvasóval elhitetni akarja : bizony legalább is hall gatnia kellett volna ezen ügyben. De mikor még azt kellett mondania »hallgass szám, nem fáj fejem !« ő akar leckéztetni; Dunántulit erkölcsi gyilkosának bélyegezve, bosszuhevében aztán alólirottnak megy: ne csudálja, ha beteljesedik rajta: »a ki másra fegyvert fog, fegyverrel kell annak elvesznie !» És valóban én nagyon sajnálom, hogy azért, a mit Dunántuli irt, s a mit ő álnév alatt bizonyosan épen az.on magas elvi tekintetből, mivel »nomina sunt odiosa* nevek sőt saját nevének is mellőzésével azért irt, hogy egészen csak az elv, a minden személyeskedés sőt sze­mélytől is ment tárgy álljon csupán előtérben ; mely el­járás az előtt, a kinek irodalmi fogalmai és ismeretei vannak, nem ismeretlen, nem is indokolatlan, miután, önálló gondolkodás előtt, nem az a kérdés, hogy ki írta ? hanem az, hogy mit irt; hisz e lapok hasábjain több anonymussal találkozunk, mint saját neve alatt íróval; mélyen sajnálom, hogy N. Zs. ur, nem tudva megma­radni az erkölcsi alapú férfiú elvi magaslatán, nem az objectivitás terén, alólirottat túlvitt személyeskedésével oda kényszeritette, hogy önvédelemből is kimutassa s dokumentizálva mutassa ki, hogy N. Zs. ur a fennt idé­zett bizonyítvány szerint, igen is félrevezette a jelölő bizottságot. Félrevezette 1. . . Szándékosan-e, vagy felfogás hiányból, én nem tudom, nem is keresem, Ítélje meg azt önmaga, joga van hozzá, válaszszon tetszése szerint, hogy az ez ügy­ben érdekelt olvasó is tisztába lehessen N. Zs.-nak az erkölcsbirónak, erkölcsi niveauja vagy értelmi értékével ; tisztába jöhessen avval, hogy Dunántuli vakartad önt »erkölcsileg meggyilkolni«, midőn a törv. meggyilkolása ellen szólalt fel, vagy N. Zs. lett felszólalásával öngyilkos. »Béke velünk!* Körmendy S. Kivonat a békés-csanádi ág. hitv. ev. esperesség aug. 26. és 27-én Szarvason tartott közgyűlé­sének jegyzőkönyvéből. 28. §. Szőnyegre került a téves informatiók alapján oly sok port felvert csorvási ügy, melyre vonatkozólag esperes előadja, hogy a csorvási leány egyház magyar és tót ajkú hivei közt viszályok támadván nyelvkérdés miatt az istenitisztelet körül, ebben az ügyben az 1882-ik év folyamán az esperes megjelent Csorváson, maga mellé véve Harsányi Sándor orosházi anyaegyház ez idő sze­rinti igazgató lelkészét, ugyancsak onnan Tavaszi János akkori világi felügyelőt és Haan Lajos b.-csabai lelkészt, kiknek jelenlétében és közreműködésével sikerült neki a békét helyreállítani egy oly irásba foglalt egyezmény alapján, mely szerint a tótajku hívek évenként háromszor, u. m. Karácsony, Húsvét és Pünköst másodnapján az Úr vacsorájának kiszolgáltatásával egybekötött anya­nyelvű istenitiszteletet nyerjenek; felolvastatja az erre vo­natkozó 1882-ik évi julius 5. és 6-án B.-Csabán tartott esperesi gyűlés jegyzőkönyvének 40-ik pontját, megemlíti, hogy két év múlva az igy történt békés megegyezés után a csorvási községi elöljáróság mily félrevezető je­lentést tett ez ügyben az orosházi járás szolgabirájának s ez tovább a megyei alispánnak, mint tárgyaltatott ily alakban ez ügy a békésmegyei közigazgatási bizottság előtt, mint kerestetett meg a főtisztelendő püspök ur a közigazgatási bizottságból orvoslás végett. Előadja to­vábbá, mint vitetett át egy esperességbeli lelkész által politikai lapba is ily téves felfogással az ügy s miként hur­coltatott meg e folytán személye, mint támadtatott meg hazafisága több más, egyházi és politikai lapokban ; fel­olvastatja ezután ez ide vágó, részint a püspök, részint a megyei közegekkel váltott összes hivatalos levelezést, hogy az esperességi gyűlés minden tagja teljes ismereté­vel birjon az ügy lefolyásának, valamint annak, hogy neki ez ügyben még a felvilágosított megyei hatóság is határozatilag igazat adott; végül felhivja az esperességet, mondjon hivatalos eljárása felett ítéletet. Az esperesség meghallgatván figyelemmel a felol­vasott összes hivatalos ide vágó okmányokat, esperes úr eljárására nézve a következő határozatot hozta: I. Mindenekelőtt az esperes által követett eljárást az ügy kezdetétől fogva annak végéig teljesen helyesli, jóváhagyja, magáévá teszi s ennek ez ügyben tett tapin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom