Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-20 / 38. szám

b.-somogybeli panasz, elégedetlenség, viszály és fegyelmi vizsgálat kérésre, bizony »est derisui!« mert hát az elfogulatlan olvasó azonnal belátja, hogy ott, a hol ily dolgok képezik panasz tárgyát »méltó panasz« a másik táborból emeltethetnék, ha ugyan magasabb kormányzati elv nem volna, hogy »Praetor minima non curat!« Bizony meg fogja érhetni e lap olvasója, hogy N. ur fegyelmi vizsgálatot fog kérni az esperes ellen, hogy a mely napon levele megérkezett, miért nem csinált 48 órát az a 48-as esperes ? De hát olyan valódi gileádi balzsamból készült csuda szappan a N. ur okmánycsomaga, hogy azzal a magára vett * csaló* titulust, mint csalhatatlan szerrel valóban lefogja moshatni ? E lap 35. számában közli N. ur saját maga által is »jelentéktelennek* jelzett okmányait, hogy bizonyítsa velük, hogy ő »nem vezetett félre« senkit vagy Mokos szerint nem volt »csaló.« És bizonyítványai mit igazolnak ? 1-ör azt, hogy abban az árkádiai időszakban, a mikor még a végzett theologust megragasztották egy-egy évre, talentumának egy vagy több mértéke szerint legalább sextárum direktornak- próbára; 1 évig ő is tanította a gimnásium i-ső vagyis kezdő osztályát; saját kifejezése szerint is, mint * segédtanár.* 2-or, hogy Kocson két évig, mint akadémiai tanitó jó sikerrel tanított. Ezek után csatolná — mond — »dicséretes eredményű« lelkészi bizonyítványát, ha az esperes kiadta volna : holott az ép ugy, mint fönti bizonyítványa főjegyző urnái volt, de hogy meg nem kapta tőle, holott az esperes intézkedett: azért még is csak az esperest kell nagy igazságérzettel kárhoztatnia. Majd közli 3-ik bizonyítványaként pályázati folyamodványát, melyben azt irja »szükségesnek látom megjegyezni, hogy az 1864. évtől az egyházi pályán működöm;« továbbá, hogy »1868-ban lettem a b.-somogyi egyházmegyébe bekebelezve, a darányi gyűlésen.« És hogy bebizonyítsa, hogy »segédtanárság és akadémiai tanítóság egyházi pálya* risum teneatis 1 ha nem félrevezetési szándékkal, akkor boldog együgyűséggel, idéz nem statutumot, nem is elvi kérdésben, hanem egészen egyéni speciális ügyben hozott kerületi határozatot, mely szerint Sz. K.-nak, kit szegénysége és azon körülmény, hogy Kenesére nem találkozott tanitó, kényszeritettek tanulói pályáját félévre megszakítani, s kinek az e miatt elvesztett tanszakról magánvizsga letehetése engedélyeztetett, az engedély megadása többi között azzal is indokoltatik, hogy tekintettel arra, hogy pályáját évközben az egyházi közszolgálat érdekében szakította félbe,« kérelme megadatik. De a ki egyházi pályát és egyházi közszolgálatot (a kurátorság meg a presbyterség is, de tán az egyszeri harangozó azon szolgálata is, hogy »de én harangoztam ám be ahhoz a szép prédikátióhoz'«) egynek vesz, az meg egy olyan bizonyítványt is állított ki öntudatlanul önmagáról, a mi egy maga megmagyarázza, hogy miért hiányzik N. ur minősítése i-ső oszt. egyházba. Mi és bizonyára mindenki a ki azért tanult, hogy számbavétessék, azt vártuk, hogy N. ur bizonyítványait a dunántuli egyházkerület lelkész-minősítési szabályaival mérlegeli s a kettő viszonyításából fog legalább igyekezni kimutatni minősítettségét, hogy aztán a »punctum saliens« után nagy emphasissal felkiálthasson -»Ugy-e méltóztatik most már látni, miért zúg a tenger és hab ?* pedig biz a prot. egyház tengere nem zug N. ur baja miatt, legföllebb egy pár ártatlan levelező tolla sercegett. S ne is 'óhajtsa, hogy a prot. egyház tengerének törvényességi érzete felzúduljon, mert akkor N. ur hulláját partra veti. Hanem hát, ha N. ur, ha nem félrevezetési szándékból, akkor bizonyára beata simplicitásból — s erről csakugyan nem tehet — demonstrálván, hogy harangozóság és egyházi pálya, vagy a mit ő értett alatta, lelkészi pálya egv: nézzük igy értelmezi-e azt — mert ez a döntő és nem az, hogy Sz. K. magán vizsgálata letehetését, hogy indokolta meg a kerületi jegyző, — a dunántuli kerület is ? Német Zs. uron kivül bizonyára senkinek sem kell megmagyarázni, hogy a zsinati törvények az egyházakat 4. osztályba, a lelkészeket »pályájukon szerzett érdemeik, az egyházak gondozásában elért kitűnő siker és huzamosabb időn át híven teljesített szolgálataik szerint (186) rendelte minősíteni és hogy a minősítést a 188. § szerint a kerületeknek hagyta fenn és világosan megszabja, hogy »a lelkészválasztás a fentebbi szakaszokban megállapított osztályozás és minősitvény korlátai közt kijelölés által történik.« 189. §. Nézzük tehát, hogy a dunántúli egyházkerület miként állapította meg egy i-ső oszt. egyházra nézve a minősítést. A ft. kerület, 1883. évi közgyűlési jegyzőkönyve 46. p. a. határozata e tárgyban így szól: »I-ső osztályú lelkészi állomásra kijelölhető :« a) minden rendeslelkész, a segédlelkészi esetleg tanári (de nem segédtanári és nem is akad. tanitósági) évek beszámításával, 20 évi szolgálat után.* Ez elég hosszú idő az igaz, de hát ez csak a szolgálati időnek adja meg minden rendes lelkész számára osztályrészét. Ámde N. ur 3. sz. a. okmányában maga bizonyítja be, hogy 1868-ban lett káplánná s igy még segédlelkészi éveinek beszámításával sém szolgált volt 20. évig pályázásakor, de máig sem. b) kijelölhető : »minden oly rendes lelkész, a ki a segédlelkészi — illetve tanári évek beszámításával, 10 évig szolgált, ha a 2-od papi vizsgán »jeles* osztályzást nyert ; vagy ha magát az egyház igazgatás terén, avagy irodalmi munkásságával » kitüntette. * Itt meg a pályán szerzett érdemnek, az egyházi téren tanúsított kitűnő sikernek adatik meg az elismerés ; és pedig, miután a segédlelkészi évek be vannak számítva s a tanulói pálya is van ösztönt ébresztőleg méltányolva, nem is szűk marokkaf. A d.-melléki egyházkerület minősítése (a többit nem ismerem) ennél szigorúbb. Jeles osztályzat alatt a dunántúli egyházkerület a hajdani •» kitűnő-1«, vagyis a legjobb osztályzatot érti. Azon időben, a mikor N. ur a 2-od papi vizsgát letette, kitűnő, jeles, dicséretes és elegendő osztályozás volt, egyházkerületünkben. Német ur maga igazolja, hogy az általam (?) ki nem adott 2-odik papi bizonyítványa, gondolom a »lelkészi« bizonyítványa alatt ezt akarja érteni, miután lelkészi bizonyítványnak minősítési szabályunk szerént, semmi szerepe, »dicséretes* osztályzatú, tehát nem a mostani jeles-kitűnő, de még csak a 71-iki »jeles sem, hanem 3-ad rangú bizonyítvány ; kézzel foghatólag, önmaga által igazolva tehát, hogy bizonyítványa alapján sincs I-ső oszt. egyházba minősítve. Egyházigazgatási, vagy irodalmi munkásságával szerzett ^kitűnő* érdemére, önmaga sem hivatkozik N. ur, sem pályázati folyamodványában, sem fennt ismertetett védelmében; de tán űlippikája sem tanúskodik szárnytollainak kitűnőségéről, arról tehát mi is hallgathatunk.