Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-20 / 38. szám

Tudom, hogy híveik e területen, ha nem is számra nézve, de hűséges és hazafias érzelmek tanúsításában minden alkalommal az elsők sorában állanak s méltók fognak maradni véduri oltalmamra, melyre mindenkor számithatnak. * Ezután közelebb lépve a püspökhöz, vele néhány kegyes szót váltott és őt a jelenlevők bemutatására fel­hívni méltóztatott. A küldöttség tagjai egyenként bemu­tattatván, O felsége egyenként mindenikhez néhány kér­dést méltóztatott intézni s feleleteiket kegyesen s látható kedvteléssel hallgatta meg. Az egyik brekinckai elöljárón azonnal megismerte, hogy katona volt s katonasága felől kérdezte. Azután kegyteljesen elbocsátotta a küldöttséget, ujolag is biztosítván királyi kegyelméről, mit a küldött­ség — mint már előbb is a királyi kijelentést — sziv­ből fakadó éljenekkel visszonozott. Küldöttségünk felhasználta az alkalmat, hogy tes­tületileg tisztelegjen ugy a horvát bán, mint Tisza Kál­mán miniszterelnök O Nagyméltóságaiknál is. A tisztel­gők érzelmeit mindkét helyen szintén Szász Károly püspök tolmácsolta, kérve különösen a horvát bán ke­gyes figyelmét itteni egyházaink és hitsorsosaink sok te­kintttben nehéz helyzetére s ajánlva azokat, küzdelmeik közepette, kegyes támogatásába. Az époly hazafias és lelkes, mint szeretetreméltó fő ur meleg hangú válaszában biztosította a tisztelgőket, hogy horvát-szlavonországi hitsorsosaink állapotaira figyelme már e'.őbb is felvolt híva s ő azokat nagy figyelmére mél­tatta ; ezután is rajta lesz, hogy jogi helyzetök meg­óvassék s reményét fejezte ki, hogy ez e részben még függőben levő kérdések ís kedvező megoldást nyerende­nek. Különösen hangsúlyozta, hogy a reformátusok Horvát-Szlavonországban a magyar nemzetiséget képvi­selvén, e tekintetből is rokonszenves gondja van hitc or­sosainkra. Szintoly kegyesen fogadta a küldöttséget Tisza miniszterelnök ur, kinél a dunántúliak — mint főgond­nokuknál — már előbb külön is tisztelegtek. Végre az ugyanaz nap d. u. 6 órakor tartott kirá­lyi ebédre, a többi felekezetek püspökei közt Szász Károly dunamelléki püspökünk is meghívást nyert s ez alkalom­mal O Felsége az ebéd után tartott társalgásban őt meg­szólításával tüntette ki, s tőle egyházkerülete valamint szlavóniai egyházaink állapotai felől ís nagy érdeklődéssel kérdezősködött. Küldöttségünk 14-kén indult vissza ; a dunamellé­kiek a félbeszakított püspöki látogatás befejezésére még Újvidékre és Pirosra; honnan a püspök Kolozsvárra utazott, testvére az erdélyi püspök beigtatására. Miért haragszik a Német ? E lap f. évi 29. számában »Dunántuli« aláírással, egy tudósítás jelent meg, a dunántuli ev. ref. egyház­kerület f. évi közgyűléséről, a melyben több tárgy mel­lett, a kerület azon eljárása is illustráltatott, hogy egy lelkészválasztásnál »egy jogosulatlan és nem minősített pályázó,« a jelölő bizottságot, »annak bevallása szerinti valótlan állításával félrevezetvén, és ép a nem minő­sített egyén választatván meg, az egyházkerületi közgvü lés, a választás érvénye ellen fölterjesztést tett egyház­megyei közgyűlés kisebbségének fölebbezését, azon for­mai indokolással, hogy »nem illetékes fél« részéről tör­tént a fölebbezés, a nélkül, hogy az ügyiratokat felol­vastatta, azokba betekintett volna, a helyett, hogy »ex ! actis et probatis« hozott volna határozatot, a választást helybehagyta. Sem az egyház- sem a lelkész neve, de még az egyházmegye sem levén megemlítve a közleményben : látni való, hogy senki személye kompromittáltatni nem céloztatott, sőt még csak nem is érintetett.*) Német Zs. hoboli lelkész ur azonban, a fennti névtelen ügyben magára ismer, s mint a kinek a háza ég, e lap 34. számában éktelen lármát csap s ismert és sajnos szenvedélyes természetéből folyólag, — pedig megtanulhatta volna, a f. évi tavaszi közgyűlésen tett, ké­sőbb visszavonni kényszerült interpellátiójából, hogy a szenvedély rossz tanácsadó, s egy jó papban — még ha a baranyai egyházmegye szélén lakik is — annak épen nem szabad szerepelni — neki megy a b.-somogyi esperesnek s őt »palam et publice« vád alá helyezi, a miatt, hogy az ügyében szereplő aktákat, ha már ere­detiben — minő naivitás ! — nem, legalább máso'atban miért nem adta ki azonnal, a mint ő azt megparancsolta vala nekie. Német ur, ha forgatná az írásokat, tudhatná, hogy az egyházmegye közelébb alkotott s mind áprilisi köz­gyűlése jegyzőkönyvében (pedig jegyzőkönyveink 1 hó alatt meg szoktak jelenni,) mind külön nyomtatványban megjelent s hozzá is, még junius hóban megküldött ház­szabályzata 39. § ban ez van előírva: »a közgyűlési ügy­iratok, a közgyűlés előtt legalább 10 nappal, az egyházi főjegyzőhöz tétetnek át.« Azon esperesi körlevelet is megkapta augusztus 13. előtt N. ur, a melylyel az egyházmegye f. évi őszi köz­gyűlése aug. 18-ra hivatott össze. Talán azzal se kellett volna nagyon megerőltetni N. urnák combinátióját, hogy habár 3—4 órányira fekszik ís Hobol az esperes lakásához, de mivel előbbinek közvetlen postai összeköttetése, már csak azon egyszerű indokból is, hogy postája sincs — nincsen az esperes lakásával; de sőt 3 postai állomás esik közbe s Hobol feladó pos­tája Hedrahelylyel nem rovatol; az általa augusztus 6-án irott levél semmi esetre sem érkezhetett 7—8 előtt az espereshez. Tényleg pedig érkezett abban az órában, a mikor fennti szabályzat szerint eljött utolsó órája az ü ^yiratok főjegyző urhozi beküldésének. Ha most már ugy gondolkozik az esperes, hogy, ha N. ur a julíus közepén megjelent közleményre csak 2 — 3 hét alatt ébredt fel álmából, talán ő is rá ér 2 — 3 hét múlva dörzsölni szemeit N. ur válasza fölött, N. ur­nák azért, hogy az ő nyomdokán járt az esperes, mi joga sem lett volna őt kárhoztatni : ámde, valamint I-ső levelére azonnal válaszolt, hogy eredetibe nem adhatja ki okmányait, ha másolatban jó lessz, kiszolgáltathatja, ugy második levelére is, még csak nem is nekie, hanem egyenesen annak a főjegyzőnek, a kinek számára épen becsomagolnia kellett az aktákat, s igy nem volt már fizikai ideje a lemásolásra, ir, hogy küldje meg, sőt gon­doskodik még közegről is, aki az esperes nevére hivat­kozással, bizonyosan lemásolja és pedig 3 frtos utánvétel nélkül, miután B -Somogyra és az esperesi irodára nem talált, az az igazság lelkétől áthatott célzatossággal irott utánvételes história, tesz tehát kötelességén fölül is, hogy N. ur fegyvereit megkaphassa, no azért vádolni, kárhoz­tatni, »huzavonát, hanyagságot, rosszakaratot« emlegetni, valóban csak »rosszakarata jogosult; ily okból utalni a *) Mokos B. ur — azt mondják álnév — íádupláz a sup. gyű­lés vadjára és pedig farkas söréttel : de szinte minden személyeskedéstől távol, azért csupán, hogy elvi kérdést, »a jelölő bizottság felelőssége* kérdését vesse föl,

Next

/
Oldalképek
Tartalom