Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-20 / 38. szám

vetkezett, a mely panaszszal és pedig igazságos panasszal lépett elő, a község elő'járói által a községben gyakorlott igazságtalanság ellen, a főpásztor igazat adott az egyházi elöljáróságnak, s ígérte ügyöknek pártolását. A nagy szerb községben a nép csak nem fel volt villanyozva, s a kivonulás alkalmával természetesen a szerbek nagy templomában is kongtak a harangok. Az idősbb szerb pópa az imaházban többek közt elmondá főpásztorunknak, hogy patriarchájuk meghagyta mindnyájunknak, miszerint ő méltóságát mindenütt templomi harangozással és szépen fogadjuk. Sehol azonban annyi népség és lovas nem fogadta a főpásztort, mint az Ujsóvéi határnál; legalább is 40 kocsi várt rá, s mintegy 50 nemzetiszínű szalaggal feldíszített lovas. A nagy küldöttség élén valának Keményfi Pál újvidéki ügyvéd és sóvéi fi, s Petri Károly evang. lelkész Elsőben Keményfi P. által üdvözöltetett a főpásztor magyar beszéddel, azután Petri által német nyelvii szónoklattal. Ezekután megindult a hosszú kocsi sor, a sóvéi kocsi sorban több d.-szentíváni és torzsai is, — s ennélfogva a kocsik száma mintegy 5 5 lehetett ; a lovasok közt pedig sok szerb fiu is volt látható. Beérvén püspök ur és nagy kisérete Ujsóvéra, itt, különösen a két protest. templom közti téren nagy sokaságú nép várt a főpapra, majd beérkezvén a ref. paplakba, itt Erdős József lelkész által üdvözöltetett. Miután az estve még be nem állt, megtartotta az est beállta előtt a főpásztor az elöljárókkal a kánoni gyűlést s fogadta az evang. egyház presbyteriumának tisztelgését. Estve a község jegyzője Hartmann János ur volt szíves a püspököt, s kíséretét, a sóvéi s több környékbeli honoratiort vacsorára meghívni, a melyek közt Franki ur is szemlélhető volt, az újvidéki főgymnasiumnak igazgatója s tiszteletbeli református. Hogy ezen fényes vacsora alkalmával a toasztok szinte nem hiányoztak, az gondolható. Másnap azaz szeptember 11-én délelőtt korábban tartatott az istenitisztelet a zsúfolásig megtelt templomban. Miután a főpásztor alkalmi egyházi beszédében egy tekintetben megdicsérte az egyház lakosságát, másfelől hibáztatta azért, mert a népiskolák virágzásának előmozdítására nem gondol, s azért természetesen a presbyteriumnak gyűlésében a dorgatorium szinte el nem maradt. Az e napokban meglátogatott népiskolák közül legjobban megdicsértetett a torzsai ref. népiskola. Az istenitiszteletnek befejezése után egy rövid ideig tartható bár fényes reggeli után Erdős J. lelkész úrnál, délelőtti 11 óra felé búcsút vett Ujsóvétól a főtiszt püspök úr és kisérete, sietvén Okérre a vasúti állomáshoz. Okéren — noha reform, egyház nincsen — hasonlókép ünnepélyesen fogadtatott főpásztorunk ; az itteni határnál három lelkész, az evang. lelkész Bierbrunner Gusztáv, a róm. kat. lelkész : Lajtai, és a gör. nemegy. lelkész Popo vits s még mintegy 30 honoratior és előkelő lakos várt rá, a hol is Bierbrunner G. szokásos ékes szónoklattal fogadta, kérvén tőle többek közt főpapi áldását; a kikre aztán a főpásztor Isten áldását kérte le, egyszersmind megköszönte a három más hitfelekezetű lelkésznek figyelmét és tiszteletét irányában. Mig a személyvonat Újvidék felől az ókéri indóházhoz robogott, addig Szász Károly úr az indóházban az egyes honoratiorokkal a legszívesebben társalkodott. Innen történt aztán elindulása Szilády Áron egyházkerületi főjegyző és Kármán Pál főesperes kíséretében Pozsegára a magyar király tiszteletére Verbász-Szabadka-Bród felé. Ká rmán József. Pozsega, 1885. szeptember 13. A hírre, hogy O Felsége legkegyelmesebb királyunk a Pozsegában, Szlavónia területén, tartandó nagy fegyvergyakorlatok alkalmával a polgári és egyházi hatóságok hódolatát is elfogadni méltóztatik, a horvát-szlavon területen egyházakkal és feles számú hívekkel bíró két református egyházkerület, (a dunamelléki és dunántuli) püspökei is kérdést intéztek a miniszterelnök úrhoz, nem volna e illendő és helyes, egyéb egyházi képviseletek közt részökről is megjelenni s O Felségének a horvátszlavonországi reformátusok részéről hódolatot fejezni ki és azokat legfelsőbb királyi kegyelmébe ajánlani. Igenlő feleletet nyervén s egyszersmind biztosíttatván O Felsége kegyelmes királyi fogadásáról: a dunamelléki egyházkerület részéről, az épen Bácsmegyében püspöki vizsgálaton levő Szász Károly püspök, Szilády Áron egyházi főjegyző és Kármán Pál esperes, kikhez Cseh Ervin nagybirtokos és egyházmegyei tanácsbiró ur ís csatlakozott, a dunántuli egyházkerület részéről pedig Körmendy Sándor b.-somogyi esperes és vele a daruvári anyaegyház lelkésze Schmidt Jakab, gondnoka Duschek János és világi képviselője Mathié Henrik, s a brekinckai egyház lelkésze Fáncsik János és két világi képviselője Varga József és Zsoldos Lajos, már szept. 12 én megjelentek Pozsegában és ott az udvari kabinet és főudvarmesteri hivatal részéről azon értesítést nyerték, hogy ezen egész református küldöttség együtt, Szász Károly püspök vezetése alatt fog O Felsége által legkegyelmesebben elfogadtatni. Az elfogadások szept. 13-án, vasárnap reggel, miután O Felsége, kíséretével együtt, misét hallgatott. 10 órakor vették kezdetöket. Legelőször O Felsége által József főherceg vezetése alatt a generalitás és a katonai hatóság fogadtatván, azonnal az egyházak képviseletei fogadtattak. Es pedig először a zágrábi bibornok érsek vezetése alatt a horvát szlavonországi róm. kath papság (köztük Strossmeyer püspök érdekes alakja is), azután — néhány titkos tanácsos és kamarás részesülvén magán kihallgatásban — a pécsi püspök, kinek szintén vannak egyházai Szlavóniában ; erre Angyelics Germán patriárcha vezetése alatt a görögkeleti papság s ezután a református két egyházkerület képviselői. Az elfogadó teremben a tizenegy tagból álló küldöttség félkörben felállván Szász Károly püspök a következő beszéddel üdvözölte O Felségét: Császári és Apostoli Királyi Felség ! Legkegyelmesebb Urunk ! A magyarorsz. dunamelléki és dunántuli reformált egyházkerületek, és azoknak Horvát-Szlavonország területén levő anyaegyházai és szórványosan élő tagjai nevében állunk Cs. és Ap. Felségednek legmagasb színe előtt, hozva hódolatunkat s itt lakó, valamint összes hitsorsosaink hódolatát azon alkalomból, hogy Felséged a Szent István koronájához tartozó országai és tartományai közül Magyarországnak ezen társországát kegyeskedik legmagasbb látogatásában részeltetni, legmagasbb jelenlétével boldogítani. Kérjük Felségedet méltóztassék legkegyelmesebben elfogadni, református alattvalóinak a haza és a legmagasabb trón iránti törhetetlen hűsége nyilatkozatát s méltóztassék e leghívebb alattvalóit királyi kegyelmében tovább is megtartani, egyházainkat legmagasabb védelmében tovább is legkegyelmesebben részesíteni. Mire O Felsége a következő kegyes szavakkal méltóztatott válaszolni : »A Horvát-Szlavonországban élo reformátusok nevében tolmácsolt hódoló üdvözletet kedvesen fogadom.