Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-13 / 37. szám

Isten lett volna és aki gyakorta száműzetik, mert védelmezi Istenségét az ő Urának és az én Uramnak. E férfiú neve: Szt. Athonasius K. u. 325. Mit mond ő! A tévely által félrevezetett keresztyénekhez szava ez : >Ha azonkívül mondotok valamit, mi az Írásban talalható, mért vitáztok mi velünk? Mi elhatároztuk semmi mást nem mondani és nem tudni, csak a mi az írásban foglaltatik.* Azután az Istent kereső pogányokhoz fordulva igy szólt: »Az Istentől ihletett szent Iratok elegendők az igazság feltalálására.« Ez a kilencedik hang. Uram 1 engedd értenünk e beszédeket. XIII. Ki ama férfiú, ki mint püspök működik a piktek között, kegyességével és mély bölcsességével elhajolja a gallokat? Neve: Hildrius K. u. 350. És mit mond ő? Kelet felé, Konstantin városának fordul, szavait azon emberhez intézvén, ki az Augusztusok trónján ül s a világot kormanyozza, igy szól: »Óh császár 1 hitet keresel ; tudd meg, hogy az nem világi iratokban, de Istennek könyvében található fel.«4

Ekkor a keresztyének felé fordulva, hogy megtanítsa őket az életnek útára — igy szól : »Olvassuk — mi irva van, és értsük meg mit olvasunk, ugy hitünk teljes lesz.«5 Ez a tizedik hang. Uram 1 engedd értenünk e beszédeket. XIV. Ki amaz ifjú, ki meglátogatva Áthén, Alexandria, Konstántinápoly és Ceasarea virágzó iskoláit, művelve az ó kor tudományait, mint püspök a szeretet minden kincsével ékeskedik s visszaállítani törekszik az elszakadt kelet és nyugot békéjét? Neve : Basil K. . 370/És mit mond ő ? Azt mondja : »Helyes és szükséges, hogy mindenki megtanulja az Istentől ihletett írásokból mindazt, mi hasznos a kegyesség növelésére; és hogy ne szokjanak emberi hagyományokhoz.* Még tovább akarván vezetni a hivőket minden hagyomány és emberi találmánytól, azt mondja a kegyes püspök : »Megkísérteni valamit elvenni az írásokból, vagy valamit azokhoz adni, annyi mint elveszteni a hitet s elkövetni a legvakmerőbb vétket.*6 Ez a tizenegyedik hang. Uram! engedd értenünk e beszédeket. XV. Ki azon férfiú, ki megállitá a császárt, mert köntöse vérrel volt megfertőztetve; ki vonakodott az Úrvacsorát kiszolgáltatni azon férfi jelenlétében, ki előtt reszketett Ázsia, Áfrika és Európa, mert alattvalóit katonái dühöngésének szolgáltatá ki; a ki felhivá a nagy Theodosiust, hogy alázza meg magát az egyedül nagy és dicső előtt? Neve : Ambrosius K. u. 380. És mit mond ő ? Az életnek forrásához utasítja a királyokat és népeket. »Igyatok az ó és uj testamentum kettős serlegéből,* mondja ő, »mert mindegyikből Krisztust isszátok. Igyátok a Krisztust, hogy ihassátok a vért, mely által megváltattatok. Igyátok a Krisztust, hogy ihassátok az ő tanításait. Az ő tanításai az ó és uj testamentum. Iszsza pedig az ember a Szent Iratokat, midőn az örök igének nedve alá száll a lélek rejtekeibe, az elme erejébe. Mert az ember nem élhet egyedül kenyérrel, de Isten minden igéjével.*7 Ez a tizenkettedik hang. Uram ! engedd értenünk e beszédet. XVI. Kí ama remete, Istennek könyvére hajolva, 4 Hilarius művei. Ad Constantium Augusztum p. 244. 5 De Trinitate lib. 8. 6 Basil művei. Sermo de fide p. 244. 7 Ambrosius müvei. J. Psalm I, Enarratio. kí ott székel, hol Jézus született; aki köré nagy számmal gyűltek a tanítványok Betlehem mezejére, hogy megtanulják tőle az írások értelmét és aki Dávidnak városából terjeszti Isten igéjét az egész nyugoton. Az ő neve: Szent Jeromos K. u. 390. És mit mond ő ? Elhagyatott magánosságából tekintetét a büszke Rómában élő »világ gyermekeire* vetve, igy ir Laetához, egy előkelő származású római nőhöz: »Korán szoktasd leányodat, hogy jobban szeresse az írásokat, mint a selymet vagy drága köveket. Tanulja meg Jób példájából a türelmet és kitartó bátorságot, az evangyeliumot pedig szüntelen kezében tartsa.*8

Azután azokhoz szólva, kik állítják, hogy a biblia nem mindenki által érthető, igy folytatja Betlehem remetéje: »Az apostolok nem azért irtak, megváltónk nem azért beszélt az evangyeliumokban, hogy csak néhányan, de hogy mindnyájan megértsék. Plátó is irt, de nem a népek, hanem kevesek számára. Alig érté három ember. De ők, az egyháznak és Krisztusnak fejedelmei mindenki számára írtak.0 Ez a tizenharmadik hang. Uram ! Engedd értenünk e beszédeket. XVII. Egy 19 éves ifjú megszökik anyjának kegyes oktatása elől és Carthagó látja őt, mint élvezi e nagy város minden bűnét s gyönyörét a pogányokkal együtt. A kegyes Monica pedig esd buzgó imában : »óh Isten! térítsd meg fiamat!« Mánesnek csalékony vallása elcsábítja az ifjú Numidiait. Majd Plátó bölcsészete foglalja el lelkét s szivében egy emésztő lángot gyújt. De az anya tovább esd: »óh Isten, térítsd meg fiamat!* Azután az ékesszólás művészetére szentelé magát ; Ambrosius hire meglepi s csalogatja, inig nem az ékesszólás keresésére belép Milánó keresztyén templomába. És a püspöknek szavai szivéhez csapódnak, mint hatalmas habok a tenger szikláihoz. Monica pedig megindulással ismétli imáját: »óh Isten, térítsd meg fiamat !« Monicának fia aggodalommal eltelve, szégyenelve magát hibái miatt, egy napon erős felindulások közt lépett be kertjébe ; letérdelt egy figefa alatt; sirt keservesen s a mélységből az Úrhoz kiáltott. Es íme! egy hang — oly szelid — mint gyermeké, szólla hozzá : »Vedd és olvasd!* Felkelt; a biblia egy közeli padon feküdt; kinyitá és tekintete e szavakra esett: »Öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust.« Ekkor a béke, mint folyam terjedt el lelkében, és egy nagy világosság — a megigazulas napjához hasonló — megvilágositá értelmét. Megtalálta a megváltót. Majd beült Hippó püspöki székébe s lett az egész Nyugot világossága, és minden kor ugy tekinti őt, mint az egyház legnagyobb doctorát. Neve : St. Augustin K. u. 396. Az ő napjaiban mindkét nembeli keresztyének kor és rangbéli különbség nélkül az Úr törvényein gondolkoztak. Es mi féle könyvek azok, melyeket az emberek hordoztak az országutakon, falvakban, a városok utcáin és terein, ajánlgatva katonáknak, nőknek, ifjú és öregnek, kicsinynek és nagynak egyaránt ? Szent Augustin örömmel feleli: »Szent Iratok azok, melyek nyilvánosan hordoztatnak eladás végett.* A sok tévtan egymásután keletkezett. Pelágius, Priscillián, Árius és Donátus tanítványainak tanai a szellemi világba elegyednek, mint zivataros éjnek villámlásai. Hipponak püspöke — szilárdan mint egy planéta, mely a naptól kölcsönzi világosságát — egy szelid, de állandó világosságot terjeszt el a földön. 8 Epistola 107 sec. 12. 9 87 Psalm. Comment. St. Hieronymi.