Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-13 / 37. szám

Miféle fegyverekkel vered vissza e hanvs tanítókat, óh Monicának fia ? és miféle tekintélyre hivatkozol, tiszteletreméltó püspök ? Ő igy felel: »Ki nem tudja, hogy az ó és uj szövetség canonikus iratai bizonyos határok között vannak és hogy azok többre becsülendők a püspökök minden későbbi iratainál; ugy annyira, hogy lehetetlen kételkedni vagy csak kérdésbe is tenni annak igazságát, a mi irva van. Kétségtelenül az Úrnak könyvei ezek, melyeknek hitelességét, tekintélyét elismerjük, hisszük és a melyeknek engedelmeskedünk. Ezekben keressük az egyházat, ezekből vitassuk dolgainkat. Vessünk vissza minden bizonyítékot, mely a canonicus könyveken kívüli forrásokból származik. Nem akarom, hogy a Szent Egyház emberi bizonyítékokkal védelmeztessék, de Istennek kijelentésével.*1

0 De mondd meg nekünk — óh Istennek szolgája — mit fognak azon egyszerű, békés le'kek — kik nem szeretnek vitát — tanulni s találni a Szent írásokban ? O igy felel: »Az egész szent irás célja annak szeretete, aki a legfőbb jóság és azon lények szeretete, kik az ő általa való boldogság elnyerésére törekszenek. A szent Írásnak először is annak beismerésére kellene vezetnie olvasóját, hogy ő a világ szeretetének rabszolgája és egész idegen az Isten és felebarát azon szeretetétől, mely Isten igéjében elénk iratik. Az igazságnak ez ismerete megeleveníti őt és büszke elbizakodás helyett alázatosságot, töredelmességet szül benne. Mély bánattal eltelve, buzgó imák között végre képes lesz Isten kegyelmének vigasztalását fogadni szivébe. Nem esik kétségbe, sőt ellenkezőleg a megigazulás után vágyó éhség és szomjúság lepi meg. Majd a múlékony dolgok romboló igézete alul elmenekül és betellik az örökkévaló iránti szeretettel.*11 Ez a tizennegyedik hang. Uram ! engedd értenünk e beszédeket. XVIII. Emberek fiai! olvassátok az írásokat! Egy remete alászállt az Antiochiát környező hegyek közül; Ázsiának eme fővárosában felemelé hangját és beszéde által mindeneknek szive, lelke elbájoltatott. A királyi udvarokat is csakhamar betölté neve s ő meghivatott az uj Róma, a világ fővárosa, a Bosporus partján fekvő Konstántinápoly patriarchai székébe. Az emberek fiai közt kicsoda beszélt valaha ugy — mint ő ? Egy nemzet—- mondhatni — ajkain csüngött; a szegény megvigasztaltatott, a gazdag bámulatra ragadtatott és az evangyélium az ő törekvései folytán a pogányok minden vad országába elvitetett. De egyszerre vihar mormolásahoz hasonló hang volt hallható a császári palotában ; egy erős téli szél kezdett fújni a fényes lakhely felől, hol a büszke Eudoxia kormányzott ; a patriarchát e szél kidobá székéből s elvivé messze a pusztába és ott száműzve barbar földön, ama vad ösvény közelében, melyen a császári poroszlók végig vonszolák Istennek szolgáját, meghalt két katona között, diadallal kiáltva: »Dicsőség Istennek!« Az ékesszólása által megigézett nemzetek elnevezték Szt. Chrysostomusnak (K. u. 400) magyarul »aranyszájunak.« Oh! ha Konstantinápoly pátriárchája szólhatna most az aggokhoz kunyhóik ajtóinál, az ifjakhoz a mezőkön, a nagyokhoz palotáikban, a kereskedőkhöz midőn adnak és vesznek, a papokhoz tanulmányaikban, a nőkhöz családjuk körében ! Mit szólna ő hozzád, e világnak gazdag íia! ki semmi mást nem nélkülözöl, mint a 10

Augusztin művei. De unitate ecclesiae p. 341. 11

De doctrina Chistiana 1. i. c 35. bibliát, vagy ha ez megvan is, ott áll díszesen bekötve könyvtárad polcain ? Halld, az aranyszájú mit mond : »Gyakran látunk kárt) át, de egypár helyet kivéve, sehol a bibliát; és még e kevés is ép oly távol áll tőle, mintha nem is lenne meg szent könyve ; mert díszesen bekötve szekrény alá rejtik, nem az a szándékuk, hogy belőle hasznos, üdvös eszméket nyerjenek, de hogy azzal is gazdagság- s fényüket mutassák. Nem azért adattak e szent iratok nekünk, hogy egy szép könyvünk legyen, de hogy véssük azt mélyen sziveinkbe.1

2 Mit mondana nyugotnak patriarchája hozzád, világnak embere, ki igy kialtasz fel: »Hogy olvashatnók Istennek beszédit ? Magán és közügyeink nem hagynak erre épen semmi időt.* Halld meg, az aranyszájú mit mond : »Nem nagy szemrehányás-e az, hogy világi dolgaitokba oly mélyen el vagytok merülve, miszerint a legszükségesebb dologra nem jut épen semmi idő ? De mi tudjuk, hogy ez csak hamis kifogás. Ellenetek bizonyít a barátokkal mulatozás, a színházak és más nyilvános helyek látogatása, hol gyakran napokat töltetek?* Mit mondana nyugatnak patriarchája hozzátok, városok és falvak lakói, kik igy szóltok : »Szegények vagyunk; hogy vegyünk Bibliát ?« Halljátok meg, az aranyszájú mit szól: »Azt kérdezem, nincs-e meg minden szerszámotok, melyet foglalkozásotok megkíván ? Es nem nevetséges-e a szegénységet használni ürügyül, midőn oly fontos dolog beszerzéséről van szó, ha ez ürügyet más esetekben elő nem hozzátok ?« Mit felelne a kegyes patriarcha nektek, kik mondjátok : »a Szentírás tanulása a clerus —a papság dolga, világinak mi köze ahoz.« Halljátok meg, az aranyszájú mit szól : »Senki ki ne ejtsen ily hideg, megfeddésre méltó szavakat előttem : én világi vagyok ; nekem nőm s gyermekeim vannak ; nem az én dolgom az Irás olvasás, ez csak azoknak való, kik lemondtak e világról s magános életet folytatnak. Mit beszélsz, óh ember ? Nem a te dolgod a szentírás olvasás, mert sok gondok zavarnak? Sőt inkább jobban a tied, mint azoké kikről te beszélsz! Távol a csatamezőtől ők nem sok sebet kapnak, de te folyton viadalban sokkal több sebet nyersz, épen azért gyógyulásodra több írt igényelsz. Ne hanyagoljuk el azért a biblia szerzését, nehogy halálos sebet vehessünk. Ne aranyat halmozzunk rakásra, de juttassunk valamit a bibliára. A bibliának már csak látása is eltölt iszonynyal a bűn iránt. Mily jó lesz, midőn a folytonos tanulás lelkünket átváltoztatja oly élő kövekké, minőkből Istennek szentélye építtetik fel. Mit fog a kegyes patriarcha felelni nektek, kik mondjátok: »A bibliát meg nem értheti mindenki. Az a papok s tudósok számára Íratott. De a nép, a munkások, kézművesek nem tudják értelmét.« Halljátok meg, mit mond az »aranyszájú :« »A szent lélek kegyelme e könyveket publicanusok, bűnösök, sátorcsinálók, pásztorok s tanulatlan emberek által iratá, hogy senki se menekülhessen ez ürügyhöz ; hogy az iratok tartalmát megérthesse mindenki; hogy a kézműves, szolga, szegény özvegy és a legtudatlanabb ember is tanulhasson belőle. Minden kornak tanítói e szentirók, ők a szt. lélek kegyelme által világitattak meg s minden dolgot oly világosan és tisztán magyaráznak meg. hogy mindenki megértheti mások támogatása nélkül. En azért mikor ti hozzátok mennék — mondja Pál — nem mentem, hogy az Isten bizonyságtételét nagy ékesenszólással és bölcseséggel hirdessem néktek. Vedd kezedbe a bibliát; ol-12

Chrysostom művei: Homil. Johann 32.