Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-13 / 37. szám

tartalmas beszédet, melyben hatályos szavakban jelzé az igazgató urak háláját, szándékát, akaratát e főiskola föl­virágoztatását illetőleg. Ez végződvén, h. elnök ur megemlékezett a nagy Bocsor érdemeiről, ki az iskola alkotó, épitő Tót Ferenc, Márton, Tarczi, Váli, Rózsa körében alussza álmait, meg­emlékezett ama nagyok érdemeiről, hasonló iskola-iránti buzgóságot, szeretetet kiván a jelenlegi, és igy az egy évre ideiglenesen alkalmazott Peőcs János tanár urakban is, jelezvén a tudományos és valláserkölcsi együttes neve­lés szükségességét, mondván, hogy a tulajdonos súlyt fektet erre az irányra, hogy növendékei az élet viharaira minden oldalról edzettek lehessenek. Végre az ifjúsághoz fordulva, óhajtá a h. elnök, hogy legyen az ifjúság nemes, gondolkozás módja, maga­viselete és a tudományok szeretetében azon óhaját nyil­vánitá, hogy növendékeinkről büszkén elmondhassuk: ezek a mi neveltjeink, a mi ékességeink. Beszédét e sza­vakkal végezé : Végre is semmi az a ki plántál, semmi az, a ki öntöz, hanem Isten az, a ki nevekedést ad. Kérem is Istent adja szent áldását ez intézetre, az ifjúságra, az igazgatásra, a tanári működésre, hogy év végén így szólhassanak a tulajdonosnak : ime uram, a kiket nekem adtál, egy is azok közül el nem veszett. Szünet után a szakok alakultak meg illető igaz­gatóik elnökletében, az igazgató-tanács h. elnöke, pár tagja és az illető tanári kar jelenlétében — az igazgatók mindenütt irány beszédeket tartva. Adja Isten, hogy az elmondott beszédek, mint magvak bőven gyümölcsözzenek. Iskolabarát. Közép kereskedelmi iskolai értesítés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter f. évi augusz­tus hó 3-án 29,801 sz. alatt kelt rendelete alapjan a Szeged városi államilag segélyezett hat osztályú polgári fiúiskola mellett az 1885 — 86. tanévben egy három osz­tályú közép kereskedelmi iskola első osztálya nyilik meg. E tanintézet egyenlő rangú a középiskolákkal s ugyanazon jogokban s kedvezményekben részesül, me­lyeket bármely önálló kereskedelmi iskola, továbbá a főreáliskolák és főgymnáziumok élveznek (pl. egyévi ön­kéntesség). Ezen közép kereskedelmi iskolát végzett ifjak a közoktatásügyi és kereskedelmi miniszterek kiküldöttei jelenlétében zárvizsgálatot (érettségit) tesznek és a szo­ros értelemben vett kereskedelmi pályán kivül a köz­tisztviselők minősitéséről szóló 1883. évi I. t. c. értel­mében alkalmazást nyerhetnek még a következő életpá­lyáknál : a) A pósta-szaknál (14. §.) mint póstafőtiszti, tiszti és gyakornok tisztviselő; b) pénztári szaknál (18. §.) mint központi állam­pénztári és adóhivatali tisztviselő, köztörvényhatósági pénztárnok, állampénztárnok, e-lenőr, könyvvezető, gyámi pénztárnok ; államhidaknál pénztárnok és ellenőr; c) kezelési szaknál (22. §.) mint dohánybeváltási felügyelő, dohány-árudai, raktári, lottóigazgatósági hiva­talnok ; d) zálogházaknál (22. §.) mint zálogházi igazgató, ellenőr, könyvelő pénztárnok, ellenőrzési számtiszt; továbbá a közmunka- és közlekedési minisztérium 1881. évi 16,506. sz. a. kelt határozata alapján lehetnek vasúti hivatalnokok is. Fölvétetnek az intézet első osztályába azon tanu­lók, kik a polgári iskola, a gymnásium vagy a reáliskola négy osztályát sikerrel elvégezték, vagy a kik legalább 14 évesek és az emiitett iskolák négy osztályában taní­tott tantárgyakból fölvételi vizsgálatot állanak ki. Tandij egész tanévre 12 frt, mely félévi előleges részletekben is fizethető; ezenkivül fizetendő beiratási dij fejében I frt, s az ifjúsági könyvtárra I frt. Szegény­sorsú tanulók a kellő igazolás mellett tandíjmentességben részesülhetnek. A beiratások az 1885 — 86. tanévre f. évi szeptem­ber hó 1 -tői 10 ig a polgári fiúiskola helyiségében az igazgatóságnál eszközölhetők. TÁRCA. A régiek szava a tizenkilencedik század fiaihoz; vagy „olvassátok az Írásokat." D'Aubigne után : Simon Ferenc. (Folytatás és vége). XI. És minél több keresztyén fej hullt alá a bárd alatt, annál több kelt fel az üldözők előtt. A vértanuk vére képezte az egyháznak magvát. Ekkor a Sátán, melynek szelleme vezeté a po­gányság fejedelmeit és papjait, ezen gondolatot kelté fel bennök: »Égessük el,« mondák »az írásnak minden pél­dányát, pusztítsuk el Istennek igéjét. Igy a forrás, melyből e vallás csörgedez, elapad, a keresztyénség a föld szí­néről eltűnik és vissza nem tér soha.« Bizonyára a pokol legmélyéről jött e tanács ; de Krisztus őrködött a mennyben. Jupiter és Bacchus papjai követelék az írásokat; a helytartók feldulatták a háza­kat. Bizony-bizony voltak gyávák, kik rettegve a ha­láltól, Istennek beszédét átadák a kegyetlen papok és poroszlóknak. De voltak mások — hivek mind halálig — kik védelmezék azt s kérték, hogy inkább életöktől fosztassanak meg, mintsem Isten Igéjétől. A szent iratok nyilvános helyeken öszsze hordatva megégettettek. A hivők távolabbról nézték a felcsapkodó lángokat, éjjel lopva csúsztak a helyekre, hol Istennek beszédi meg­égettettek s köny pergett alá arcaikon, midőn Izráel egyetlen Szentjének szavai helyett könnyű hamvakat ta­láltak. A kicsapongó Jupiternek, a tisztátalan Vénusnak, a tántorgó részeges Bacchusnak papjai voltak azok, kik megégeték ama napokban az uj testamentumot. Tizen­kilencedik század fiai 1 kik égetik azt meg napjainkban ? Szégyen ! gyalázat 1 örök szégyen mindazokra, ki­álták a keresztyének, kik átadák az írásokat a papoknak. E gyávákat árulóknak nevezék s tova űzék összejövete­leikről. Örök dicsőség, kiálták az égi lelkek, az Igének védőire, tanúira; ők Krisztusnak vértanúi. »Van e még szent irásod« kiált a barbár helytartó a vértanukhoz.* »Van.« »Hol van ?« »Szivemben.« És Isten igéjének védői is megégettettek, hogy elpusztíthatok legyenek még az élő táblák is, melyekre Istennek ujja irta fel igéit. Ez a nyolcadik hang. Uram ! engedd értenünk e beszédeket. XII. Ki ama férfiú, ki mint szikla a tenger köze­pén, ugy áll a püspökök gyűlésén, elhallgattatva mind — kik tagadák, — hogy a kereszten csüngő Krisztus igaz

Next

/
Oldalképek
Tartalom