Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-06 / 36. szám

megsértette, midőn esperességével szemben a megye részére állott. Ezen tárgynak a f. hó 2 5-kén a főiskolai teremben tartott conferentián Zsilinszky felügyelő által lett előterjesztése után, elsőnek ifj. Jeszenszky Károly lelkész szólalt fel. Szerinte a megye jogosan tette intézkedése tárgyává a csorvási ügyet, mert a kérdésnek nem dogmatikai vagy szertartási oldalát vette figyelembe, hanem azon szempontból itélte azt meg, melynél fogva az nemcsak az esperességnek, hanem az egész magyar társadalomnak kérdését képezi, t. i. a nemzeti nyelv érdekei szempontjából. A megye nem mellőzte az egyházi forumokat, hanem a vádolt esperesség legközelebbi felsőbb forumához fordult kérdésével, mi által nem hogy megsértette volna az egyházi autonomiát, sőt inkább az egyházi forumok iránt való bizalmának adott kifejezést. Rámutat azon kivételes állapotokra, melekynél fogva az i882-ik évi egyetemes gyűlés által hazaárulókul kijelentett lapokat az esperességben százan és százan olvassák, terjesztik egymás között, és sokan Írogatnak beléjük, s azt kérdi: hogy ha ily kivételes körülmények között felmerül a vád, mely szerint Csorváson a magyarnyelvű istenitiszteletek szlávnyelvüekké lettek átváltoztatva : vájjon nem természetes-e a közigazgatási bizottságnak arra irányult hazafias törekvése, miszerint ezen intézkedés indokai felől magának minden kétséget kizáró biztos tudomást szerezzen ? Szóló teljesen megnyugszik az esperességnek bárminemű intézkedésén, mert az esperességnek hazafias érzületében kellő garantiát lát arra nézve, miszerint a nemzeti érdekeket m;

ndenkor szeme előtt tartja. De ha valamely cselekményre nézve az esperességnek intézkedhetési joga vonatik kétségbe és a közigazgatási bizottságnak bizonyára hazafias intentiókból eredő tiszteletteljes megkeresése azon indokolással utasittatik vissza, miszerint az esperesség a kérdés tárgyát képező cselekményre nézve nem tartozik felelősséggel a megyének: ezen körülmény magában véve képes gyanút kelteni, az illető cselekmény irányában, s nem mozdítja elő az esperesség reputációjának emelését. Szóló kijelenti egyébiránt, hogy ha a közgyűlésen előterjesztendő hivatalos okmányokból arról győződnék meg, miszerint téves alapból indult ki, kötelességében álló dolognak tekintené ezt ugyanazon közönség előtt kijelenteni, mely előtt következtetéseinek kifejezést adott és ha netán valamely kifejezésével bárkit is akaratlanul megsértett volna — amennyiben az illető sértő kifejezés cikkeiből idéztetnék — azt kész visszavonni. Harsányt Sándor mint azon bizottság tagja, mely Csorváson az esperesség nevében rendezte az ügyeket, előadja miszerint az esperesség intézkedése ép a zavarok, viszálkodások és templomi botrányok megszüntetése végett vált szükségessé és a kétajkuak részére tett fentebbi engedmények óta ott szent a békesség. Haviar Dániel esperességi ügyész azon véleményben van, hogy ha sértés követtetik el az esperesség ellen, akkor az egyházi törvények §-ai szabják meg a további eljárást. Azonban a felmerült esetben egy oly jelenséggel áll szemben az esperesség, mely a mai, a magyarosodás eszméje iránt lázas tevékenységre buzdult korban majdnem elmaradhatlan következménye gyanánt tekinthető a társadalmat mozgató erőknek és tényezőknek. Es midőn szomszédságunkban Európa két hatalmas állama, a német és olasz, függetlenségük kivívása mellett egyszersmind a nemzeti nyelvnek államalkotó, a heterogen elemeket összeforrasztó erejét csábító valóságként állítja szemeink elé : felróható e nálunk valakinek bűnül, ha ez irányban hazafias érzülete által netán túlzásokra ragadtatná magát? A vádolt lelkész kijelentésével megelégednék az esetben is, ha a sértés constatáltatnék. Draskócy Lajos, meg van győződve lelkésztársáról, hogy ismert férfiasságánál fogva kerülni fogja adandó nyilatkozatában azt a színezetet, mintha azt pressio alatt, nem szabad elhatározásból tette volna. A magyarosodást illetőleg neki az a nézete, hogy a polgári életben meg kell követelni mindenkitől, a ki Magyarországon lakik, miszerint magyarul tudjon beszélni. De az egyházi életben meghagyandó mindenkinek anyanyelve. O szívesen megtanul tótul és oláhul, csak legyenek, a kik vele azon a nyelven imádkozni akarnak. Szeberényi Andor indulattól reszkető hangon mondja, hogy miután Jeszenky, kétséget kizárólag elárulta az egyházat a vármegyének és a »hittagadás« bűnébe esett, — azt várta volna, miszerint nevezett bűnös lelkész »összetett kézzel« bocsánatot fog kérni az esperességtől. Miután ezt nem tette, — ő consistorium elé kivánja őt állíttatni. Csepregi György figyelmezteti Szeberényit, hogy oly nagy bűnöket minőkkel ő vádolja lelkészársát, a kezek összetevésésel sem lehet expiálni. Egyébbiránt ha Szeberényi kimutatja a sértő kifejezéseket, — lelkésztársa hajlandónak nyilatkozott azokat visszavonni. Áchim Adám esperes ur csak azt nem érti: minő jogon beszélhet egy lelkész a megye érdekében? és mi cél vezérelheti őt e mellett ? Különben azon kijelentéssel, hogy az esperesség minden esetre meg fogja torolni ezen egy alárendeltje által rajta elkövetett sérelmet, — az előértekezletet befejezettnek jelenté ki. Másnap aug. 26-án délután a közgyűlés esti 5 órától féltízig lámpavilág mellett tárgyalta ez ügyet. Felolvastattak a megyével váltott hivatalos iratok, valamint az esperességnek a csorvásiak istenitiszteleti nyelvére vonatkozólag 1882-ben hozott határozata, melynek értelmében az esperes azon intézkedése, mely szerint Csorváson a fenntebb emiitett változtatásokat eszközölte, helybenhagyólag tudomásul vétetett. Ezek után felteszi a kérdést: helyesli-e az esperesség a megyével szemben követett eljárását? a helyeslésnek határozatilag lett kimondása után, egyszerre harsogásba átment hangon és szikrázó szemekkel igy folytatja beszédjét: »De már most azt kérdem : mit érdemel azon lelkész, a ki az én subalternusom lévén, nem átallotta egyházi feljebbvalóját nyilvánosan kérdőre vonni oly hivatalos tényeért, melyet az esperesség az imént helyeselt ? mit mondana a világ ahhoz, ha egy római katholikus püspökkel annak subalternusa ekkép bánni merészkednék? S ime! én hozzám egy subalternus a »Protestáns egyházi és iskolai lap*-ban Néhány nyi.lt kérdés«-t intézni s ez által amolyan Lacjákként tenyerét esperesi képem ellen emelni merészkedett? »Majd elhaló hangon ecseteli szenvedéseit, melyeket a miatt kell viselnie, hogy őt űton-űtfélen panszlávnak tartják s igy végzi beszédét: »kilenc hónap óta viselem ezen terhet, és ha az esperesség nekem elégtételt nem szolgáltat, magam fogom magamat méltatlannak Ítélni arra, hogy e széken (az elnöki székre mutatva) üljek.« Ezen beszéd után hosszas, kinos szünet következett, mely alatt megdöbbenés mutatkozott az arcokon. E síri csendben Draskóczy Lajos kezdett beszélni e képen: »Ugyebár azt méltóztatott mondani, hogy már kilenc hónap óta viseli terhét ?« Áchim Adám: »Igen, kilenc hónap ótaU Draskóczy Lajos: Ugy hát kérem legyen megnyugodva esperes ur, most már bizonyára meg fog szabadulni