Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-09-06 / 36. szám

terhétől« (derültség). Beszélt azután arról, hogy bár a »Néhány nyilt kérdés*-ben foglaltakra nem emlékezik, de a mi cikkeket vádolt lelkésztársától olvasott, azokban nyomára sem akadott annak, hogy ő az esperesség, vagy esperese iránt tartozó tiszteleletről megfeledkezett volna. KutUk (közbekiált) de nem engedelmeskedett! Draskóczy (Kutlikhoz fordulva) »mi mindnyájan engedelmeskedünk az esperes urnák, csak épen Kutlik János tiszttársam az, a ki nem szokott engedelmeskedni az esperesség határozatának« (derültség és éljenzés). Beszélt ezután az esperes ur hazafias érdemeiről, kérvekérvén őt, hogy a mások által terjesztett álhirek által ne hagyja magát elkeseiittetni. Midőn beszédjében ezt mondá: »Ki meri azt mondani, hogy Draskóczy nagyob d magyar, mint Áchim Ádám ?« az esperes kalapját véve, a terem ajtaja felé ment, majd vissza fordulva az ellenkező oldalon egy ablakmélyedésben foglalt állást, honnan néhány másodperc múlva ismét elnöki székéhez tért. Beszéltek még Veres József, csodálkozását fejezvén ki a felett, hogy mikép kerülhetett ezen ügy az esperességi gyiilés elé, miután Jeszenszky cikkeiben sértő kifejezés nem foglaltatik. Zsilinszky felügyelő kijelenti, hogy nem lehetett ignorálni az ügyet, miután Jeszenszky felszólalása alkalmat szolgáltatottarra, hogy a »Pesti napló« »Magyar állam*. a tótositás és pánszlávizmus vádját megújítsa az esperesség ellen Ifj. Jeszenszky Károly vádlóitól s egyúttal biráitól engedelmet kér a szólásra. Kimutatja az ellenmondást Zsilinszky felügyelő és Horváth igazgató hírlapi kijelentése között, mely neki alkalmat szolgáltatott arra, hogy a » Pesti hírlap« m. évi november 19-iki számában felszólaljon. Nem a vádat akarta ez által magáévá tenni, hanem azt akarta elérni, hogy a megye és gyanakodó közvélemény az esperesség által a csorvásiak istentiszteleti nyelvére nézve valósággal tett intézkedés indokai felől felvilágositassék. Ismétli tegnapi állítását, hogy ehhez a megyének joga van. Sajnálja egyébiránt, hogy ezen felszólalása kölcsönös félreértésekre szolgáltatott alkalmat. De hogy ahhoz joga volt és hogy őt e mellett tiszta hazafias szándék vezette, azt maga Zsilinszky felügyelő ur hozzá irt levelében elismerte. Azt hitte, hogy ezzel az ügy be van fejezve. Hogy felszólalását némely lapok a pánszlavismus vádjának megújítására hasznalták fel, azért őt felelőssé tenni nem lehet. A mi az esperes által felhozott »nehány nyilt kérdés«-t illeti, szóló ezen cikket az első betűtől az utolsóig magáévá teszi s ha tárgyalásába bocsátkozik az esperesség, az abban foglalt állításokat bizonyítani fogja: de mert ugy látja, hogy az esperes urnák nem annyira a cikkben foglaltak, mint inkább a cikk szerzője ellen van kifogása, és mert a cikk alá »egy protestáns« van irva, mindenek előtt azt kérdezi az esperes úrtól: mivel tudja igazolni az »egy protestáns« és szóló személyazonosságát. Áchim Adám kijelenti, hogy ezt igazolni nem tartozik. Ó meg van sértve, s elégtételt követel az esperességtől. Tatay István, ugy a »néhány nyilt kérdés«-t mint az ifj. Jeszenszky Károly neve alatt megjelent cikkeket olvasta, de azokban sértést nem talált. A vádolt lelkész személyéről fel sem teheti, hogy ő bárkit is a'aptalanul vádolni, gyanúsítani képes volna. Ennélfogva az esperes neheztelése és panasza csak is azon cikkekre vonatkozhatik, melyek mások által Írattak ellene. Az ezekben foglalt gyanúsításokat ő az esperesség nevében vissza-1 utasítani, de egyúttal Jeszenszkyt a gyanúsítás vádja alól felmentetni kéri. Szeherényi Andor. Ha már Jeszenszky arra a térre vitte a dolgot, hogy tagadja, miszerint a cikket ő irta volna. .. Ifj. Jeszenszky Károly. Ezt nem mondtam, de a szerkesztőség nyilatkozata előtt nem érezem magam feljogosítottnak arra, hogy a szerzőség tekintetében nyilatkozzam, Szeherényi Andor. Van ám öcsémuram-nak több megtámadható oldala is. . . (Nagy zaj, felkiáltások, minden felől: Mit tud ellene? Halljuk! Ki vele!) Szeh. (kezeit összetéve) »Bocsánatot kérek, nem volt szándékom vihart támasztani, én csak a békét akarom.« Majd előadja, hogy ő szlávnak érzi és vallja magát, de ha szemébe neki azt mondaná valaki, hogy pánszláv, ő nem tudja mit csinálna az illetővel. Es mert az esperes ur és az egész esperesség pánszlavismussal lett vádolva, ő az esperesség nevében utálatát és megvetését fejezi ki mindazok ellen, a kik ezen vádnak értelmi szerzői. Végül hosszas, szenvedélyes vita után Zsilinszky határozati javaslata lett elfogadva, mely szerint az esperesség az esperestől a pánszlavismus vádját megvetéssel utasítja vissza. A pesti ref. egyházmegye augusztus hó 31-én tartott rendkivülí közgyűlésén, melynek főtárgya a Tisza Lajos gróf főgondnokká történt megválasztatásával megürült gondnoki szék betöltéséről való intézkedés volt: a világi elnökség méltóságos Várady Károly legidősebb tanácsbiró ur által helyettesittetett. Sipos Pál esperes ur gyűlést megnyitó buzgó imájá után a gyűlés constitűálta magát. A tagok közül sokan nem jelentek meg, eléggé meg nem róható indolentiából. Első fokulag figyelmeztetve lettek az illetők. Sajnos, hogy szükség van reá. Elég gyászos példa, hogy mig eleinket fegyverrel kellett szétűznie a hatalomnak, addig köztünk sokan oly könnyen veszik és hanyagolják szép jogukat, — elengedhetlen kötelesség résztvenni az ügyek intézésében. Legelőször Tisza Lajos gróf ő excellentiájának lemondó levele olvastatott fel; a közgyűlés kifejezte, miszerint ő nagyméltósága lemondása feletti fajdalmát annak az örömnek nagysága ellensúlyozza, hogy a főgondnoki szélesebb hatáskörű hivatalra emeltetvén, tulajdonkép nem válik meg tőlünk. Midőn a közgyűlés ő nagyméltóságára uj hivatalában Isten áldását kéri, egyszersmind egyházmegyénk világi elnöki tisztében kifejtett rövid, de sikeres és buzgó fáradozásáért mélyen érzett szives köszönetét nyilvánítja. Ezután tőlünk megvált szeretve tisztelt gondnokunk örök emlékű alapító leveléből hálával tapasztaltuk eleven hitét, a mennyiben a lelkészi ujabb gyámintézet részére ezer forint alapítványt tett. Kitörő örömmel éljeneztük meg a távozót, nem az áldozatért, de a jó indulatért, melynek az alapítvány kifejezője. A gondnok választás kitüzetvén, a szavazatok beküldése határnapjául október 15-ike lett kitűzve. Elénk eszmecserére adott alkalmat az ó-budai egyház folyamodása, mely a főváros 500 frt segélyével egy katechetai állomást szervezvén, ezen állomásnak a kántorsággal való egybekapcsolását — csatolva a kántor