Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-25 / 4. szám

1883. augusztus 26-ika volt a rám nézve nevezetes nap, a mikor szívélyes istenhozzádot mondva gyülekezetemnek, odahagyám ifjúkori reményem és bánátim tanyáját, a falusi egyszerű parochiát, s egyik lelkésztársammal neki indultam a nagy világnak, — »Isten veled, hazám, bátrak hazája, Isten veled, én messze elmegyek.« Királyaink egykori koronázó és temetkezési városa, Székesfehérvár vala kiindulópontja utazásunknak. A gőzszárnyain járó vasúti kocsi kényelmes belsejében vig beszélgetések közt telt az idő s egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy a tengernél vagyunk, •— igen, a szép magyar tenger — a Balaton — regényes partjainál. A teljes pompájában ragyogó nap csodálatos bűbájjal vonja be a természeti szépségekben gazdag vidé ket s az ember lelke önkénytelen elandalog a nagyszerű ! látványra. — Amott a messze távolban a Balaton túlsó partján, a zalai hegyek zöld koszorújában fehérlik a hires fürdőhely : Balaton-Füred ; ettől délre egy regényes szikla magaslaton Csokonay költőnk által megénekelt Tihany, majd odább a boráról híres Badacsony hegye, a festői szépségű várrom, Szigliget, és a többi, valóban regényes fekvésű halmok és hegyek : Csobánc, Tátika, melyek emlékezetét édes zengzetű költeményekben örökité meg másik halhatatlan költőnk Kisfaludy Sándor. A vasúti vonat egyhangú zakatolással robog végig a somogymegyei parton, mintegy 12 mérföldnyi hoszszuságban, alig pár ölnyire az ezüst csillámú hullámoktól rengő s a hova-tovább szélesebbre nyílt, a tenger nagyságával vetekedni látszó Balaton tavától. Mi nem győzünk betelni e gyönyörű tengeri tájkép szemléletével s lelkesedésünk hevében egy merész felkiáltás röppen el ajkainkról : ilyen szépet bizonnyára a szép Olaszországban sem láthatunk. Keszthelynél azonban búcsút veszünk a szép Balatontól is s Nagy-Kanizsán keresztül pár óra múlva az utolsó magyarországi állomásra Csáktornyára érünk. »Isten veled hazám, bátrak hazája !« E búcsuszózattal válunk meg a kedves hazai földtől. Most Stájer, osztrák tartomány területére lépünk s utunk egy darabig a Dráva folyó által képezett gyönyörű völgyben halad, kétségkívül gyönyörű vidék, — ezt az egész Stájerről el lehet mondani ; ámde többckevésbbé terméketlen; silány kukorica és hajdina vetéseken kiviil egyebet alig látni. Pettau kies fekvésű városnál átléptük s elhagytuk a Drávát, s Prágerhof nevű állomáson keresztül késő este érkeztünk Cűli-be, hogy első nap az ut fáradalmait kipihenjük. Még alig virradt a nap, már ismét uton voltunk, hogy egy óra múlva a páratlan szépségű s már a rómaiak által is ismert s róluk nevezett fürdőhelyen, Römerbad-ban költsük el reggelinket. Az utazás ezen a vidéken egyike a legélvezetesebbeknek, kivált ha a vadregényességnek kedvelői vagyunk. Mindkétfelől rengeteg-erdők vagy meredek sziklás hegyek által övezett keskeny völgyben haladunk, hol a vad robajjal tovacsörtető Száva folyó és a fokozatosan emelkedő vaspálya-vonal sokszor alig férnek el egymás mellett, s mig amaz nem egyszer merész kanyarulatokat tesz, addig 1 gőzmozdonyunk teljes erejéből kapaszkodni vagy a he» hattuk volna; azért azokon csak töredéket közlöttíink belőle, különösen a Velencére és Rómára vonatkozó részeiből a közleménynek. Itt azonban közöljük egészen s nem kételkedünk, hogy kedvesen veszik olvasóink, mert Olaszországról van ugyan nti rajz ezrivel; de olyan, mely annak protestáns vallási s egyházi ügyeivel foglalkoznék, nagyon kevés. Lévay ur pedig figyelmét legelső sorban azokra a gyenge hajtásokra és csirákra fordította, melyek ott a legújabb időkben elhintegetett evangeliomi magvakból sarjadzanak elő. Farkas József. gyek derekán átfurakodni kénytelen, hogy kevés idő múlva ismét összekerülve, együtt folytathassák tovább utjokat e nagyon regényes, de terményekben ép oly szegényes vidéken. — Hol vannak, miből élnek itt az emberek. .. Rendezett házcsoportokból álló községnek hirehamva sincs; itt a völgyteknőben néhány igénytelen ház egy szerény templommal, amott a hegyek oldalain végig nagy távolságokra szétszórtan álló magános falusi lakások, majd az égbe meredező hegyek csúcsain csaknem megközelithetlen magasságban gyönyörű fekvésű kápolnák s templomok: ez a képe e szikla-hegységek közé zárt s elhagyottnak látszó vidéknek. Pár órai utazás után kitágul a völgy s nemsokára Laibach-ba érünk. E kellemes fekvésű s igen csinos város Krajna, osztrák tartomány, székhelye, mintegy 23 ezer lakossal, kik nagyobbára szlovének s mint ilyenek, többi szláv testvéreik példáját követve, szintén egy (hitök szerint) majdan létesülendő szláv-birodalomról álmadoznak. Ez álmaikban azonban kellemetlenül megzavarja őket s úgyis mint tulbuzgó katholikusoknak egyiránt nagy szálka a szemökben az a pár száz lélekből álló egyesült protestáns (reform- és evangelikus) gyülekezet, mely 1852 óta a város egyik legszebb helyén kiváló csínnal épült templommal és jeles iskolával bir s ezek által hathatós terjesztője a szlovénektől semmi áron nem szívelhető német nyelvnek és protestáns felvilágosodottságnak. Szinte jól esett, hogy végre olyan városba értem, hol prot. vallásunk hivei is állandó tűzhelylyel birnak. Igaz, hogy kevesen, az egész Krajna tartományban öszszesen csak mintegy ötszázan vannak protestánsok, de Istennek hála! hogy ennyien is maradtak, tekintve azt az óriási elnyomást és vakbuzgóságot, mely ellen századokon keresztül küzdöttek az osztrák tartományok protestánsai, a kiknek — mellékesen megjegyezve — összes száma sem megy 400 ezerre. Laibach tói egyenesen délnek fordul a vasútvonal iránya s mi mind közelebb jutunk az adriai tengerhez. De előbb még a (szintén Krajnában levő) híres adeUbergi barlangot tekintjük meg, mely noha kisebb, mint a mi aggteleki barlangunk Gömörmegyében, emennél ezerszer ismeretesebb. — (Hiába, a mi hazánkról még mindig nem igen vesznek tudomást a külföldiek.) Ez alkalommal ís velünk együtt hét külföldi utazó kereste fel, a természetnek e csudás alkotású földalatti üregét, mely egyike kétségkívül a föld legnevezetesebb barlangjainak. A mint belépünk, hűvös levegő áramlik felénk, vezetőnk pislogó mécsét kioltással fenyegetve.Egyszerre valami kísérteties zaj mindannyiónkat szent félelemmel tölt el; alig pár lépés még s előttünk és alattunk a hajmeresztő mélység, melyen keresztül dörgedelmes viszhangot keltve száguld végig a barlang jókora patakja. A természet alkotta merész ívezetü sziklahidakon jutunk át a barlang másik üregébe, mely villamos világítás mellett ugy néz ki, mint valami nagyszerű templom, s valóban az is, mert imádatra hiv minden kebelt. Innen, ha ugy tetszik, kicsike vasúti kocsikra ülve tehetjük meg a hosszú ut további részét a barlangban, melynek öt főbb üregét, valamint többi zegét-zugát is mind bejárni, órákat venne igénybe. Igy gyalogosan is s csak a nevezetesebb helyeket tekintve meg, két teljes óránkba került az itteni barangolás. De egész napokon át ellehetne e föld alatti helyeken andalognunk, hol minden lépésre a természet bámulatos csudái tűnnek elibénk. A magasságból óriási jégcsapok alakjában csüngenek alá, viszont velők szemben alulról toronyszerűén meredeznek fölfelé az úgynevezett cseppkő képződmények, létrejőve azokból a megszám-