Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-08-30 / 35. szám
Ha csak autobigráphiámhoz nem adom azzal az indokolással, hogy én ugy is csak vele és általa voltam egész, mint ő is. — Majd meggondolom, azután megszámlálom a 10 ujjamon ; vagy megkérdezem a kakuk madártól, hogy hányat ütött ?.. . Éjfél van ?. .. Megállj : felviradunk-e ?.. . Cegléd, 1885. aug. 19 én szerető bátyád : Dobos János, m. k. Én azt hiszem, hogy a mit ft. Dobos bátyánktól kívántam, nemcsak magam kivánom, hanem mind azok, a kik ft. Török Pált és Dobos Jánost ismerték s szerették és most is szeretik. — A mit ft. Dobos bátyánk irhát mindkettőjölcről, az nem csak speciális, nem csak köz-egyházi, hanem általános hazai érdekti is. De szóljon ehez a közvélemény. Nagy-Körös, 1885. aug. 18-án. H. Kiss Kálmán. Válasz Nagy Bálint ur helyreigazítására. Nagy B. h.-m.-vásárhelyi tanitó ur szerint az ő ügyéről e lapban közölt tudósitásom »szándékos elferdítése a valóságnak.« Kénytelen vagyok e merész állításra, már csak tudósítói reputatióm érdekében is, a következőket megjegyezni: Én az ő ügyéről e lapokban ezt irtam: »Nagy Bálint... az egyházi törvények 246. §-nak f) pontja értelmében segédlelkészi hivatalától véglegesen megfosztatott.« Az egyházkerület 184. sz. a. ítélete pedig igy szól: »Nagy Bálint... mint segédlelkész tovább ezen egyházkerület kebelében nem működhetik s mint aki már kibocsátással és felhatalmazással a segédlelkészi működésre nem bir : lelkészi teendők végzésétől eltiltatott j- Semmi magyarázattal nem töltöm az időt, csak felhívom a t. olvasókat, ítéljék meg: elferdítve adtam e én elő az egyházkerület Ítéletét; van e közte és az én tudósításom között legkisebb lényegi különbség is ? Hogy aztán én tudósításomban törvényeink más §-ára hivatkoztam, mint amelyek az Ítéletben felhozva vannak, az onnan van, hogy én azt a §-t jelöltem meg, amelynek * értelmében,*. az ítélet pedig azon §-okat idézi, amelyek »miatt« jött létre az Ítélet. A 246. § f. pontja ugyanis (melyre nézve hogy tudósításomban a ^folyó* pont egy bosszantó sajtó hiba, csak N. B. ur nem akarja érteni) a büntetés azon fokozatát határozza meg, mely N. B. úrra alkalmazva lett (és hogy elitéltetésekor e §-ra történt hivatkozás, azt a ker. törvényszék bármelyik tagjától megtudhatja); a 117. 119. és a 257. § c) d) e) pontjai pedig azért idéztetnek, mert ezekbe ütköző tényeket követett el N. B. ur. Ennyi az, mit magam igazolása végett el kell mondanom. Van azonban még pár szóm ez ügyre vonatkozólag. N. B. ur engem vádol ferdítéssel s nem veszi észre, hogy midőn egész nyomatékkal meri állítani, hogy a kerületi törvényszék a megyei törvényszék Ítéletét »tényleg megsemmisítette« (holott csak módosította) épen ő maga »szándékos elferditoje a valóságnak, a Turpe est doctori, cum culpa redarguit ipsum. Vigasztalást talál N. B. ur abban, hogy ő csakis a tiszántúli kerületben vesztette el ref. segédlelkészi minősítését. Nagyon természetes, hogy bármelyik kerület csakis a saját határain belől parancsol; de épen ezért, ha én a N. B. ur helyzetében vagyok, nem fellebezem ez ítéletet a conventhez, mert ez aztán már az egész magyar ev. ref. egyházra kiterjedő hatálylyal eltilthatja őt a lelkészi teendők végzésétől, vagy más szavakkal: elveheti tőle a papi cimet és jelleget, mert nálunk, mihelyt véglegesen eltiltatik valaki a lelkészi teendők végzésétől: azonnal megszűnik lelkész vagy segédlelkész lenni. Ami különben már ma is N. B. úr ref. segédlelkészi ^hivatalát* illeti, amelytől ő — véleménye szerint — még ma sincs megfosztva : szerintem ép oly szükségtelen, sőt lehetetlen őt ettől megfosztani, mint akárcsak a püspökségtől. Sem egyik, sem másik nincs birtokában. Melyik lelkészünk mellett, melyik egyházban segédkedik ő most? melyik egyházmegyébe van bekebelezve? hol van és miben áll az ő segédlelkészi hivatala ? Felelet: sehol! mert nincs, nonsens! Mert talán csak nem vallja a »character indelibilis« katholikus elvét! Ennélfogva szeretném tudni, mi jogon használja és irja ő alá nevének még most ís e cimet: »ref. s. lelkész* ; egyszersmind egész keresztyéni szeretettel figyelmeztetem őt az 1879: XL. t. c. 44. és 45. §-aira. Tudósító. Nyilt válasz „Dunántuli" névtelen támadására. A protestáns lap 29. számában »Dunántuli* a dunántuli egyházkerület Pápán tartott nagy gyűléséről közlött tudósításában azt a vádat emeli ellenem, hogy az alsoki első osztályú egyházba »jogosulatlanul pályáztam« és a somogymegyei candidáló bízottságot »valótlan állításom által félrevezettem;« Mokos Benő ur pedig a 31. számban közlött »észrevételeiben« határozottan »csalással* vádol és azt mondja : »hamis és törvénytelen uton kapok egyházat«. Miután pályázati okmányaim másolatát aug. 21-én nt. Novotny Alajos főjegyző úrtól volt szerencsém megkaphatni : bátor vagyok már most megkérni nt. szerkesztő urat, hogy e vádakra adott válaszomnak becses lapjában tért engedni szíveskedjék. Száraz és jelentéktelen okmányok olvasása, tudom hogy nem nagy élvezetet fog nyújtani a mélyen tisztelt olvasó közönségnek; mindazonáltal azon reményben, hogy a kik figyelmesek voltak a vádra, figyelmesek lesznek az igazságra is : van szerencsém a következőkben adni meg a felvilágosítást. Ugy tudom, hogy az ügyvédet, vagy bármely hivatalnokot, ha kisül rá a csalás, a sikkasztás: megfosztják oklevelétől. Ha »Dunántuli« és Mokos Benő urak meg vannak győződve arról, hogy én »csaló* vagyok : miért nem kértek fegyelmi vizsgálatot rögtön ellenem s miért nem fosztattak meg eddig is lelkészi oklevelemtől ? Egy »csaló* nagyon megérdemli ezt a büntetést! De hogy én sem »félrevezetője* a candidáló bizottságnak, sem »csaló*, sem »jogosulatlan pályázó« nem vagyok : ime okmányaim igazolják. Isko'áim végeztével Pápán maradtam segéd-tanárul alkalmazva; ezen évről 1867-ben kiadott bizonyítványom igy hangzik: Bizonyitvány. »Arról, hogy t. Németh Zsigmond ur, mint a pápai helvét hitvallású főiskola gymnásiumi I-ső osztályának az I864 /5 isko'ai évre elválasztott ideiglenes tanára — ezen hivatalában a nevezett éven át nemcsak dicséretes szorgalommal és hűséggel, de egyszersmind tanítványainak erkölcsi és tudományos előmenetelével is működvén — a főiskolai tanács teljes megelégedését kiérdemelte. Ugyanazért őt, mint jó igyekezetű és jellemű egyént mindeneknek jó indulatába és pártfogásába lelkiismerettel ajánlhatjuk. Pápa, október 27. 1867. a helv. hitv. főiskola tanárai s ezek nevében Tóth Dániel s. k. jelenlegi igazgató.« (P. H.)
