Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-30 / 35. szám

luth. papnak. Mikor a deputatió ő felsége szine elé járult, a főispán bemutatta annak tagjait, Laukót igy : Laukó, a kecskeméti luth. egyház lelkésze. A mire nagy meglepetéssel azt kérdezi a király. — Hogyan ? hát Kecskeméten is vannak — tótok ?*• No hát ez élcnek — most, nyo'c év után alkalmi élcnek is hitvány, mert malitiosus célzattal hazug 1 A bölcs, és mindenről jóeleve alapos értesülést kivánö király szájába egy gúnyos, tapintatlan nyilatkozatot ad, — csak azért, hogy a Felséggel is igazolja saját tendentiosus rágalmát, miszerint »a mi lutheránusaink tótok és pánszlávok* — még Kecskeméten is! De ha élcnek hitvány a »Krónikás adoma,* még hitványabb s megvetendő az mint eddig ismeretlen korteseszköz egy egyház papválasztási actusánál! Adomázó ur! Gúnynyal, malitiával nem nyerünk ám jóakaró barátokat, de sőt eltaszíthatjuk magunktól az édes testvért ís ! Avagy üdvösen megindult magyar kulturális harcunkhoz az Üstökös Adomázója ily hangon hivja, buzditja a munkaerőket, hogy a nemzet testében a lutheránusokat mind — no és épen a kecskemétieket papjokkal együtt — össze-vissza tótozza, pánszlávozza ?! S uramfia, mindez miért ? Hát csak azért, hogy a pesti luth. papválasztásnál a kecskeméti papot Laukót — talán egy másik kegyeltje érdekében — impopulárissá tegye. Bizony madarat a tolláról.. .. Az élclapoknak sok megengedhető, de ennyi nem; az meg épen nem, hogy a királylyal saját tendentiosus koholmányát mondassa el egy nyegle adomázó. Az pedig, hogy az egyházaknak legszentebb ügyei felett akár nyegleségből, akár személyes érdekből élclapokban kezdjünk korteskomediát űzni: malum omen ! Veszélyes uj divat! Isten óvja egyházainkat, hazánkat, nemzeti kultúránkat az ilyen adomázó munkásoktól, — paptársaimat pedig az ilyen idomtalan kortesektől! Laukó Károly, kecskeméti ev. pap. Tudósítás Dobos János megjelent egyházi beszédeiről. Tisztelettel tudatom, hogy Dobos János egyházi beszédeiből az i-ső kötet megjelent, következő cim alatt: »Közönséges vasárnapi tanítások, az ujabb 1850—1880 közötti korszakból.*. Tartalma: i. Kiadó előszava. 2. Szerző Dobos János önéletrajza. 3. Huszonöt vasárnapra való közönséges tanítás. A megjelent kötet bolti ára 1 frt 80 kr., mely öszszegnek nevemre való postai utalványozása után, az első kötetet bérmentesen azonnal megküldöm azoknak, kik elő nem fizettek, s az i-ső kötetet megszerezni óhajtják, megjegyezve, hogy a kik ezután lépnek be a négy kötetre kötelezőieg előfizetőim sorába : azoknak az első kötetet is 1 frt 50 krért küldöm; mely esetben kérem egyúttal a 2-ik kötet előfizetési árát is utalványozni, mivel az utánvételi megrendelés által tisztelt megrendelőim önmagokat terhelnék felesleges kiadással. A 2-ik kötetben Ígéretem szerint, ünnepi beszédeket közlendek, még pedig 4 uj évit, 3 virágvasárnapit, 2 nagypéntekit, 4 húsvétit, 3 áldozóit, 3 pünköstit, 4 eshehetőleg 6 adventit, 3 karácsonyit, 2 ó-év utolsó vasárnapit. Tehát összesen 28 vagy 30 ünnepi beszédet, s minden igyekezettel azon leszek, hogy még ez év november közepére e 2-ik kötetet is szétküldhessem. Végül tudatom, hogy a kiadást, nyomtatást egyedül én eszközlöm, nem állva senkivel e tekintetben szerződési viszonyban, s hogy Kókai Lajos budapesti kön) vkereskedő úr szives volt tőlem elárusitás végett 300 példányt átvenni, és igy az első kötet, nem csak nálam, hanem ő nála, és ő általa is megszerezhető, vagy megrendelhető, a fennt kitett 1 frt 80 kr. bolti árért Midőn mélyen tisztelt előfizetőimnek forró hálamat nyilvánítanám, hogy legalább lehetővé tették reám nézve Dobos János művei kiadását: magamat, illetőleg vállalatomat továbbra is a magyar prot. egyház szives pártfogásába ajánlva vagyok őszinte tisztelettel Dobos László, ref. lelkész, mint Dobos János művei kiadó-tulajdonosa. Szalk-Sz.-Márton, 1885. augusztus 24. Dobos János egy levele. Midőn a »Prot. egyh. és iskolai lap* 30-ik száma megjelent s abban ft. Dobos János bátyánk »életrajzát, autobiográfiáját« olvastam, öröm és bánat vegyes érzelmei foglaltak el s nem tagadom többször köny fakadt szemeimbe. — Azonban egy hatalmas részletet, Török Pállal való barátságának rajzát, híjába kerestem benne ... Ott csak ennyi áll: »Ó-Budán 13 esztendeig szolgáltam—Erre a 13 esztendőre esik Törökkel és Szakácscsali találkozásom ...« En tehát arra kértem ft. Dobos J. bátyánkat, hogy valamint János ev. irta barátjáról a Jézusról a legszebb evangéliumot és a rejtettek kijelentésének könyvét: ugy irna nekem (legalább) Török Pálról is. Ő volt Török Pálnak legigazibb barátja, terveinek és munkáinak osztályosa s bizopynyal a mit ir, méltó lesz ugy magahoz, mint b. e. barátjához. Az én levelemre ft. Dobos János bátyánk e levelet irta, melyet a nt. szerkesztő ur és ft. Dobos bátyánk engedelmével közzé teszek, a mint következik : »Kedves Öcsém ! Husz, harminc pápaszemem tört már el, most már nincs egy is; de azért irok neked igy szemüveg nélkül is; n^m szükség mindig látni, hogy az ember mit ir. Egy időben Jézus a porba irt szemüveg nélkül; eltudnád-e olvasni a porba irt bötüket? A ceglédi nagy homokban . . . nagyon összefolynak a bötük. Leveledet pápaszem nélkül is eltudtam olvasni. Olvastam belőle, hogy autobiographiám nem kerülte el figyelmedet; pedig az nem is életrajz, hanem inkább olyan valami, a milyenek a pintezett pontozott térképek... Ebben a levélben kívánsz tőlem valamit, névszerint Tói ók Pál élétének egy fragmentumát, egy darabját, melyet saját életem fájáról óhajtanál velem letöretni, hogy azután leveleit, mint a bombyx megehesd és belőle selymet csinálj. De hát hogy kívánhatod a száraz, kopasz fa-ágtól, hogy levert, lehulott leveleit felszedje és ezekből a száraz levelekből fűzzön egy koszorút Török homlokára ? Megvallom, hogy szépen kérsz, sokkal szebben mint tőled vártam volna ; de vigyáznom kell, nehogy szép kéi ésed után indulva, ugy járjak, mint a7. egyszeri leány. . . . . Hej ne indulj utána !.. . Bánat-virág, bánat-virág virágzik a nyomába. .. Fistula dulce canit, volucrem cum decipit auceps. Hallottam a szép szót, de az öreg varjut már nagyon ki kell venni sodrából, hogy a dallos madarak után nézve szárnyát emelje, száját eltátva belekárogjon, melyből ugy se lehetne mást kivenni, mint ezt, hogy kár volt.