Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-30 / 35. szám

kettős gyülekezete — mesterséges machinitiók folytán, vagy csupa atyafiságos szeretetből? test­vérileg összekülönbözvén, oda a helyszinére bé­keszerzés, rendcsinálás végett a jó Isten tudja hányadszor deputatió küldetett, melynek volt el­nöke a tractualis gyűlésen referálván eljárásáról, jelentését palam et publice azzal fejezte be, hogy ö a deputatió elnöke voltaképen nem is tudja, hogy mit irt alá a küldöttség jegyzökönyvében. Sze­gény gyülekezet az óta évek számra vergődik és hányattatik a bizonytalanság hullámain. Ismét egy példa arra nézve, hogy : a deputátiók nem mindig alkalmas közegei az egyházmegyének, 4. Történt anno . . . Isten tudja mikor, hogy egyházmegyénk egyik volt gyámtárnoka két . . .i polgártársnak kölcsönt adott az egyházmegyei gyámpénztárból ; de nem kellő biztositással, ugy hogy az egyik kölcsönző vagyonilag megbukván, e miatt a kikölcsönzött tőke egy része deficitbe jutott, s már vagy 15 év óta évről-évre kiujitva kerül a zöld asztalra, de mindeddig nem teljesen befejezve. Ismét egy példa arra nézve, hogy : a lelkészi gyámtár iránt miért viseltetnek némely derék lelkésztársaink bizalmatlansággal, 5. Történt anno . . . hogy egyházmegyénk egyik különben talentumos, de nyughatatlan vérű lelkésze úgy járt, mint az egyszeri korsó, addig járt a kútra, míg egyszer eltörött; — az illető kollega is — addig fészkelődött, mig nem utol­jára — egy időre fészek nélkül hagyatott. Ha­nem a vele való hivatalos elbánás első stádiuma megérdemli, hogy megismertessék s a feledség­től megmentessék. Mikor kiadatott az illető nyug­talan lelkészatyafi ellen a beperlési végzés, az ügyet a törvényszék egyik világi törvény birája vette át referádára, megidézte a papot nagypén­tekre magához kihalgatásra 3 mértföldnyi távol­ságra, természetesen panaszlott lelkésznek hitval­lásunk legnagyobb ünnepén! fungálnia kellett s nem compareálhatott. A reá következő héten húsvét után közvetlenül tartatott az egyházmegyei közgyűlés és törvényszék, mely alkalommal — tehát 8 napra a beperlés után (még a zsinati törvények előtt a régi procedúra szerint) az illető referens, hosszú lére eresztve kitálalta vádolt lelkész viselt dolgait, és mint közvádló, inditványozta és kérte a lelkész kicsapatását. Mire aztán egy papi és világi törvénybiró azon észrevételt téve, hogy a ház szabályok panasz­lottnak nem 8, hanem 30 napot engednek a feleletre és védekezésre — kimondották, hogy az ügy itélet hozatalra nem érett — készíttes­sék az törvényesen elő a tárgyalásra, s ezt a törvényszék végzésileg elfogadta. Most jön a java. Referens ur a kezében levő percsomagot a tör­vényszék szine előtt összetépve az asztalra mér­gesen levágta, a széket maga alul kirúgta, s a világi elnök tiltakozása ellenére a jelenlévők köz megbotránkoztatására a terem ajtaját indulatosan becsapva, eltávozott. Difficile est satyram non di­cere! Egy féktelenkedő papot akar a biró meg­fékezni: s ön maga féktelenkedik ugy, hogy rög­tön actiót érdemelt volna. Medicina pejor morbo — turpe est doctori cum culpa redarguit ipsum. Több ily curiosumot — számtalant — lehetne itt még elősorolni belső parlamenti életünkből, például — egyebeket mellőzve — mint tétetnek ki némely lelkésztársaink, kik nem tudnak vagy akarnak az intéző körök grátiája után kapaszkodni, vagy oda feljutni röstellenek, mint tétetnek ki, sokszor évekig tartó meghurcoltatásnak, mint ke­seredik meg az ilyeneknek szive és kenyere a méltatlanságok miatt, melyeket becsületes munká­juk jutalmául némely szívtelen eljárások indoká­ból martyrként kell szenvedniök, mind önmaguk­nak, mind családjuknak. Es miért? legtöbbnyire azért, mert vagy kenyerük, vagy telkük nagyobb némely intéző capacitások nagyságánál, ez pe­dig itt nálunk megbocsáthatlan. Jaj annak, a ki ezt meglátja, észreveszi és feljajdul, jobb lett volna vakon születnie, csakhamar kénytelen lesz Ovid szavaival fölkiáltani > Cur aliquid, cur multa vidi, cur noxia lumina feci ? a mi magyarul ezt teszi ^hallgass szám, nem fáj fejem!1 Hát még belső parlamentünk tanácskozási modoráról tegyek-e emlitést ? itt már még a kupak tanács, akarám mondani a külső parlament is kénytelen sokszor elmosolyodni. Igen találóan jellemzi tanácskozási modorunkat egyik kollegánk nem rég mondott ama humoros megjegyzése, melyet a gyűlést megelőző conferentián indítvá­nyozni jónak látott ekképen; ha röviden akarunk gyüléskedni: hat embernél több egyszerre ne szóljon, s rögtön felelte rá a humoros visszhang: hanem kevesebben se hatnál, mert akkor érvé­nyesen nem határozhatunk. Nem folytatom tovább belső parlamenti éle­tünk ismertetését, elég ennyi is kóstolóul annak, a ki még ilyesmit nem evett, elég annak beiga­zolására, hogy nálunk a peres ügyek megítélésé­nél, elintézésénél is, nem mindig a tárgyilagos igaz­ságszeretet, sokszor a szenvedély a tanácsadó, ez pedig tudjuk, hogy rossz tanácsadó. Se minket ne tartson senki féktelen oroszlánoknak, se senki ne képzelje magát közüttünk Cassa Nuovának, mert erre nincs szükség — mert ha angyaloknak nyel­vén szólanék is stb. de ha szeretet nincsen én ben­nem, semmi vagyok* Lelkészválasztásaink ugy régibb mint ujabb — fájdalom 1 sokszor igen tarka históriáit jobb lesz elhallgatnunk, van ebből már kóstoló ott fennt az egyházkerület asztalán is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom