Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-30 / 35. szám

Ideje volna már kettős kamara rendszerünk folytán a külső parlament tárgyalásait is megismerni. Ott már Zoilus barátunk figyelmezett és jegyzett. Böngésszünk egy keveset az ő naplójából. íme előttünk a fenntebbi tárgysorozat. Lássuk, mint tárgyalják le azt a külső setétség világánál ! 1. Hogy tetszik kentüknek atyafiak az iszrói papválasztás dolga ? Sehogy sem tetszik, kár is érte szót emelni, a papok a sinyor atyát nem hagyják ám a kátyúban rekedni, hanem kivontatják, osztán ugy lesz, amint ű kigyelme akarja, a mi dolgunk csak az, hogy fizessünk, osztán lapujjunk, kár is volt apellányi, mert a sinyor atyának ügy sem mer senki sem véteni. De hát miért nem ? kérdi az elnök, hát azért, mert a ki ű ellene szól, annak nem hajtatja ám be a lukmáját a szolgabiróval, pedig azt csak jól tudhatja kend is édes komám, hogy jaj annak az embörnek, a kire a szolgabíró megharagszik. Lá keed se mer véteni a szolgabírónak, hát a papok se mernek véteni az öspörösnek, mert a papoknak meg ű a szolgabirójuk. 2. Következik a második tárgy, mond a külső tanács elnöke. Mit szólnak keetek ahoz, hogy egy tanitó ült az öspörös mellé a főkurátor székibe: Hát azt, hogy az az ülés egy tanítót nem illet, inkább illette volna Dani Jancsit, vagy Kulcsár Joskót, mert hát ha az öspöröst csak pap helyettesítheti, hát akkor a főkurátort csak valamelyik kurátor pótolhatja, mivel kurátornak csak kurátor lehet a pajtása, nem ám egy tanitó. Igaza van kendnek komám, kár hogy a tractus így cselekedett! — Paraszt okoskodás, fiat applicatio. 3. Következik a harmadik tárgy. Mit szól keetek ahoz, hogy a drávaparti kettős ekklézsia dolgában a deputatus elnök nem tudta, hogy mit irt alá a megjelentésében. Hát azt, hogy akkor minek is ment oda, ha nem tudta, hogy mit csinál, küldtek volna inkább minket oda, mi jobb igazságot tudnánk ott csinálni, mint az atyák, akkor legalább nem kerülne minden évben a tractus asztalára ez a dolog, régibb már ez a história az öreg apám ködmenénél. Igaza van kendnek komám, a papok nem tudnak semmit, csak marakodni. 4. Hát a negyedik tárgyhoz mit szólnak keetek atyafiak. Hát azt, hogy ez is olyan régi dolog, mint az özönviz, még sem tudják az atyák elintézni. Hát ha meghalt, vagy megbukott az adós, fizessen a kezes, ha pedig az sincs, vagy annak sincs semmije, fizesse meg az, a ki hibásan adta ki a tractus pénzét. Ugy ám! de tudja meg keetök, hogy az a két ember sok lukmával volt adósa annak a papnak, a ki a pénzt nekik adta kölcsön a tractus cassájából, azért, hogy azzal a pénzzel a lukmatartozást lefizessék, igy hát a kölcsönvevők szeme koppant, nem kaptak egy krajcárt sem, a pap fölvette a pénzt, a maga lukma követelését pedig szépen a tractus nyakába rázta. . . Ugyan már minek beszél keed olyan bolondot ? hisz nem a tractus cassájából adta ki a pénzt az illető pap, hanem a papok özvegy árva cassájából, — mond az elnök — ahoz pedig nekünk semmi közünk, ha mind oda vesz ís, had veszszen, marad a papoknak még ugy is elég. Ha elveszett, adja Isten egészségükre, ezt a tárgyat befejeztük, térjünk át másikra. 5. Mit szól keetök ahoz, hogy a i papnak a szűrét szerették volna hamarosan kitenni azért, mert rosz nyelve volt, nem tudott hallgatni, sok embernek nagyon vastagon mondta ki az igazat r Hát azt, hogy ugy kell neki, megérdemelte, mért nem tudott megférni a maga bőrében? minek fájt neki a mások feje ! Ez mind igaz atyafi — mond az elnök — megérdemelte a büntetést. Hanem hát az a bíró a ki elitélni akarta, az se különb ám a deákné vásznánál, mikor ő maga is ugy gorombáskodik, mint az a pap, a kit épen gorombaságáért kivánt megbüntetni. Épen olyan forma sor ez atyafiak, mint mikor az egyszeri huszárkáplár dorgálta egyik legényét a káromkodásért, ne káromkodjék keed azt a vén I t kendnek. Hát mindezekből csak az a tanulság, hogy a papok is csak olyan emberek, mint mi polgárok, épen ugy szeretik, és ugy marják egymást, mint mi szoktuk a község házánál otthon, csak azzal a különbséggel, hogy mi akárhányszor összeveszünk, megint csak megbékülünk, hanem a pap uraimék ő kegyelmük nem igy tesznek, a kit egyszer meggyülölnek, az meg van gyűlölve örökre. A mi ködmenünkhöz sem jól áll a gyűlölködés, a papi palásthoz meg épen nem illik. Valahányszor ilyes dolgot látunk a tractusi gyűlésen, mindig eszünkbe jut a jó Petőfi mondása: Ugy marják egymást szennyes koncokért, mint a szeméten a silány ebek. No de nem csuda, hisz a mi papjaink a szeretet evangéliumát prédikálják nekünk, meg is látszik rajtuk is, rajtunk is. Ezzel tisztelt polgártársak, a mai tractusi gyűlés tárgyait, és végzéseit befejeztük, megbíráltuk, megtanultuk azokból, hogy némely dologban mit nem kellett volna tenni, mert mi ezt jobban eltudnánk végezni, mint az atyák. No de most már gyerünk ebédelni, mert hisz az atyák is elmentek már a testet táplálni. Jó étvágyat kívánok kegyelmeteknek. Köszönjük szépen. Ugy-e t. olvasóm! a föntebb betálaltakon van is elég, min rágódni. Hogy is mondja csak a püspöki jelentés apocalypsisa tovább ^a legtöbb vitás kérdés és felebbezés ugy