Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-23 / 34. szám

Húsvét a megújhodás ünnepe, ez életnek diadala a halai, az újnak a régi felett. Itt az illető évszak viseli a költségeket: az életre keltő kikelet, mely a telet elűzi, a növény és állatvilágot, valamint az embereket is uj erővel és uj kedvvel tölti el. Pünköst ünnepén az apostolok lelkesedését, mely a prédikálásban nem ismert korlátokat, hanem minden népeket átakart ölelni, a népek testvéresülésének képévé teszik, csakhogy természetesen, nem a Krisztusban való testvériség, hanem az egy oldalú és elmaradt keresztyénségnek egy a három ^világvallás* u. m. judaismus, buddhismus és mohamedanismusböl néhány keresztyéni elv hozzáadásával destillált »uj vallás« által való legyőzetésének képévé. Lehetetlen, hogy azok, kik a vallásban az erkölcsiség forrását s azon központot látják, a mely körül egész világnézletük forog, és a kikre nézve a keresztyénség annyi mint a vallás: lehetetlen, mondom, hogy az emberiség szentélye ellen intézett ezen hideg és kevély támadást gyáván eltűrjék. Kötelességük, hogy a lehetőségig felnyissák szemeiket azoknak, kik tudatlanságból beszennyezik a tért, a melyen mozognak ; kötelességük, hogy egy velőkig ható * vigyázz U-t kiáltsanak azoknak füleibe, kik rövidlátásuknál fogva nem veszik észre a fenyegetőleg közeledő veszélyt; de mindenekfelett kötelességük, hogy a megtámadott szentélyt utolsó csepp vérükig védelmezzék Ézt akarjuk megkisérleni az alább következő tételekben, melyeket beküldöttek egy nagy lapba, a mely olyan fenntebb körül irt ünnepi cikkeket szokott közrebocsátani. De ez a lap megtagadta a közzétételt. Hadd foglaljanak hát tért itt, e meghittebb olvasó kör előtt, talán némi szellemi hasznot merithetendünk belőle mi. 1. A vallásos emberre nézve a vallás nem valami múlékony, időről-időre módosuló képzet, hanem az emberi léleknek az universalis szellemhez, Istenhez való fundamentális viszonya. 2. Bármiképpen magyarázza is ki a tudomány a világot, melyben az ember mint tér- és időhöz kötött teremtmény él és mozog ; bármily természeti törvényt vagy okozati összefüggést fedezzen is föl vagy állítson hypothesisűl: a vallásos viszony nem függ a világ berendezésétől, hanem csupán a mindent átható éltető elvtől; és a vallásos embert ahhoz a főelvhez, a kivel harmóniában óhajt élni, nem csupán érzelme, hanem egész lénye, érzése és akarása csatolja. 3. A vallásos viszony receptív — produktív. Mint élőnek élőhöz való viszonya, mondja : ,,TE". Azért imádkozik a vallásos ember: az akaratos elfogadás a kérés vagy köszönet alakját ölti fel. Az égfelé emelt, vagy összekulcsot kezek a lelkében végbemenő érzelmeket természetesen kisérő taglejtések. Természetesen minden vallásos viszonynak előfeltétele a kölcsönös viszony meg' valósulásának lehetőségében való hit. 4. A vallásos emberre nézve ezen Istennel való társalgásból születik az élet becsének és jelentőségének méltánylása, erkölcsi akarásának erősbödése és bátorodása, s lelke érzületének vidám és bizalmas alaphangja. Mivel ezt a resultatumot nyeri a vallásos ember, ha egész lényével, személyiségének minden oldalával az Istenséghez fordul: mind inkább-inkább egygyé lesz önmagával is; a befolyás, melyet értelem és tapasztalat, erkölcs és illem, hajlam és undor gyakorlati lényére gyakorolnak, mértéket és irányt nyer vallásos érzelmétől ; mert vallásos és erkölcsi lét elméletileg ugyan igen — de gyakorlatilag nem választható el egymástól. 5. Az a már többször hallott állítás, hogy a vallásnak ma már egyedüli becse abban áll, hogy a műveletlen tömeget erkölcsösen tudja nevelni: ez az állítás Isten káromlás a vallásos ember előtt. Nála az Istenben való hit nem surrogatuma egy szilárdabb alapon álló s csak még ezután felfedezendő motívumnak, hanem az erkölcsiségnek egyetlen és hatalmas tiszta forrása, és pedig nem csupán a »sokasságra nézve, mely a törvényt nem ismeri,« hanem minden egyesre különbség nélkül. 6. A monotheismus a maga legtisztább alakját a keresztyén vallásban találta meg. A keresztyénség a vallásos emberhez fordul, a kit ugy ismer, mint Isten imádóját. Azonban a tökéletes vallásos viszony Krisztusban jelent meg, az öntudatos Istenfiuság alakjában. Ez által lett ő ránk nézve »az ut, az igazság és az élet.* Az ő közvetítő és engesztelő hivatala ebben állott. 7. A keresztyén ember Urának isteni bölcsességét abban is fölismeri, hogy Kisztus nem akart uj metaphisikai rendszert alkotni. Sőt inkább, — ha csak az ő absolut vallásos öntudatát vagy hatalmáról és dicsőségéről mondott szavait metaphisikáva nem akarjuk elmagyarázni, — tartózkodik minden nyilatkozattól oly dolgok felől, a melyek itt lent meg nem ismerhetők, vagy a melyekről alkotott képzetek felette különbözők. Az ő erkölcstana is nem törvény-codex, melynek érvénye nagyobb vagy kisebb műveltségtől függene; erkölcstanának változhatatlan ereje abban rejlik, hogy az nem egyébb, mint az Istenfiúságból folyó valamennyi következménynek összessége. Éppen azért ő mindig a legbensőbb motívumokra utal, a szív és akarat állapotára; azért nem szól az engedelmesség vagy engedetlenség külső jutalma vagy büntetéséről, — hanem minden erkölcsi küzdelem végcéljáva a lélek megtisztítását teszi. 8. A keresztyén hitet annak vallói soha és sehol sem fogták föl teljes mélységében és jelentőségében és nem is valósították meg tökéletesen életükben ; de minden akár ellenség, akár barát által eszközölt és fönntartott csonkítás és egyoldalúság dacára ís, Krisztus története és tanításának vallás-erkölcsi tartalma egyes önálló szellemek öntudatában változatlanul fönntartotta magát és senkinek sem áll jogában, hogy a csonkításokat vagy tévelyeket, származzanak azok bár magától az egyháztól — úgy mutassa be, mint »a keresztyénség *-tt, avagy amazokat ezzel összezavarja. 9. A keresztyén ünnepek nem csupán azért bírnak jelentőséggel, mert a keresztyén üdvtörténetből állottak elő; ez ünnepek megiilése villamáramként hatja át a hivők kedélyét és az egymást követő nemzedéket ujból-meg újból összeköti azon folyton megújuló meggyőződésben, hogy ők Krisztus által magasztaltattak föl az Istenfiuság állapotába s hivattak a halálon diadalmaskodó, el nem muló létre; és a Szent Lélek, által szenteltetnek meg és vezettetnek testvéri közösségbe. 10. Igy adja meg a Krisztus által a legmagasabb és legfenségesebb niveaura emelt vallás mindazt, a mire szükségünk van életünk kormányzása,- erkölcsi fejlődésünkre és a végre, hogy a halálnak hősies bátorsággal nézhessünk szemébe. Éppen azért mi nem akarunk azokkal tartani, kik kevély fölfuvalkodottságukban a keresztyén vallást csak a buta néptömeg számára valónak tartják ; mi nem vágyódunk egy új »világvallásra,* mely az elavult, elkorhadt keresztyénség helyébe volna lépendő; nem vágyódunk tarka foltjaira sem az elernyedt, életunt Buddhismusnak, sem az érzéki Mohamedanismusnak, a mely tartalmának egészséges részét úgyis a keresztyénségből merítette, nem végül a Judaismusnak, amely csakis Isai gyökerének sarja által jutott teljességre. Nem egy ezekből koty-