Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-16 / 33. szám

tevékenységét megsokszorozza, bevonván a rendes tagok körébe a tanítókat és módot nyújtván tagdíj-leszállítás által a nevelésbarát nagy közönségnek egyletünkbe lépésre és tartalomban, terjedelemben napról-napra gazdagodó lapunk, a »Kisded nevelés* ingyenes megszerzése. A Bujanovich Koppy-alapitvány 2000 forintja pályakérdések kitűzését teszi lehetővé. A minden eddiginél népszerűbbnek Ígérkező közgyűlés, a kisdednevelésügy számos problémáját megoldásra segíteni van hivatva. Annál kívánatosabb tehát, hogy kiket eddig sajnosan nélkülöztünk mivelődési és nemzeti missiót teljesítő egyletük körében: az óvodákat fenntartó igen tisztelt egyletek és testületek uj, de ránk biztató kilátásait, alapító vagy pártoló tagságra jelentkezéssel beváltani kegyeskedjenek. Alapító tag, ki vagy a mely testület egyszer mindenkorra legalább 50 forintot fizet, vagy ily összegről alapító kötvényt állit ki és beváltásáig évente 3 forintot fizet az egylet pénztárába ; pártoló tag, ki (vagy a mely testület) 6 éven át évenként 3 forintot fizet az egyletnek; viszonzásul a tagsági alapszabályszerű jogok gyakorlása mellett, mind az alapító, mind a pártoló (és rendes) tagok ingyen kapják szak- és családi lapunkat, a »Kisdednevelést®. Es fölöttébb óhajtandó, hogy szorgalmas de szűk anyagi viszonyok közt élő rendes tagjaink a kisdednevelők (gyermekkertésznők) meg a rendes tagokul belépő tanítók némi segélyösszeggel gyámolittassanak a íővárosba utazás és itt 3—4 napig időzés költségeiben. A nyújtandó áldozat dúsan kamatozik a nevelő telujuló munkakedvében és szerzendő tapasztalataiban. Azon tiszteletteljes kéréssel fordulunk hát a címzett nevelésügyi egyesülethez s illetőleg testülethez, hogy méltóztassék : 1) a kisdednevelők orsz. egyesületébe alapító- vagy pártoló tagul belépni és f. évi augusztus 21—23. napjain Budapesten tartandó közgyűlésünkön magát képviseltetni ; 2) a kisdednevelőjének, vagy tanítójának (gyermekkertésznőiének, tanítónőjének) a közgyűléseinkre felutazás cséljából szünnapokat engedélyezni, és 3) őket segélydijjal támogatni. A kisdednevelés általános emberi és magyar nemzeti jelentősége oly határtalan, hogy bízván bízunk annak fejlesztésére, munkánk lelkes fölkarolásában. Budapesten, 1885. junius 22. A > Kisdednevelők orsz. egyletének« választmánya. TÁRCA. Az ujsóvei evang. ref. egyház múltja és jelene. (Vége). Iskolai nevelés és oktatás. A nevelés és oktatás ügye Sóvén, száz év leforgása után még nem jutott azon stádiumba, hogy a nép oktatásügyi törvények kívánalmainak megfelelhetne. A mi a ref. egyházat illeti: ez igyekezett erejéhez képest meghozni minden áldozatot, hogy ugy az egyháznak, mint államnak jó irányú, tiszta erkölcsű, értelmes nemzedéket nevelhessen. Nem is az egyházon mult, mint inkább a körülmények hozták ugy magokkal, hogy bár telj esen odaadó, buzgó és lelkiismeretes, de neveléstani szempontból »nem rátermett« tanítóink voltak. Az önképzés, még inkább a gyakorlat tette őket — mint oly sokakat — a tanitás mestereivé. És mindamellett ezen tanítómesterek elérték azon célt, hogy a gyülekezetnek szorgalmasan iskolába járó és kellő tehetséggel biró gyermekei, a lelkészi gondos felvigyázat is hozzájárulván, a hit és erkölcstani szükséges tudnivalókon kivül irni, olvasni és számolni megtanultak, értelmes nemzedékké fejlődtek s ugy a szent irást, mint hasznos jó könyveket előszeretettel olvassák. Az előrehaladási vágy és képesség bizonyítéka például az is, hogy községünk németajkú polgárai ezelőtt tiz évvel, ma már szép lendületet nyert társalgó egyesületet alapítottak, hol társas játékokon kívül magyar és német lapok olvasása mellett nyerhet szórakozást, a kinek kedve tartja. A falusi fóldmivejő nép nálunk ennyi tanultsággal és haladással egészen beéri. Az egyház haladási képességének feltüntetésénél elő volt adva, mily áldozatokat tett népünk, népnevelési célokra. Midőn erre dicsérettel hivatkozunk, nem tartjuk szükségesnek e helyen is ismételni amaz adatokat. A jelenlegi állapotra vonatkozólag pedig megnyugvással említjük fel, hogy iskolánkban — melyet hat osztályú beosztás mellett két rendes tanitó vezet — a tanórák látogatása kielégítő, rendes. A mindennapi iskolában az 1884/5. iskolai évben 110 fiu és 101 leány; az ismétlő iskolában 33 fiu és 42 leány, összesen 286 tanköteles gyermek volt felvéve, kik közül a köznapi iskolát csak 3, az ismétlőt pedig 10 nem látogatta, kik tanyákon szétszórottan laktak. Az urasztalához először való járulhatásra előkészíttettek s áldozó csütörtök ünnepén az egész gyülekezet színe előtt, beható vizsgálat és hitvallástétel után admittáltattak összesen 29-en. Az előkészítést eleitől fogva mind e mai napig maga a lelkikipásztor végzi; ő vezeti a vasárnap délutáni órákban tartatni szokott bibliai oktatást is, melyre önkénytesen mintegy nyolcvanan járnak. Ily nagyszámú, főleg rendes iskolaköteles növendékek mellé nagyon felférne egy harmadik tanerő, de a melynek szerveztetésére az egyház, erejének elégtelensége miatt egyelőre nem is gondolhat. Megemlékezünk immár — ha röviden érintve is — azon férfiakról, kik az ujsóvei ref. gyülekezetben a nevelés és tanitás tisztét, rendes tanitói minőségben, a legújabb ideig teljesítették. Hartmann János volt első rendes iskolemester, ki Ujszivacon 1794. évi augusztus hó 24. napján született. Az elemi osztályok dicséretes bevégzése után a Schuhféle magánjellegű iskolában képeztetett tanítómesterré s 1809-ben Cservenkán segédtanítói, 1810-ben Torzsán s 1813—1860 őszéig majdnem félszázadon át Ujsóvén vezette a ref. iskolai nevelést és oktatást rendes tanitói minőségben, buzgalommal és kellő sikerrel. Ot követte hasonnevű fia, ki 1841. ápril 4-én Ujsóvén született. Az elemi iskolakon kivül, kecskeméti középiskolánkban öt osztályt sikeresen bevégezve, 1857-ben, elaggott atyjának segítségére sietett, kinek oldala mellett segédtanítói minőségben működvén: magát a gyakorlati tanitósko^ dásra szánta el. Önképzés és gyakorlat folytán érdemesítette magát arra, hogy 1860-ban a gyülekezet rendes tanítóul megválasztá, mely minőségében hivatalát 1871, évi november hó végéig sikerrel, átalános megelégedésre folytatta s töltötte be, Ekkor az egész község egyértelmű közbizalmának engedve, elfogadta Ujsóve község jegyzői állomását, hálásan megőrizvén a tanügy iránti meleg érdeklődését, hiven előmozdítva minden időben iskolánk és egyházunk közjavának gyarapodását. Ót követte a rendes tanítók sorában Póth János, ki Ujsóvén