Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-16 / 33. szám

1828. december 19-én született, hol iskoláit végezte. Hajlammal birván a tanítói pályára: kortársai által 1850-ben sóvei praeceptorrá választatott, honnan 7 év múlva Balmazújvárosba, majd Kucorára és Deszpot-Szent-Ivánra s 1871-ben ismét Ujsóvéra választatott meg, hol rendes tanitói minőségben mai napig a felsőbb elemi osztályokat vezeti. A másodtanitói állomás szervezésekor Mdnyoky Lajos iránt nyilvánult a közbizalom. O 1861. junius 26. napján született Újvidéken, hol boldogult atyja reform, lelkipásztor s mint ilyen : gyülekezetének regenerátora volt. Itt nyerte Lajos fia is középiskolai képzettségét, mig a tanitóképezdei tanfolyamot Baján végezte, hol egyszersmind oklevelet nyert. Ujsóvén működött 1879. szeptembertől 1884 február végéig, a midőn Csuzára lett megválasztva rendes tanítóul. Utóda lett az 1884/5. ta

n

* évre ideiglenesen megválasztott Póth Sámuel ; ki iskoláit Sóvén, Pozsonyban, a praeparandiai tanfolyamot Felső-Lövőn és Debrecenben végezte, tanitói-képesitő oklevelet pedig Nagykőrösön szerzett. Elhunyt első rendes tanítónk, valamint utódja — később már közpályára lépett derék fiának, tanügyünk körül szerzett érdemeit méltóan elismeré s megőrzé a jelen nemzedék 1 A tanítás és nevelés küzdelmes, de legnemesebb gyümölcsöket termő pályáján jelenben is munkálkodó, itt emiitett férfiak, legyenek az utókor fiai által szintén érdemök szerint méltányolva! Az igazságos bírálat javára van minden ügynek s a hivatásukat igazán átérezni és megérteni — és a mi legfőbb — valóban betölteni igyekező derék férfiak érdemét : a jók, nemesek és jövendő századok áldják. A gyülekezet gondnokairól. A gyülekezet azon jogát, mely szerint az anyagi ügyek vezetése élére valláserkölcsi tekintetben fedhetetlen, másfelől pedig világi javakban is bővölködő férfiút válasszon : kezdettől fogva a mai napig következetesen és öntudatosan gyakorolta. Egyszersmind — a mi érdekes vonás — erre^ is mindig tekintettel volt és van helyi egyházunk, miszerint a község polgári közigazgatásában mint biró, közgyám vagy esküdt — résztvevő egyének egy ugyanazon időben presbyteri vagy gondnoki tisztséget ne viselhessenek, azon nem alaptalan véleményben levén, hogy egy egyszerű földmives két ily fontos hivatást egyszerre nem képes kellőleg betölteni. Épen azért az egyháztanácsosok és gondnokok illő tiszteletben részesülnek, s neveik elibe mindig odateszik, megbízatásuk illetve tisztségük jelzőit. A templomban pedig, az urasztalától balra eső emelvényen elhelyezett körszékekben ülnek, az első hely mindig a gondnoknak tartatván tenn. 100 év leforgása alatt az egyházgondnoksági fontos tisztet 12 egyén viselte gyülekezetünkben, kiknek neveit tisztelet és emlékezet okáért ide igtatjuk. a) Geyer János 1789—1798 ; b) Póth Frigyes 1799-től kezve; c) Hang Jakab 1821—26; d) Metzger Jakab 1827—55; «) Müller András 1855—63; f) Held János 1864—65 ; g) Geyer Mihály 1866—70; h) Geyer Jakab 1871—72; i) Heller Filep 1873—75 ; k) Müller György 1876—81; l) Haller Frigyes 1882—83; m) Bolcz József 1884-ben. n) 1885-ben Haller Frigyes újból egyhangúlag választatott meg és első azok közül, kik e tisztséget más gondnoksága után, másod ízben újból viselik. Gyülekezetünk egykori és jelenben működő presbytereire és gondnokaira gondolva, emlékezetünkbe jut amaz apostoli .intés, melylyel az egyház elöljárói intetnek, hogy szabad akaratból, ügyszeretetből és példányképűi szolgáló életet folytatva, ügyeljenek a gyülekezetre. Adjon Isten egyházunknak továbbra is buzgó, lelkes, hivő elöljárókat, kik elhunyt őseik nyomába lépve, legeltessék az Istennek köztük levő nyáját, felügyelvén arra nem kénytelenségből, hanem önként, nem rut nyerészkedésből, hanem szives hajlamból; se nem ugy, hogy uralkodjanak osztályrészeiken, hanem ugy, hogy példányképei legyenek a nyájnak. Hogy mikor majd a főpásztor megjelenik, elnyerhessék a dicsőség hervadhatatlan koronáját! Visszatekintés. Egy száz év jelentékeny időtartam még a történelemben is, annál inkább egy szerény ref. gyülekezet életében, mely sok nemű külső és belső megpróbáltatásoknak van kitéve, mint általában a hivők mind annyian, kik az egyes gyülekezeteket alkotják. E helyütt kizárólag ujsóvei ref. egyházunk viszoyainak rövid áttekintésére kívánván szorítkozni, állithatjuk miszerint az anyaszentegyház sorsa minden egyes — még a legkissebb — gyülekezetnek is osztályrésze. Ugy az egyetemes egyház, mint bármily kis nyáj egyedül Isten kegyelméből tartathatik meg. Kisded sereg — összesen 54 család vett részt itt is az alapvetés nehéz munkájában, ezek közül is 5 család — mint a később leendett szétválás magva — ágost. hitvallású volt. De Isten, ki kegyelmét a kicsinyekben ép ugy, mint a nagyokban megdicsőíti, áldott emlékezetű alapitóinknak is erőt adott, melyet nem vont meg a nemzedékektől sem mind e mai napiglan. Csak is igy lehetett az, hogy ama diszes külsejű, szilárd templom és tágas térű iskolaház létrejött, melyben az Úr neve magasztaltatik és az apák fiai az Úr félelmében oktatattnak. A kis mustármag — dacára az időközben szenvedett viharoknak, milyenek voltak főleg az 1823. év utolsó havában beállott szétszakadása e két testvér hitvallás híveinek, továbbá a köztük évtizedekig tartott viszálkodások és perlekedések — Isten irgalmából terebélyes fává izmosodott,melynek árnyékában oly sok elfáradott és megterhelt lélek talal enyhet, üdülést és vigasztalást. Azon férfiak is, kik mint az Úr szolgái követték egymást a gyülekezet kormányzásában, gondviselésszerűleg olyanok voltak, hogy az egyiknek zwinglies szigorát, a másiknak bullingeri szelídsége és tapintata egyensúlyozta, a mellett a magyar hazafiság tekintetében is mindannyian szeplőtlen, tiszta keblűeknek bizonyultak. Csak is ily kedvező körülmények összehatása folytán volt lehető ama gyarapodás, melyet az átélt megpróbáltatások dacára örömmel constatálhatunk. S hála a gondviselőnek és méltó elismerés azon hű pásztoroknak, kiknek porai felett ma már a kegyelet viraszt, az emiitett haladás nemcsak külső de belső is. Mert szemben más viszonyok közt lakó hazai hittestvéreinkkel: habár a vallásos élet és keresztyéni erkölcsiség terén nálunk is vannak kívánni és javítani valók: de nyilvános megrovás avagy dorgálás alá egyházközségünk népe semmi tekintetben nem esik jelenleg s adja Isten, hogy a jövőben se essék soha ! Nem lélekemelő bizonyitéka-e az erkölcsiségnek például az, hogy több oly patriarchalis alak él közöttünk, ki szemlélheti még unokáinak gyermekeit is! Mindezekért ugyan Istené a hála s övé a dicsőség, de mienk a tisztesség, becsültetés és a vénség tisztes koronája, mely az Isten előtt való kedvességnek egyik nyilvánvaló jele. A részletekben — bár lehetőleg összevontan — felmutatott egyházrajz alapos reménynyel kecsegtethet arra nézve is, hogy tanügyi tekintetben szintén meg leend azon haladási arány, mely ily gyülekezetet megillet s melyet az egyház főkormányzósága ugy a gyülekezet önérdeke,