Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-09 / 32. szám

kendtekét,« a miért aztán nagyot is nézett; a második unitárius ismerőm, midőn bebizonyitám, hogy a II. János király éneke tulajdonkép nem egyébb, mint Luther XII. Psalmusa Skorniza Máthé általi fordításának az unitárius dogmák szerénti elcsavarása! s hogy János Zsigmond már meghalt akkor, midőn Luther XII. Psalmusa magyarul megjelent: szintén nem testvéri érzelmekkel legelteté rajtam szemeit, tapasztalásom tehát az, hogy ő nála se lehetek valami nagyon szeretett atyafi; a harmadik, az ujabb Alvinczi se vehette valami nagyon szívesen tőlem, midőn tudomására juttatám, hogy Harsanyban már egy hitküldöttet felakasztatták ám, még pedig saját — előre kimondott — Ítelete alapjan. Vásárhelyi János ur ezt mondja: -»Eljő az idő\ mikor nevekkel és konkrét példákkal fogjuk állításaink igaz voltát bebizonyítani,€ én pedig ezt mondom : ime én konkrét példát mondtam, s ha tetszik, nevekkel is rögtön szolgálhatok. Vigil. -KÜLFÖLD. „Döllinger apát s az ó-katholikus egyház keletkezései' E cím alatt jelent meg legközelebb Barmenben egy röpirat, mely a külföldi protestáns s részben a katholikus sajtót igen élénken foglalkoztatja. »A csalhatatlanság«-ról szóló első fejezetében az ó-kath. egyház keletkezésének föltüntetése céljából ismerteti és jellemzi a katholicismus történetét a pápaság restauratiója, 1814 óta, mely lényegében véve nem egyébb, mint a jesuitisinusnak folytonos növekedése s annak a kath. egyházzal való fokozatos azonosítása, másrészről a világuralomra törekvő pápaság hatalmának megerősítése, és kiterjesztése, szemben oly kormányformákkal, melyeknek céljai és eszközei tévesek. A jezsuiták befolyása alatt hirdette ki IX. Pius 1854 december 8-ikán ama dogmát, mely Krisztus megváltási művének s bűntelen személyének egyetlenségét tagadja, a midőn Máriát bűn nélkül fogantatottnak proklamálja, s tiz évvel később bocsátá ki azon aktákat, melyek nyilt háborút üzennek a modern eszmevilágnak. Igy p. o. a »Syllabus<t 80 tételei között azt is találjuk kifejezve : »Kárhozatos votum annak állítása, hogy a római egyház nem élhet kényszereszközökkel az engedelmesség kierőszakolása végett s kárhozatos tévedés annak hite, mintha a római egyházon kivül is lehetne idvezíilní, vagy hogy a római pápa a modern civilisatióval kibékülhetne . . . semmiféle a római egyházzal ellenkező tan vagy tudomány nem tűrendő. A pápaság minden világi ügyet ítélőszéke elé vonhat, de soha a világi hatalom a római egyház dolgaiba nem avatkozhat.® Csak egyetemes zsinatra volt még szükség, mely Piusnak ezen merész tételeit szentesítse és »urbi et orbi« csalhatlan dogmáknak deklarálja. S íme 1870 julius 18-án csakugyan az egyház tantételéül lőn elfogadva a pápai csalhatatlanságban való hit 543 szavazattal 2 ellenében, mely lényegében véve nem jelent egyebet, mint az ultramontán jezsuitismusnak kiterjesztését az egész római keresztyénségre. >A püspökök« fejezetében szól a röpirat azon főpapokról, kik lelkiismeretüket és jobb meggyőződésüket a vatikáni dogmáknak áldozták föl. Csak egy kis töredéke a papoknak és tudósoknak, élükön a római egyház egykori oszlopa Döllinger, maradt törhetlen az írás- és értelemellenes határozatoknak elvetésében. Itt kiemeli különösen a müncheni theol. fakultás derék tanárait, kik Döllinger és Friedrich vezetése mellett Scherr müncheni érsek elé idéztettek, hogy szabad meggyőződésüket nyíltan vallották. E tudósoknak a vatikáni tévtanok ellen közvetlenül a zsinat után kiadott nyilt protestatiójában keresendő az ó-kath. egyház eredete. »Döllinger magyarázatai című fejezetben találjuk a tudós apátnak azon történelmileg nevezetes levelét, mely méltó az ő nagy nevéhez. Scherr érsek t. i, 1870 október 20-án a pápa s több püspök példája nyomán felszólította a müncheni kath. theol. fakultás tanárait, hogy magukat a vatikáni tanoknak alávetni tartoznak, mire Döllinger 1871 március 28-án ama híres levelében kijelentette, hogy a vatikáni dogmák irásellenesek, mert Máthé 16. 18; János 21. 17; és Lukács 22. 32-ben egy szó sem áll a csalhatatlanságról, már pedig mint a theologia doktora esküvel kötelezte magát, hogy az írást az egyházi atyák egyértelmű consensusa szerint fogja magyarázni, kik e helyeken a csalhatatlanságról mit sem tud^ nak. Többi között állítja, hogy az uj dogma az egyház első századai hagyományának teljes félreismerésén s igaz története meghamisításán alapszik, mert ellenmondásban áll a legvilágosabb adatokkal és bizonyságokkal. Kimutatja, hogy Liquori »a pápa tractatusa« c. fejezetében, továbbá Peronne, Cardoni, Schivetz s más jezsuiták teljesen elferdítették az irás bizonyító helyeinek valódi értelmét. Kiemeli, hogy a XV. században tartott két egyetemes zsinatnak dekrétumai a pápa hatalmára vonatkozólag határozottan ellenmondanak az 1870. julius 18-án urbí et orbi proklamált dogmáknak. Bizonyítja, hogy az uj dekrétumok össze nem egyeztethetők az európai államok szervezetével, mert az »l'nam sanctani«, »Cum ex aposfolatus off'icio« és IX. Pius Syllabusa irtó háborút üzen a modern állam eszméjének, a miből állam és egyház között örökös küzdelem s kimondhatatlan baj keletkeznék. Mindezen tételekre nézve kijelenti Döllinger, hogy ezren a klérusban és száz meg százezren a laikusok között ugy gondolkoznak, mint ő, a midőn az uj dogmákat elfogadhatatlanoknak tarják. Az uj dogma keletke* zésére nézve állítja: »hogy a pápai csalhatatlanság elmélete számtalan csalás és hamisítás láncolatán át jutott be az egyházba, a melyben aztán önkényes erőszakoskodás s más kényszereszközök által terjesztetett.* Az infallibilisták mai hite ugy formulázható : »hiszem vagy elvetem azért, mert a csalhatatlan pápa hinni vagy elvetni rendelte,« mi által a kath. hit alapelve alá van ásva. A ki az uj dogmának nagy horderejét ismerni akarja, az olvassa a vatikáni határozatoknak 3 és 4-ik fejezetét és megfogja érteni, mily nagy rendszere a világuralomnak és papi diktatúrának lép itt előnkbe. A pápai teljhatalmat találjuk itt formulázva az egyház és az egyesek fölött, a mint azt a pápák VIL Gergely óta bitorolták s a mint az az Unam sanctam bullája óta számta'an más bullában talált kifejezést. Ezen hatalom korlátlan, megmérhetlen, vagyis suverán önkény az, mert VIII. Bonifacius szerint a pápa a maga kebelében hordja a jogot. A kánonisták szerint a pápa jogköre azonos az Istenével, mely rendszer Döllinger szerint román eredetű, s a germán népek között sohasem lesz megvalósítható. E terjedelmes levelében mondja Döllinger azon örökké emlékezetes szavakat, hogy »mint keresztény-, mint theologus, mint történész s mint polgár nem fogadhatja el a vatikáni dogmát?« Nem mint keresztyén, mert az megférhetlen az evangeliom szellemével, és az apostolok világos bizonyságaival. E dogma e világnak országát