Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-09 / 32. szám

akarja felállítani, melyet pedig Krisztus elvetett, s azon egyház feletti hatalmat akarja hirdetni, melyet Péter megtiltott. Nem fogadhatja el mint theologus; mert az egyháznak valódi hagyományával homlokegyenest ellenkezik, s nem mint történész, mert mint ilyen tudja, mennyi vérébe került az Európának, hogy a világuralom ezen elmélete az egyházba becsúszott, mely a régi egyháznak organikus szervezetét megdöntötte, s a legveszélyesebb tévedéseket és szakadásokat eredményezte. Mint polgár sem fogadhatja el az uj tant, mert követeléseivel az államok, fejedelmek s az egész politikai rend megkötésében s a klérusnak elkülönített állásával számtalan bajnak veti meg az alapját egyház és állam, klérus és laikusok között. Ebben áll Döllinger magyarázata 1 Ez azon szép emlék, melyet az egyháztörténet eme nagy ismerője magának emelt, s mely előtt tisztelettel hódolunk meg, mi protestánsok is. »Döllinger átok alatt« cimű fejezetében ismerteti a röpirat a müncheni érseknek pásztori levelét, és 1871. április 17-én Döllinger és Friedrich tanárok ellen kibocsátott átokbulláját, melyben a tudósok lázadóknak s az egyház ellenségeinek bélyegeztettek, sőt a papjelölteknek előadásaik meghallgatása megtiltatott. Április 18-án fö'szólitotta az érsek a bajor királyt is, hogy az egyházat védje, hogy a magasra fölcsapott hullámok újra lecsendesüljenek. De még április 12-én 12 ezer müncheni férfiú azon kérelemmel járult a királyhoz, hogy álljon a szellemi mozgalom élére a gvelf fennhéjázás és tudatlanság ellenében. S mig parancs szóra a papság nagy része tetszését nyilvánitó iratokkal tüntetett az érsek mellett, és rosszaiácsai Döllinger ellen, kijelentette a müncheni egyetem 44 tanára, hogy az uj mozgalomhoz csatlakoznak, buzditva Döllingert a küzdelemben való kitartásra. Hasonlót tettek a freiburgi, wiirzburgi, bécsi és római egyetemek világi tanárai, a miért is IX. Pius egyik brevejében azokat ^jellemtelen és elvetemedett embereknek« bélyegezte, kik többé nem katholiküsok és sajnálkozását fejezte ki a felett, hogy a kormányok azokat tanszékeiken megtűrik. Itt veszi kezdetét az ó kath. mozgalom, melyben látjuk, hogy annak hivei teljes ellentétet képeznek azon római püspökökkel szemben, kik lelkiismeretüket és jobb meggyőződésüket rabszolgamódra a pápának áldozatul hozták. Az utolsó fejezetben az ó-kath egyház keletkezésével és szervezésével foglalkozik a röpirat. Döllinger esete mély resignatiót keltett az egész kath. világban, s a számtalan részvétnyilatkozat azt bizonyította, hogy az uj dogma iránt nagy az elkeseredés. Egyedül a római papok voltak, kik alig találtak kifejezést ezen mozgalom híveire, kiket, »képmutatóknak, pharizeusoknak, az erkölcsi világ proletárjainak s a szabad kőmivesek uszály hordozóinak« bélyegeztek, sőt magát a mozgalmat »korlátoltságból, tudatlanságból, az egyház iránti gyűlöletből s vallásos ismerethiányból vezették le. Azonban »ha Isten velünk, kicsoda ellenünk!« Krisztus ezen igéjére támaszkodva, Döllinger, Schu/te, Reinkens, Knoodt, Mich el is, Friedrich tanárok s más férfiak 1871. junius havában kijelentették, hogy az érseknek átka semmis s azért őket nem is sújthatja, mert a Krisztus evangéliomában s annak kegyelemeszközeiben szabadok. Az ó-kath. hiveknek megőrzése és megvédése céljából a római tévtanok és csábitások ellen szükségessé vált az ó-kath. gyülekezetek szervezése, melyek a lelkiismeret szavával protestálnak azon despotismus ellen, mely az egész kath. világot alá akarja vetni egy a maga egészében csupán olaszokból álló curiának s az azzal azonosított jezsuita rendnek. A német ó-katholikusok 1873-ban Reinkens, a svájciak pedig Herzog tanárt választották püspöküknek s napjainkban ezen eszményi kath. mozgalom körülbelül 100 ezer tagot számlál. Hisszük, hogy ezen evangéliomi s igazán katholikus mozgalom a jövőben kovász módjára hatandja át a római egyhazat. Ugy legyen 1 Dr. Szlávik Mátyás. * * * Az ó-katholicismus irodalmára nézve v. ő Friedberg : Aktenstücke die alt kath. Kirche betreffend. Tübingen 1876; Katechismus der altkatholiken, Bonn 1875; Michclis: altkath. Dogmatik, München 1878; Reusch: Theol. Eiteraturblatt; Reinkens, die pábstl. Decrete vom 18. Juli Münster 1871; Schulte: die Berechtigung der altkath. vom Standpunkte der Kirchenrechts, Bonn 1873 ; Lángén, das vatic. Dogma vom Universal-Episcopat und der Unfehlbarkeit des Papstes, 2. k. Bonn 1876; Nippold: Aussichten der altkath. Bewegung, Berlin 1876; Reinkens: Revolution und Kirche, Bonn 1876; Reinkens: Ursprung, YVesen und Ziel der altkatholicismus 1880; Beyschlag: der altkatholicismus, Halle 1883. Reinkens, Deutsche Bischöfe vor 100 Jahren und jetzt, 1880; Riek •: Die Angriffe auf dem altkatholicismus, Heidelberg 1884; Frisdrich: »Gott meine einzige Hoffnung« imakönyv, Manheim 1873 ; Rieks, der altkatholicismus in Baden, Heidelberg 1883; Rieks, Buchmann és Hoffmann : »altkath. Bote« és »Katholik c.« folyóiratai. Az egyháztörténelemre nézve becses az 1869 óta fennálló: *Deutscher Mercur.« Ide tartozik: Friedrich, Geschichte der vatic. Concils 1877 óta és Reusch, Geschichte der Juden c. műve. Döllinger és Cornélius évek óta foglalkoznak a 30 éves háború adatainak összegyűjtésében a müncheni tudományos akadémia bizományában. Facta loquuntur! Sz. M. KÜLÖNFÉLÉK. * A gyantai ev. ref. egyház lelkészévé julius 26-án Szondy György n.-bajomi segédlelkész választatott meg. * A szalontai egyházmegyéből. A nagyszalontai egyházmegye julius 30-án tartotta nyári közgyűlését a szalontai gymnasium tanácstermében Szél Kálmán esperes és Tisza Kálmán e. m. gondnok elnöklete alatt. Főtárgy volt a nagy-szalontai gymnasium ügye. Ezen 6 osztályú gymnasium, mely 170 év óta teljesiti protestáns s nemzeti missióját ezentúl az egyház és város által tartatik fenn, s felekezeti jelleg nélküli 6 osztályú gymnasium leend ezentúl is 7 tanárral. Ezen gyűlésen eskettettek fel Balogh Ambrus egyházi, dr. Balogh Elek és Sántha István világi tanácsbirák, Borbély László világi aljegyző. * Kérelem e lapok mélyen tisztelt olvasóihoz I A prot. egyházi és iskolai lap 29. számaban »Dunántúli« azon vádat emeli ellenem, hogy a b.-somogyi egyházmegye candidáló bizottságát »valótlan állitássomniaU félre vezettem ; — ebből kifolyólag Mokos Benő úr a 31. számban azt mondja *hogy én hamis, törvénytelen úton kaptam egyházamat.« É vádra csak okmányaimmal és pályázati kérvényemnek hiteles másolatával felelhetek meg érdemlegesen. Miután azonban ezeket kérésemre sem küldötte meg a b.-somogyi egyházmegye nagytiszt, esperesi hivatala : tisztelettel vagyok bátor kérni a mélyen tisztelt olvasó közönséget, szíveskedjék addig a kárhozta-