Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-09 / 32. szám

Ballá lelkésztársam bírálata, arra épített törvénysértési vádja, téves felfogásból ered. A zsinati törvényekben nincs egy §; a dunamelléki egyházkerület statútumaiban nincs egyetlen szakasz: mely az előkönyörgő tanitói hivataloknak, helyettes lelkészségekké változtatását elrendelné. Tehát sem törvény, sem szabályrendelet nincs, igy nem volt mit megsértenem. Jaj! de a dunamelléki ref. egyházkerület 1884. jun. 11-én tartott közgyűlése 70. sz. a. elrendeli azt, a miről állítom, hogy nincs reá törvény. Utasit is Balla lelkésztársam, hogy olvassam el. No hát én elolvastam azon végzést, sőt annak hozatalakor a gyűlésen jelen voltam. Még is azt mondom, hogy sem reám, sem a külső-somogyi egyházmegyére ama végzés nem tartozik. Tisztelt lelkésztársam 1 »Tessék elolvasni a dunamelléki reform, egyházkerület mult évi — junius — 70. sz. a. határozatát« de kellő figyelemmel, s azonnal látni fogja, hogy ama határozat a felső-baranyai egyházmegye által saját maga számára alkotott statutumnak, a kerület általi megerősitése, és semmi más. Érvényes Felső-Baranyában, de sem Pesten, sem Somogyban nem. Felteszem, hogy tisztelt lelkésztársam ismeri a statútumok alkotásának módját, mely egyházkerületünkben, a hosszas gyakorlat által — ugyszólva — törvénnyé vált. No már ha a gyakorlattól eltérve, a nyolc egyházmegye, s az érdekelt egyházak — melyeknek százados jogviszonyai lennének ily statutum alkotása által fenekestül felforgatva — előleges meghallgatása nélkül az az idézett 70. sz. a. végzés, mint statutum lépne kötelező erővel a világ elébe; az lenne százszoros s hét országra szóló törvénysértés, a melyre érdemes volna főtiszt. Szász Károly püspök s nagyt. Sipos Pál urak, sőt a nyolc egyházmegye s harmadfélszáz gyülekezet figyelmét felhívni. De hát az 1884. évi junius 11-én tartott kerületi gyűlésen senkinek sem jutott eszébe kerületi statutumot alkotni. Annyival inkább, mert azon gyűlés, még közgyűlésnek is alig volt nevezhető. Az akkori politikai viszonyok miatt, a 11-diki gyűlésen egy — mond egyetlen egy — világi, s alig 8—9 egyházi férfiú alkotta a közgyűlést, s a 70. sz. a. végzés hozatala után, alig pár óra múlva a gyűlés feloszlott, a határozathozatalra képtelenség miatt s igen fontos ügyeket a következő gyűlésre utalt, mint ez a 111-dik szám a. végzésben olvasható. Ime a dolgok kellő világításba helyezése által az első törvénysértés vádja : önmagától elenyészik. Hanem a másik, az majd megállja helyét. Féltem, hogy az is az első sorsára jut. Mit is mond Balla Lajos lelkésztársam ? »Nagyon furcsa, hogy nt. esperes ur 254 forintig rendes állomásra hirdet pályázatot. Hol van itt is megtartva, az egyházkerület határozata, a fizetés minimumára vonatkozólag. « Ha mindjárt tudatlanságomat kell is feltárnom az olvasó közönség előtt, kijelentem: hogy oly egyházi törvényt, vagy a dunamelléki egyházkerületben jogerős statutumot nem ismerek, amely akár a lelkészi, akár a tanitói fizetések minimumát meghatározná. Ha Balla lelkésztársam tud ilyet: megköszönöm, ha tudomásomra juttatja. Ismerem az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk 142. §-sát. Ha ez az, a mire lelkésztársam törvénysértési vádját alapítja, csak azt felelem reá: e miatt ne fájjon neki a mi fejünk; ha az állam közege von kérdőre: megfelelünk reá, s ha kell ki is számítjuk, hogy a 254 nem annyi; hanem 354. Ezenkívül ismerek még egy egyházmegyét, a mely önkormányzati jogánál fogva, önmaga számára, a kerületi gyűlés megerősítésével, — ad formám a 70. sz. a. végzés — a lelkészi és tanitói fizetések minimumát meghatározta. De ez az egyházmegye nem a külső-somogyi, hanem a pesti egyházmegye. A pesti egyházmegye statutuma meg nem tartásáért pedig a somogyi esperest vádolni törvénysértéssel: szelíden szólva, badar beszéd. Nem hallotta volna lelkésztársam ama magyar közmondást: »a hány ház : annyi szokás; a hány falu, annyi törvény.* S e mondás, egyházkerületeink s megyéinkre is nagyon ráillik. Ha tehát a pesti egyházmegye nagyérdemű esperese úgy járt el Vasaddal szemben, mint Balla lelkésztársam cikkében olvasható: az előbb említett statutum szerint törvényesen s kötelességszerűen járt el. Ellenben ha én az ő példáját majmolva, Megyerrel szemben tettem volna ugy: ekkor követtem volna el törvénytelenséget, most pedig nem. Engedtessék meg nekem, hogy a fizetési minimumhoz röviden hozzászóljak. Ha a minimum az 5 egyházkerület által ma megállapittatnék, különösen a pesti egyházmegye magas censussa szerint, — ugy tudom a lelkészí 1200, a tanitói 600 frt — holnap a magyarországi prot. gyülekezetek felében a templomok; két harmadrészében a felekezeti népiskolák ajtajait bezárhatnánk, a prot. anyaszentegyház nagyobb dicsőségére s virágzására. Oh dehogy! mondja talán Balla lelkésztársam. »Nézzetek Vasad példájára, egy esperesi szó s megvan a hiányzó összeg.« En a pesti egyházmegye gyülekezeteinek egyházi adózási viszonyait nem ismerem. De ismerem Somogy ét s több egyházmegyéét és tudom, hogy különösebben a 2—3 száz lelket számláló gyülekezetekben az egyházi adó magassága utóiéri az állami adó magasságát, sok helyen felülhaladja, néhol meg kétszerezi. No már korunkban, midőn a napszámostól a nagybirtokos urakig; a szegény falusi prot. paptól, a dúsan javadalmazott magas derűsig; az iparostól a gyár tulajdonosig; a napdijas Írnoktól fel a ministerelnökig, mindenkinek szája a magas állami adó elleni méltó panasszal tele; midőn a kor mányhoz közel állók is azt állítják : hogy az adóprést ujabb mozgásba hozni nem lehet, a jövő feldulása nélkül, — most a fizetési minimumot — mint Balla Lajos lelkésztársam mintegy követeli — gyülekezeteink mellére szegezni, s fülökbe a fuss vagy fizess jelszót kiáltani nem tartanám helyesnek. Vannak bizony a pesti egyházmegye által megállapított minimumon alól maradó lelkészi s tanitói fizetések Somogyban, de vannak az ország minden részében is. És az ily kissebb jövedelmű gyülekezeteknek ép úgy szükségök van papra, tanítóra: mint Pestnek, Debrecennek vagy Monornak, sőt talán még nagyobb. Régen megírta egy szép költeményében a mi kedves jó Dobos bátyánk: »A Krisztus szegény jászla mellett, hizni mint szeretnél nem lehet.« »Hadd járjon más bíborban, bársonyban, te eljárhatsz teve szőr hajrádban.® E mondások ráillenek a prot. papok s tanítókra, s rájok fognak illeni a jövő században is, kivéve a boldog pesti egyházmegye papjait s tanítóit: kiket a minimum kiszabadított az ismeretes kálvinista szegénység nyomoraiból. Az elmondottak után, úgy hiszem, ha Balla Lajos