Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-26 / 30. szám

kivül — tudtommal senki sem szólt e közérdekű tárgyhoz,*) mi azt látszik mutatni, mintha az érdeklődés iránta nem volna elég nagy s az egész indítvány felett napi-rendre készülnénk térni. Pedig ez nagy kár lenne, mert ez indítvány — véleményem szerint — a legméltóbb tárgya lehet, sőt kell is hogy legyen a közérdeklődésnek. Ugyanis, a társadalmi életmozgalom minden irányzatában azt látjuk, hogy az erők tömörülése, az egy célra irányuló csoportosulás, szövetkezés, és az ekként kifejlett tevékenység az, mely rendszerint célhoz juttat, s a siker gyümölcsét megérleli számunkra. íme, a történelmi társulat, a jogász-egylet, az orvosi és tanitói kar stb. stb. országos szövetkezetek és gyűlések tartása által tör, és pedig a legsikeresebben az egyesületi célok elérésére. És hát csak mi ref. papok, — szerénytelenség nélkül szólva — az eszmeharcok szó és tollvivői; a társadalmi életet üdvösen mozgató, ezt jó és nemes irányban fejlesztő irányelvek hagyományos — a Krisztustól öröklött — letéteményesei, mondom: mi lennénk-e azok, kik a »viribus unitis« elvét feladva, külön-külön állva, szétforgácsolt erővel, fél — avagy alig figyelembe vehető — sikerrel küzdve, tengődésre kárhoztassuk egyházi életünket ?! Vannak, vagy — gyöngébben szólva — lehetnek talán közöttünk, kik más társulatok chablon szerű utánzatának tartják a ref. lelkészek országos szövetkezetét; lehetnek, kik egyházi életünk szerveit, az egyházmegyei, kerületi konventi és zsinati gyülekezéseket elégnek tartják az egyházi összes munkásságnak eszközlésére; sőt — sajnos! de ki kell mondanom — vannak, kik indifferentizmusukból folyólag, minden mozga'om, minden eszme áramlatra, mely őket lethargikus álmukból felriasztva, némi tevékenységre sarkalná, — pereatot kiáltanak: — de a ki meg van győződve az erők tomöritésének csudás sikereiről; a ki tudja, hogy egyházi életünk emiitett organumai inkább annak külső, közigazgatási, más társulatok és az állammal szemben való viszonyát érintik és szabályozzák ; a ki nem feledi, hogy a stagnatio egyjelentőségü a halállal — annak meg kell ragadni minden alkalmat, mely egyházunkat közvetett és közvetlen céljai elérésében meg és elősegíti. Es én ugy hiszem, hogy p. o. ősz Révészünk megnyitó, Szász Károlyunk gyűlést bezáró-búcsú, avagy vice-versa mondott imája, Ballagi irányjelzése, Papp Gábor szelíd humanismusa, Filó kenetessége, Szász Domokos dörgedelmes filippikája, Baksai stilszerüsége, a Kovácsok reálismusa, Szeremlei S. és Rác V. történelmi és levéltári előterjesztései, Garzó praktikuma a nazarénusok, Csepeli szellemes csipkedései, Nagy Ignác maró satyrája a visszászágok ellen; és annyi sok más jelesünknek egy vagy más irányú célsikeritő felszólalása a tárgyalások folyamán, bizonyára maradandó nyomokat hagynának hátra nemcsak hallgatóik szivében, lelkében, hanem egyházi életünk kivánatosb és korszerűbb mederben folyását illetőleg is. Sőt, — ha más eredménye nem lenne is országos összejöveteleinknek: kimondhatlanul üdvös következménye volna annak azon erkölcsi haszon és hatás, melyet az egymással való érintkezés, az eszmék kicserélése, egyes nagyjaink és vezéreink lelkesültsége és ihletségének reánk való átszármazása keltene feli bennünk! Én részemről szellemi és erkölcsi hasznot várok és hiszek származni az országos ref. lelkészi értekezlet meg*) E cikk már régebben küldetett be, de tárgy halmaz miatt mind eddig nem tudtunk sort keríteni reá. Szerk. tartásából, azért is a legmelegebben s azon felhívással ajánlom azt a hivatottak és intéző körök figyelmébe, hogy siessenek a szükségelt szervezkedéssel, mert — periculum in mora! Szemes László, ev. ref. lelkész. A dunántuli ev. ref. egyházkerület tanitóválasztási szabályai, és az 1881-ik évi országos zsinat által megállapított köznevelési és közoktatási szervezet. A nevezett kerület, az 1879-ik évi közgyűlése jegyzőkönyvének 250 ik pontjában a tanitóválasztásokra vonatkozó szabályrendeletet alkotott, melynek intézkedései — dacára annak, hogy az 1881-ik évi zsinat által megállapított, Tóth Sámuel, conventi jegyző által hivatalosan kiadott köznevelési s közoktatási szervezet 41 — 53. és 60—68. §§-aival sok részben ellentétben állanak, vagy legalább azoktól, több pontra nézve, lényegesen különböznek — az illető kerület egyházmegyéiben még most is érvényben állókul látszanak tekintetni. Pedig elfogadott jogelv az, hogy az utóbb alkotott szabályok, az előbbieket — a mennyiben köztük különbség vagy ellentét létezik — módosítják vagy épen el ís törlik. Itt pedig nemcsak azon eset forog fenn, hogy a zsinat utóbb tartatott, mint az illető kerület szabályrendelete készült; hanem az is, hogy a zsinat egyúttal magasabb, sőt a magyar ref. egyházban egyedüli törvényalkotó fórum, s mint ilyennek intézkedéseivel, még az ezeknél későbben — alsóbb fokú hatóság által — hozott szabályrendeletek sem ellenkezhetnek ; tehát annál kevésbbé maradhatnak érvényben a korábbiak. Ha csak tehát ama közoktatasi szervezetet, s abban különösen a fölebb emiitett §§-okat nem létezőknek nem akarjuk tekinteni, a mi lehetetlenség: a nevezett kerület szóban levő szabályrendeletét — úgy a mint az a hivatkozott jegyzőkönyvben látható — végrehajtani anachronismus is, de — a fentebbi jogelvnél fogva — tilalmas is. Hogy azonban ne csak állítsam, de be is bizonyítsam azt, hogy a kérdéses szabályrendelet — és a zsinati közoktatási szervezet emiitett részei között lényeges különbözet létezik: az olvasó szíves engedelmével az alábbiakban igyekezem kimutatni állításom valóságát. Tanitóválasztásnak — a dolog természete szerint — csak ott lehet helye, a hol — bármi okból — ily állomás ürességben van. Addig ís, mig az állomás rendes tanítóval, választás utján betöltendő: szükséges dolog, alkalmas helyettes — illetőleg ideiglenes — tanitó beállítása; s ezt — a dunántuli szabályrendelet szerint — az egyházmegyei elnökség rendeli be, (Szab. rend. 2-ik pont), a közoktatási szervezet szerint pedig az iskolaszék alkalmazza az esperes engedélyével (48. §). Majd az állomás betöltésére kerülvén a sor: a szabályrendelet szerint az egyházmegyei elnökség hirdet pályázatot a körlelkésznek közvetítésével, s az esperes tűzi ki a választási határidőt (10. p.), még pedig a megüresülés napjától számított 3 hónapon belül (6. p.) a közoktatási szervezet szerint pedig : »a presbyterium gondoskodik a rendes . . . tanítók választásáról.* (61. §). A választás tényét — a szab. rendelet szerint — az egyházmegyei elnökség vagy helyettesének s egy jegyzőkönyv vezető lelkésznek vezetése mellett — a gyülekezet egyháztanácsa hajtja végre (11. p.); a közoktatási szervezet szerint is : »a rendes tanítókat az iskolaszék meghallgatásával a presbyterium választja« (47. §). Minthogy pedig mig egyrészről a 61. §-ból láthatólag a választásról gondoskodni a presbyterium tiszte, addig más