Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-26 / 30. szám

Ugyanakkor megjelenik a Protestáns Egyh. Lapban egy szerkesztői izenet ilyenformán : »Rhadamantumak Felső-Baranyában ! Székács nincs itthon, s én a magam felelősségére ilyen cikket közölni nem merek. De hát nincs önöknek Drávájuk, Feketevizük, Kórósi patakjuk, Tapolcájuk a hol az ilyen szennyest ki lehetne mosni ? Minek küldik azt Pestre ? Ez nagy luxus. Noli coram pluribus hoc facere canibus. Török.* íme! ha most kellene megszületnie, igy születnék meg a kese — és vérmogyoró párt Baranyában. * * * De messze kitértem. Azt akartam csak (de gyermekkori emlékeim messze ragadtak) kimutatni, hogy az elválasztás és megválasztás kérdése nem uj. Hiszen ezt Foki öcsém (öcsém-e, bátyám-e nem tudom, de használom ezt a szót, mert a komázás és törlészkedés igen jól veszi ki magát nyilvános téren), hiszen ezt Foki öcsém is tapasztalhatta, ha gyűléseinken figyelt a jegyzőkönyv hitelesítésre. Minden pont helybe hagyatott is bár észrevétel nélkül, de ha a jegyzői toll megválasztás helyett e/Wlasztásra sikamlott, kétszerkettő négy, hogy unisono felzúgott a helyreigazító »megválasztás«, és egyúttal az elmés apergu is »Csecstől ?« Irigyelt jegyzőkönyv! Irigyelt esperesi jelentés, melynek nincs több hibája ennél. * * De hát Foki atyafi ne tudná egyes igéknek különböző szerkezetben különböző jelentését ? Foki atyafi pl kimegy az aratóit megnézni. Megjárja, a mezőt, hazamegy és dicsekszik. »No az idei termés mennyiség tekintetében csak megjárja ; hanem megjárja a ki megveszi, mert sok lesz benne az üszög. (Mi ezt szuroknak hivjuk). Már most előkerül egy pápista ember. Bizonyosan a sátán küldi, hogy megzavarja a felekezeti békét. >Micsoda kálvinista igék azok ? Tiszteletes uram is megjárja a termése is megjárja, a jólelkű zsidó is megjárja ? Értse a ludvérc ! Igy tudtok ti kálvinisták magyarul? * * * Azt sem elhiszem, hogy Foki atyafi ne tudná, hogy a »meg« némely igéknél a jelentést exactabbá, az »el< pedig perfectté teszi. Amaz határozottabb, ez pedig befejezett cselekményt ir körül, de ugyanazon cselekményt. Más az ha a pénztáros, (igen ! pénztáros, könyvtáros, fő- és al-tractualis és superintendentialis gond-os). Mondok más az, ha a pénztáros a pénztárt ?»e</lopja, más ha eZlopja. Más ha a vetést megveri, és más ha e/veri a jég. Más a megaggott és más az e/aggott ember. Más a meghízott, más az e/hizott is. Más ha a kis Ilonka megkóstolgatja és más ha elkóstolgatta a tányér cseresznyét. Jó ha megcsendesedik, jobb ha elcsendesedik (t. i. Ilonka vagy a zivatar). Más ha a parokhia födélzete megpusztul és más ha e/pusztul. Es más ha megválasztanak, más ha elválasztanak. Pedig a cselekmény ugyanaz, csak a súlya foka más. En jobb szeretem ha e/választanak. Mert ebben a fogalomban van valami osztatlan vonzalom, souverain közakarat kifejezése; mig a megválasztásra nem gondolhatok ugy, hogy körülötte ne lebegnének a szavazó golyók, irott lapok, kortesfogások; érdekek, chicaneriák, exigenciák; magasabb és alacsonyabb szempontok frázisai; absolut többség, morgó kisebbség, duzzogó competitorok árnyai és harpyiái. Harpyiák, a megválasztott kezében a kenyeret diripientes contactuque foedantes. Nem tudunk mi erről sokat, kese- és vérmogyoró pártok emberei? És hát hová lett a régi kálvinista virtus, mikor 12 nagyváradi kanonok egyesülve sem birt kifogni egy szál kalvinista papon ? Most Foki uram nem bir megfelelni egy szál pápista atyafinak? Az is laikus! Nem tudta neki mondani: »Uram ! vannak nekünk kálvinista szavaink, melyeket csak mi értünk. Velünk, traditióinkkal, isteni tiszteletünkkel, erkölcseinkkel egy idősek. Vérünkben vannak, mint a vas. Nincs az a chemiai oldó szer, mely onnan kiválaszthatná. Nagy, hatalmas, sarkalatos dogmája egyházunknak, megkülönböztető jegye hitalkotmányunknak az elválasztás tana. Ezt elvetni annyi volna, mint kitörni, vagy legalább is nagyon meggörbíteni a kemény nyakunkat. Ez a fundamentomunk, ezen állunk mint a Sión hegye. Az elválasztás és isteni kegyelem tana: ezek a mi jobb és balkéz felőli fegyvereink. Ha ezt levetkőzzük egy gyerek is uralkodik rajtunk!!.. »Gyermekeink már az iskolában ezt tanulják, ezen edződnek, ez a lelkük gymnastikája.* . . »Ott van a confessiónkban főhelyen, ott a római levélben, s a kinek soha confessio vagy biblia nem is volt a kezében, még az is tudja a LXV-ik zsoltárt: »Boldog a kit te elválasztál!! tudja és énekli hatalmasan, a nélkül hogy a csecstől elválasztásra gondolna.* »Az elválasztást az önök Pázmánja épp ugy ismerte, mint a mi Károlink és Molnár Albertünk és Tsene Péterünk; pedig ezek külön-külön is tudtak ugy magyarul mint mi ketten együttvéve. Es ha ők éltek ezzel a szóval, sőt örökül hagyták ránk — önre és rám — magyarokra, midőn az isteni kegyelem nagy titkát fejtegették : ne találja ön illetlennek, ha mi ezzel a szóval fejezzük ki azt a tényt, melyben egy egyház valakit a maga lelkipásztorául nyilvánít. Ne kalamburázzunk azzal a mi szent.« És ha mindezt érthetlennek találná, mondja meg kegyed neki, hogy a megválasztás és e/választás között az a kiilömbség van, a mi van a megkergetés és e/kergetés között. Es a két szó között van valami keresztviszony is. A kit én ?negválasztottam azt még elkergethetem, de a kit e/választottam azt megkergetni ugyan ?negkergethetem, de el nem kergethetem. Ad vocem: Hát az esperesünket megválasztottuk-e vagy e/választottuk ? Boldog esperes ! a kiben egyéb hibát nem talál a rossz közrönd! Boldog uborka évad! Évadja a rituális..', ké rdéseknek! Iszrói puszta, julius 15. Váczi János. BELFÖLD. Tisza Kálmán főgondnok gyűlést megnyitó és Papp Gábor püspök-üdvözlő beszéde. Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés ! Tudom, hogy ismétlésbe esem, de még sem tehetem, hogy ez alkalommal és mindenek előtt azon örömömnek ne adjak kifejezést, hogy a főtiszteletű közgyűlés kebelében megjelennem lehetett. Fájdalom sokkal ritkábban tehetem ezt, mint óhajtanám ; de vigasztal e tekintetben egyfelől annak tudata, hogy igen tisztelt elnöktársam és a főtiszteletű közgyűlés tagjainál egyházaink és iskoláink ügye, oly kezekben van, hogy jelen nemlétemből semmi hátrány nem származik és másfelől annak tudata, hogy midőn a magyar állam érdekében — minő sikerrel, azt én nem Ítélhetem