Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-07-26 / 30. szám
meg- — de teljes buzgósággal s Istentől nyert erőmmel működöm, akkor egyúttal a magyar prot. egyház javának előmozdítására is törekszem. Mióta utolszor volt szerencsém körükben megjelenhetni, főleg két kérdés foglalkoztatta a magyar protestáns egyház tagjait. Az egyik a középiskolák iigye, szemben az uj törvénynyel. Azokhoz tartozom én is, kik határozottan azt akarják, hogy a hol csak lehet, tartsuk fel középiskoláinkat önerőnkön, s igy tartsuk meg teljesen önkormányzatunk hatáskörében, de ha és a hol ez nem lehet és a törvény által kilátásba helyezett á'lamsegélyhez kell folyamodnunk, nem szabad elfelejtenünk azt, hogy a közoktatási minisztert is köti a törvény, s hogy még ha akarna se mehet az előzékenységben tovább, mint a mennyire menni a törvény megengedi, nem szabad felednünk azt, hogy midőn a felekezetek jogegyenlőségének alapján állunk, nem követelhetünk magunk számára — ha az államsegélyt igénybe vesszük — kivételes eljárást, épen azért nem szabad olyat követelnünk, minek különböző felekezetek számára egyenlően megadása némely esetekben, meglehet a magyar állam érdekeivel ellenkeznék. A másik — nem ugyan a protestáns feleke/eteknek képviselete a főrendiházban, mint azt sokan tévesen mondják, de a prot. egyházak főtisztviselői egyrészének a főrendiházban üléssel és szavazattal felruházása ; nem lehet szándékomban kiterjeszkedni mindenre, mi e kérdésben elmondatott, de lehetlen nem refllectálnom arra, hogy vannak kik ezen alkalomból, hivatkozva arra, hogy a prot. egyházak főtisztviselőinek csak egy része nyert a főrendiházban ülést és szavazatot az u'tramontanismus győzelmét s a kormánynak az ultramontanismus előtt meghátrálását akarják látni. Nem tagadom, hogy nem birom felfogni gyenge elmémmel, hogy akkor midőn a törvény szerint a róm. kath. egyháznak 20-al kevesebb főpapja fog a főrendiházban üléssel és szavazattal birni, mint eddig birt, az eddig onnan teljesen kirekesztett prot. egyházak főtisztviselői pedig — ha nem is mind — ott ülést és szavazatot nyernek, az ultramontanismus győzelméről beszélni miként lehet ? De mellőzve is ezt, ha a múltba tekintünk látni fogjuk, hogy majd minden lépés, melyet a magyar protestáns egyház a tűretés szomorú utján keresztül, a jogegyenlőség felé tett, a róm. kath. klérusnak — olykor még törvénybe is iktatott — ellenzése mellett történt, mig most főtisztviselői egy részének a főrendiházba belépése azon részről is semmi ellenzésre nem talált Azt hiszem senki sem tagadhatja, hogy szemben a múlttal, ez a felvilágosodás szellemének erősbödését és nem gyengülését jelenti. De — tekintettel az elintézendő ügyek halmazára, nem veszem tovább igénybe a főtiszteletű közgyűlés idejét, hiszen a mit még mondhatnék épen ugy, mint a mit elmondtam, tudja és látja a főtiszteletű közgyűlés minden tagja és épen ezért midőn a főtiszteletű közgyűlés tagjait együtt és egyenkint tiszta szivből üdvözlöm, a közgyűlést azon erős hitben nyitom meg, hogy talán olykor eltérő nézet mellett, de mindig egyforma buzgalommal fogunk törekedni arra, hogy egyházaink és iskoláink javát, felvirágzását munkáljuk. E fényes beszéd után püspök ur, következő üdvözlő szavakkal válaszolt : Nagyméltóságú fó'gondnoh ur l Egyházkerületünknek s a pápai ev. reform, főiskolának kettős örömünnepe van ma. Őrölünk, hogy ha bár rövid időre is, de körünkben láthatjuk a kerületnek bölcs kormányzóját, azt a protestáns érzületéről s Calvini tiszta és szilárd jelleméről országszerte ismert főgondnokot, ki nehéz és válságos időkben ragyogtatta legtündöklőbb fényben ugy egyházához mint hazájához való hű ragaszkodását, ezekért minden áldozatra készségét .... ki kerületünk ügyeit bölcsen, tapintatosan, éles látással, óvatos körültekintéssel vezeti, s akkor mikor gyűlésünknek szellemi erővel kimagasló tagjai — a kik egyeznek ugyan az egyház és iskola javának előmozdítására irányzott szent törekvéseikben, de eltérnek egymástól nézeteikben, s a célhoz vezető utak-módok és eszközöknek megválasztásában, s épen ezen nézeteik védelmezésében férfias harcot vivnak: az összeütközéssel fenyegetődző ellentétek hullámait Polinuri bölcsességgel elsimítja, a tanácskozás folyamában szétágazott véleményeket szerencsésen egyesíti, a tanácskozás folyamát — ha az kicsap, medrébe visszavezeti, s ez által a gyűlésnek időtartamát megrövidíti. Mindannyian érezzük áldó hatását annak, ha excellentiád bölcsessége vezérli gyűlésünk folyamát, mert bár az egyházi és iskolai ügyek iránti érdekeltség e gyűlésnek egy tagjában sem hiányzik, még is, sőt épen ezen érdekeltségnél fogva kipótolhatatlan hiányt érzünk akkor, mikor Excellentiádat gyűléseinken nélkülöznünk kell. Őrölünk azért is, mert Nagyméltóságodat ministerségének io-ik évfordulója alkalmából a kerületünkre s főiskolánkra nézve legillőbb helyen: közgyűlésünkben a a főiskola termében üdvözölhetjük. — Igaz, hogy épen mi, kiknek első ízben, másokat megelőzőleg kellett volna ez alkalomból, is örömérzelmeinket tolmácsolnunk — látszólag elkéstünk az üdvözléssel, mögöttök maradunk a törvényhatóságoknak, polgári testületeknek.... de csak is időben, s ebben is közgyűlésünknek későn tarthatása miatt maradtunk mögöttök, de szivünknek szeretetteljes érzelmeiben, a haza — a nemzet körűi szerzett érdemeket méltányló s hálásan elismerő léleknek igazi tiszteletében, őszinte — szivből fakadó — lélekből eredő áldás kivánatainkban nem maradtunk mögötte egyiknek is, mert mi Excellentiádban hazánknak gondviselésszerű férfiát, magyar nemzetiségünknek a vészekkel dacoló, azokat férfias erővel, törhetlen erélylyel, lelki főlénynye\ leküzdő bajnokát tiszteljük és szeretjük. Az Excellentiád által követett politikai irány helyességet illetőleg eltérők lehetnek s tényleg el is térők a nézetek (bár én a magam részéről itt is kijelentem, hogy egyéni nézeteimet erős meggyőződéssel rendeltem és rendelem alá azon államférfiúi tapintatáról jól ismert kormányelnök nézeteinek, kit mi vagyunk szerencsések hazánk kormányának élén közel egy évtized óta üdvözölhetni s alárendelem azért, mert nehéz időkben kipróbált, vészek között soha sem ingadozott hazafias, jellemes politikai bölcsessége — éles látása, férfias erélye, a közös cél felé lassan — óvatosan — de épen ezért biztosan, soha és semmit sem kockáztatva előhaladása elegendő biztosítékot nyújtanak nekem a felől, hogy a hazának sorsa ő reá bizottan van a legjobb kezekben). .. és én nem is kárhoztatom azt, hogy a kormány által követett politikai irányzat helyességét illetőleg vannak a házában s még egyházunk kebelében is eltérő nézetek, a melyek egymással küzdelemre kelnek, mert hiszen a küzdelemben van az élet, a mozdulatlanság halál... az ellentétes nézeteknek egymással való küzdelmében derül ki az igazság, köszörülődik s lesz élesebbé és fényesebbé a nemzetnek szellemi ereje. De bármily eltérők is a kormány politikai irányzatára vonatkozólag a nézetek, abban minden magyar