Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-18 / 3. szám

következő évben Magyarországon is megfogják ünnepelni, a mint azt a Krisztus igaz hivei, nem emlitve az európai országokat, Japánban, Chinában, Indiában s Dél-Afrikában már évek óta megünnepelik. Jó ezt az imahetet is, mint mindent, a maga valódiságában megismerni, mert az emberek sokszor képzelnek némely dologról valamit, azt nem ta^lják helyesnek, azután nem teszik azt sem, a mit kellene. Az Ur Jézus Krisztusról is azt képzelték el sokan, hogy az csak egy kitűnő ember volt, mikor azután mások hallották az ő szavait: Mindenek nékem adattak az én Atyámtól, senki sem ismeri a Fiút, hanem csak az Atya és senki sem ismeri az Atyát, hanem csak a Fiu, s a kinek a Fiu megakarja jelenteni. (Máté ev. n, 27), azt mondták: Csaló volt, mert ugy ember nem beszélhet. Pedig nem ő volt csaló, hanem azok a boldogtalanok s azok csalódnak, kik a>t a fenséges igazságot nem ismerik, hogy ő benne Isten jelent meg testben. Boldogok pedig a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják. Hogy az imahét az legyen, a minek lenni kell, szükség van ha kevés, de mégis 2—3 buzgó emberre, kik szeretik felebarátaikat s nagyon elszomorítja lelköket, hogy még ezernél több millió pogány jár sötétségben s a keresztyénnek nevezett népek közt oly sokan vannak hitetlenek, oly sok a bűn s a vétek, az erkölcsi elaljasodásnak minden körökben oly irtózatos példái vannak, részegeskedés, káromkodás s más egyéb vétkek igen elvannak terjedve, háborúságok s viszálykodások oly sok emberre lehetetlenné teszik a Krisztus szávainak alkalmazását : Arról ismernek meg az emberek, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretenditek . Szükség azután, hogy az az egynéhány buzgó ember iparkodjék a helyes eszközöket, a bajokra a gyógyírt, az emberiség sebeire az evangéliumot s az Isten Lelke által ihletett Írásokban való igazságokat, az Ur Jézus által adott utasítások folytán kiképződött nevezetes intézményeket minél többeknek elibe terjeszteni. Azért az év első teljes hetében ilyen buzgó emberek tudatják minél többekkel, hogy azoknak a fontos dolgoknak megbeszélése végett ekkor és ekkor összegyűlnek. De nem csak azért. Ázt, kiben a vallásosságnak csak egy kicsi kis szikrája van is, tudja, hogy Istentől száll alá minden jó és tökéletes adomány s hogy rut hálátlanság volna az isteni Ígéretet elhanyagolni : kérjetek s megadatik : keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik, kivált mikor az Ur Jézus a szorgalmas imádkozásra int, még a gonosz bíróról is adván példázatot (Lukács 18), nem azért, mintha Isten meghallgatását a gonosz biró által adott okból akarná megmagyarázni, mint a talentomok felhasználására mondott példázatával sem a pénzváltóknak akart kedvezni, mert hiszen kikergette őket a jeruzsálemi templomból, hanem az ő isteni bölcsesége az élet leggonoszabb viszonyáról is az Isten országa fenséges javaira igyekezett fordítani figyelmünket. Ezért, mint általában az imaórákban résztvevők, a mult év első teljes hetében hétfőn este Budapesten a többi keresztyénekkel lélekben egyesültek, buzgó ének után Istenhez emelték fel szivöket. Kevesen voltak, mert hiszen kevesen is tudtak a dologról, de az Ur Jézus azt mondá: A hol ketten vagy hárman összéjőnek az én nevemben. A kik értesültek a dologtól, a hét folyamán hol egyik hol másik este jöttek el. Volt bizony olyan is, ki minden este megjelent. Első este Szőts Farkas a budapesti ref. theologiai intézet igazgatója beszélt Isten javairól, irgalma, kegyelme s szeretetéről. Második este Kenessey Béla, az intézet seniora beszélt az Istentől való elszakadásról s a megtérésről. Harmadik este Simon Ferenc a Krisztus vére által való váltságról s a Krisztus iránti szeretetről. Negyedik este Petri Elek theol. tanár a Krisztus egyházáról. Pénteken Szilassy Aladár ügyvéd a családi életről. Fa István a vasárnapi iskolákról. Szombaton pedig Farkas József a missziókról, melyeket a feltámadott Krisztus ezen szavai tesznek szükségessé: Menjetek el széles e világra, tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak s Szent léleknek nevében A jelenlevők az Isten igéjéből is olvastak mindig egy kis a tárgyhoz illő részt, az ifjabb tagok is szóltak s az összejöveteleket imával rendesen ők zárták be. Hogy Isten meghallgatja, valamit csak kérünk tőle a Jé/:us nevében, azt bizonyítják a mult évben közlött áldások. Bizony nagy hátramenés, bizony nagy visszaesés lett volna, ha most egy év eltelte után, a beállott uj évben is megerősödött hittel össze nem jöttek volna sokan, hogy imádkozzanak a »könyörgést meghallgató édes s mindenható Atyához.* De összejöttek. Ki tilthatja meg a gyermeknek, hogy mikor éhezik ne kérjen kenyeret attól a jó Atyától, ki még sohasem adott neki követ. A jelenvalók is Istenhez, ki adott s adni fog ezután is Szent Lelket, felemelték szivöket s a hét folyamán már annyira bekövetkezett Isten áldása, hogy az utolsó nap főtiszteletű Szász Károly a nagy gyűlésteremben nyitotta meg egy buzgó imával az összejövetelt, mert sokan voltak, a kik meghallották az Ur hívását: Jöjjetek én hozzám. Mindazonáltal a többi napok is nagyon érdekesek s tanulságosak voltak. Első nap Szőts Farkas ur szólt, rámutatván, hogy a Krisztus evangéliumának hirdetése már a mult évben is megtermette jó gyümölcseit, azért még nagyobb buzgósággal munkálkodjunk az Urnák szőlejében. Másnap a megtérésről, a tékozló fiúban feltüntetett tűnös emberi lélekről volt szó. Szerdán Petri Elek ur bátorított bennünket, hogy az Isten Szent Lelke mindig meg vo't s a most fenyegető veszélyekből is meg fog szabadítani. Csütörtökön Kenessey Béla theol. tanár beszélt arról, hogy Isten igéje alapján kell a gyermekeket nevelni. Pénteken Szőts Farkas ur a nemzeti bajokról, az irodalom gonosz termékeiről szólt s ezek ellen való küzdelemre buzditott. Ez az óra előkészitő is volt az ismét megkezdett vasárnapi iskolai munkálkodásra. Szombaton, mikor nők is nagyobb számmal jelentek meg, Simon Ferenc a missziók működéséről azok fontosságáról, a belmissiók nálunk is rögtön megkezdéséről s illetve nagyobb buzgósággal való folytatásáról szólt. Főtiszteletű ur egy felszólalásában pedig azt az igazságot hangsúlyozta, hogy férfiak, ugy mint nők rögtön tehetnek s kell is tenniök a Krisztus országának terjesztéséért valamit. Az összejövetelt ének, ima és áldás zárta be. Isten áldása nem is fog elmaradni. Mindenesetre nagyon jó volna, ha minél többen kérdeznék: Atyámfiai! Férfiak! mitévők legyünk. Mert nagyon szép s áldásos az imahét buzgólkodásával az abban nyert hiterővel beindulni az uj esztendőbe, de mindig lehet, s kell is, Isten áldását kérni, az ő szent Lelkének vezetése alatt ilyen összejövetelek tartása által a fentebbi kérdést kérdezgetni s mikor a mennyei erő a Krisztus Jézusban levő erős hitet megadja, ezáltal a hitetlenségnek hegyeit elmozdítani, családi s társadalmi, egyházi életünket megszentelni, hitéletünket napról-napra szilárdítani s haladni azon a keskeny ösvényen, mely az örök életre vezet.