Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-19 / 29. szám

jőnek, hogy ezt a felmagasztalt kiállítást megláthassák, s az otthon maradiaknak hírt vigyenek, bizony pirulni kell annak, a kinek, ha zsugorogna is, de módjában van megnézni és mégis elmarad. Önöknek kedves lelkésztársaim nemcsak saját érdekök, állásuk, helyzetök parancsolja, hogy feljöjjenek. Gyermekeik vannak önöknek otthon, kiskorúak, vagy árvák, a kik kiskorúságuk miatt éretlenek levén, haszonnal nem járhatnák be a kiállítást, vagy anyagilag árvák, vagyontalanok levén nem jöhetnek. E lelki gyermekeik helyett önöknek kell nézni, tanulni, s otthon azoknál értekesiteni azt, a mit itt tanultak, láttak, hogy ez később nekik haszonnal gyümölcsözzék. Oh bár ne maradna el e kiállításról egy sem. Hogy e hazának minden lakosa, magyar, nem magyar egyíránt látná, vagy maga, vagy más által, hogy tanulna és buzdulna a példa követésére Ezért adja a város is az olcsó szállást, mert ennek nemes gondolkozású fejei azt akarnák, hogy lássa mindenki, aki csak mozdulhat, s amennyire módjában van igyekszik az anyagi akadályokat legalább részben elhárítani a korlátoltabb viszonyok között élők útjából, mert belátja nemzetgazdászati horderejét annak, ha minél többen láthatják a kiállítást, mely bizodalmat önt e szegény magyarba önmaga iránt, kivel tizedeken keresztül igyekeztünk elhitetni, hogy az ipar terén tehetetlen, csak bölcsőben rengő csecsemő. S most elragadtatva látja, hogy itt is valami, s nagygyá lehet, csak igyekezni kell. Katholikus lelkészeket, káplánokat látunk minden lépten-nyomon, de protestánst keveset. Reményünk van azonban, hogy majd, — a mint a Protes. lap egyik számában jelezve volt — a cséplés után jönnek. Jöjjenek itt a theologiai épületben van ingyen szállás. A kik eddig jöttek, azok közül sokan itt szállásoltak. Lesz hely ezután is szeptemberig, csak jöjjenek. Papp Károly. Pareto legi, quisquis legem sanxeris. A néptanítók lapja f. évi 53. számában, a 426. lapon pályázatot hirdet nt. Szalai Ferenc külső somogyi esperes ur, egy elő könyörgő — praeorans — tanitói hivatalra, megjegyezvén a 254 frt évi fizetést, és azt, hogy »okleveles tanitók pályázhatnak.® Nagyon csodálkozom, hogy a külső-somogyi egyházmegye kormányzó esperestje, az egyházkerületi törvényeket nem respektálja, s palam et publice törvényt ront. Tessék elolvasni a dunamelléki reform, egyházkerület mult évi — junius — 70. sz. a. határozatát, a melyben kimondatott, hogy jövőben a praeorantiák lelkész jellegű egyénekkel töltendők be. Igy töltetett be a pesti egyházmegyében levő, Monor anyaegyházhoz tartozó vasadi előkönyörgői hivatal, oda rendeltetvén a püspök- és esperesi collegium által tiszteletes Nagy József kecskeméti segéd lelkész ur, a ki hivatalát el is foglalta. Nagyon furcsa, hogy nt. esperes ur 254 forintnyi rendes állomásra hirdet pályázatot. Hol van itt is meg tartva az egyházkerület határozata, a fizetés minimumára vonatkozólag? A vasadi conventio sem ütötte meg a törvényes minimumot, és canonica visitátiókor az esperest nt. Sipos Pál ur tapintatosan előadta és megértette a presbyteriummal, hogy az egyházi felsőség határozata szerint 156 frttal kell a fizetést emelni, hogy a minimumot megüsse. Nyomban meg is ajánltatott, s a zsinati törvények értelmében egyház községi gyűlés által el is fogadtatott; most már a vasadi előkönyörgő, lelkész jellegű tanítónak a fizetése, a 156 frt pótlékkal, eléri az egyházi felsőség által határozott minimumot. A külső-somogyi esperest urnák ezen kettős törvénysértése engemet, mint anyaegyház lelkészét, és nt. Sipos Pál esperest urat közelről érdekel. Mit mond nekünk a vasadi presbyterium és a nép, a lelkész jellegű tanítóra és a 156 frt fizetés emelésre nézve, ha az egyházkerület törvénye nem kötelezi a külső-somogyi egyházmegyét, csak a pestit, holott mind a kettő a dunamelléki egyházkerület főhatósága alatt áll ? Egyik esperest a törvénynek szerezzen érvényt, a másik meg ugy kormányoz, a mint akar; rá nézve a törvény annyi mint nulla, pedig ő is faktor volt a törvény alkotásában. Uram 1 ki respektálja a törvényt, ha az nem, ki annak hozásába aktive belefolyt? Meglehet, hogy a néptanítók lapjában hirdetett pályázat kikerüli főt. Szász Károly püspök ur, és nt. Sipos Pál esperestem figyelmét: e lapok utján bátorkodtam a külső-somogyi dolgokra figyelmöket felhívni. Monor, 1885. julius 15. Balla Lajos, ref. lelkész. A dunántuli ev. ref. egyházkerület nagygyűlése: Pápán junius 28-tól julius 7-ig, összesen tehát 10 napig tartatott. A junius 28 diki gyűlés, csak az előző 2 napon vizsgázott 19 segéd lelkész felavatása tárgyában határozott, elrendelvén a néhány jeles, a több ió és elégséges osztályzatot érdemelt felavatását, kik a szokásos ünnepélyességgel fel is avattattak. Ugyanaz nap délután, kerületi lelkészköri értekezlet — a hazánkban tán első — tartatott: Körmendy S. belső somogyi esperes és kerületi jegyző tartván felolvasást, a dunántuli egyházkerület körébe tortozó slavóniai missióról, melyet a népes lelkészi kör s több világi gyűlési tag, nagy érdeklődéssel hallgatott, lelkesedéssel tárgyalt s kinyomatni és a kerületi lelkészikar tagjai között kiosztatni határozott. Még azon nap alkonyán, Tisza K. főgondnok ur fogadására vonult ki az indóházhoz a gyűlési közönség s fogadta őt zászlók lobogása s az Eolus szárnyain hirtelen összeparancsolt fellegekből batteriázott „fupiter tonans« üdvlövései mellett, nagy ünnepélyességgel. Junius 29. délelőtt 9 órakor pedig, a főiskola nagy izzasztójában (vulgo nagyterem) megkezdetett a rendes gyűlés, T. K. főgondnok ur egyház politikai irányú megnyitójával, az idők kedvező jele s a protestáns szeilem vívmányaként mutatván föl, hogy mig eddig a klérus ellen mondása mellett, most »nemine contradicente* lehetett a prot. püspökök és főgondnokok egy arányszerinti részének, főrendiházi tagságát, törvénybe iktatva, a prot. egyháznak ez által is nagyobb súlyt és tekintélyt biztosítani. Mely elnöki és miniszterelnöki enunciatió hatása alatt Körmendy S. konv. tag hiában indítványozta, hogy a tiszáninneni egyházkerület ismeretes átirata adassék ki tárgyalási szabályaink szerint a jogügyi bizottságnak előkészítés végett; elverte az átiraton a port, minden előkészítés és szabály nélkül, maga a plénum. Mire Gergey K. törvényszéki biró és királyi táblai ülnök, szegény püspökeinknek, a főrendi házba méltóságuknak megfelelően beléphetésük elősegítése céljából, letett azonnal, örök alapítványként, 100 frtot, ami azonban követőkre már nem talált. A gyűlés e legfőbb tárgyát, természetesen a megalakulás előzte meg, a lemondás folytán megiiresült dr.-