Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-19 / 29. szám

palánki esperesi székre lépett Nagy Gedeon beigtatásával; ugy a komáromi egyházmegye gondnoki székének Beöthy Zsigmond ur által lett betöltetése bejelentésével. A megalakulás után, egy szokatlan ünnepélyesség is következett: Décsy Bálint egyházi téren magát több irányban érdemesített ácsi lelkész mellére 50 éves közszolgálata méltánylásául: legmagasabb kegyből, a Ferencz József lovag-rend jelvénye tűzetvén fel, főt. püspök ur által. »Post re, bene gesta« aztán, hogy egyetértéssel seregeit a közgyűlés minden tagja és vendége, a közebédre, melyen csakhamar megeredt a toasztok árja, természetesen az obligált köszöntések után, első sorban a kerületi főgondnokra, kit Fenyvesy orsz. képviselő híjában látszott szólásra provokálni azzal, hogy a min. elnöknek — »ki nem szokott addig megszólalni, mig ellenzéki nem beszél« — családjára emelte poharát : míglen a legelső, utóisóként, viszhangot adott, tanúsítandó, hogy »az ellenzékre szokott hallgatni.« A nap délutánja az ismerkedésnek és a bizottságok tanácskozásának, az est a városi kaszinókert ünnepélyes megnyitásának volt szentelve, hova a gyűlési és városi közönség, egymás iránti tekintetből, szép számmal jelent meg, hogy szórakozzék »more patrio« zene és pohárcsengések közt éjfélig, hajnalig, kivilágos kivirradtig! A másnapi és a 3. s 5. napi gyűlés, a napsugarai és az emberi szemek tekintete elől elrejtett, tehát tanácskozásra a folyó juliusi napokban is alkalmas helyi egyház templomában tartatott s a következő héten, a főiskola egyik hűvösebb termében fejeztetett be. A gyűlés két legmomentouzusabb tárgya, a csak tengődött jogakadémia beszüntetése és az erőnek a tanítóképző intézet berendezésére összpontosítása volt. Be is rendeztetett 3 külön tanárral, az ott alkalmazott s. tanárokon kivül. Ámde nem egy-ketten kérdeztük önmagunktól és egymástól, hogy ha kellő előkészület nélkül is, befogadtatnak abba a növendékek; ha a hiányzó segédtanitok pótlásául a tanpálya közben is kibocsáttatnak; ha az intézet által nem adható segély nélkül, időközben is kikényszerül a nagyrészt szegény ifjúság, hogy bent éhen ne veszszen, s hogy mezet ölthessen magára, ha igy csak névleg futja meg nagyobbrészt a tanpályát; ha a csekélyes tanítói fizetésekre, csak a selejtesebb ifjak vállalkoznak, mert a szellemileg és vagyonilag tehetségesebb a 4. oszt. algymn. s a 4. oszt. képezde helyett, a 8. oszt. gymnasiumi kursust futva meg, az érettségível kezében és fejében, maga előtt láthat minden pályát, álmodhatja a legfényesebbet: váljon igy, váljon a tehetségesebb szegény ifjak kitanulhatásuknak megkönnyítése, a hivatottak beédesgetése nélkül, megfelelend e majd a képezde, nagy rendeltetésének ? . . . Bizony, a képezde kellő berendezéséhez, még csak az első szükséges lépést tette meg a kerület, a mely után a kívánalmaknak még egy hosszú sora kiált Megváltó után. Szűcs Sándor ügyvéd s kerületi tan. biránk derékon ragadta a dolgot, midőn a képezdére 400 frtot adományozott. Meg is éljeneztük derekasan. Nem kevésbbé D. Halász Vince urat, midőn egy theologus és egy más szakbeli pápai főiskolai tanuló segélyezésére tett 2 + 2—4000 frtos alapítványa bejelentetett. Szivünkből és lelkünkből kiálltottunk háromszoros éljent Tisza K. és gr. Szapáry min. ő excellentiáiknak is, midőn a Bajanovicsné Koppy M. hagyatékból általuk a magyar protestantizmus és nemzetiseg egyik végvárának, Csurgónak adományozott 15,000 frt s a slavoniai daruvári egyház iskolai céljaira adott 2000 frt, a kerületi gyűlésnek bejelentetett. A jogakadémia beszüntetésével s a közép tanodai törvény létrejötte és a konventnek a prot. középtanodák segélyezése tárgyában legújabban hozott határozata folytán, tüzetes megvitatás tárgyává tétetett, a kerületi középtanoda helyzete ís, melynek érettségi vizsgáján, midőn 51 közül 27 tehát a nagyobb rész elesik, a baj komoly prognosist követel, még akkor is, ha az elesettek 80°/0 más tanintézetekből keresett itt refugiamot Hogy ez jövőre másként legyen, a főgymn. 10 rendes tanárral, jövő évre még külön vallás tanárral rendeztetett be. Elhatároztatott, a tanintézet fölsegélése céljából megindított sorsjáték ügyének ujabb lendületet adni, a húzást f. évi szeptember i-én mulhatlanul megtartani: bizalommal fordulván a kerület, nemcsak főiskolája volt növendékeihez, kerületünk lelkészi és tanítói karához, egyháza elöljárói és híveihez, de a testvér kerületekhez és a hazai nagy közönséghez is. A tanintézet ó- és uj collegiumra levén szakítva, elhatároztatott, hogy a díszes fekvésű uj collegiumba összpontositassék ugy a gymn., mint a képezdei és a theologiai szak. A célnak megfelelő beépitkezésre és muzeumainak berendezésére közel 100,000 frtra levén szüksége az intézetnek: elhatároztatott, hogy ez összeg, a közokt. min. urnák a konventhez intézett leirata végső passzusa alapján, egyszer s mindenkorrai segély képpen kéressék; az évi szükséglet kiteremtése pedig a kerület további áldozatkészségétől, a folytonosan ébren állani, tenni és hatni hivatott jövőtől várassék, hogy a főiskola jövőre is »szabadon tenyészhessek /« Kapcsolatosan, melegen ajánltatott a kerület által, a konvent utján, állami segélyre, a bizony nagyon szegényesen dijazott tanárok által vezetett s kevés helyiséggel rendelkező csurgói főgymnásium is. Kedves meglepetést szült, Markstein K. cairói nagykereskedőnek, a főiskola egykori növendékének, azon kegyeletes ténye, mely szerint ez Achminban (az egyiptomiak régi Apa-ja) kiásott teljesen ép hosszú 1500 frton vásárolt múmiát szállíttatott saját költségén a főiskolának. A múmia a cairói osztr. m. konsul által eszközölt leirás szerint; 1 m. 90 cm. h. 48 cm. sz. sycomorfából faragott koporsóban »Horé* Horsiesi papjának, Asorperfori Isis papjának fia volt. Teljes szövegét is, egy házias vonatkozásainál fogva, ide mellékelem.*) A belső som, esperes indítványára kimondatott, hogy a konventi tagok a jövő 3 évi cyclusra az egyházak szavazatai utján választassanak. Meginditványozza B.-Somogy a Szász K. püspök ur által oly szép eredménynyel bevezetett püspöki can. visitatio életbeléptetését is: reméljük nem sikertelenül. Nagy érdeklődéssel hallgattuk végig, a terjedelmes püspöki jelentést is, melyből megdöbbenve értettük, hogy az illetéktelen keresztelésekre vonatkozó közelebbi min. rendeletet a róm. kath. papság, mivel az a »Rendeletek tárá«-ban nem jelent meg, mibe sem veszi; sőt a révkomáromi plébános már odáig halad, az elkeresztelések *) A múmia ismertetését a jövő számban hozzuk. Szerk,