Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-18 / 3. szám

szik sikerrel. Ugy látszik találkozott, ki a mesebeli róka által rászedett kecske szerepén, számára egérutat nyitni elég ügyetlen leve. Es ezzel megkezdődik a drámai bonyodalom, A színfalak mögé ugyan nem látunk, de a darabból, eddigelé következő jelenetek kerültek nézőtérre : i. A vizsgálati eljárás félbe hagyatott. ?. Fölebbezésíink a mult konventre nem lett felterjesztve. 3. A fegyelmi vizsgálatot elrendelő consist végzés a jegyzőkönyvből eltiint, s e helyett 4. hogy a turpisság annál markolhatóbb legyen, két koholt végzés lett beigtatva, u. m. 85. p. »A konventre felebbezett s ottan egyházkerületünkre elbírálás végett visszatett nagy-bajomi iigyre vonatkozólag, egyházkerületünk kijelenti: miszerint az nem egyházkerületünk által terjesztetett fel s az a konventre egyáltalában nem is tartozik.« Ugy kell lenni, hogy a se hus se halféle kijelentés H—n nem találtatott kielégítőnek, azért mintegy paraphrasisul egy másik végzés eszeltetett ki, csak hogy mire ki lett kotolva (ugy Novemberben) a nyomdában a jegyzőkönyv elkészült s ekként a 85-ik pontot nagy költség és fáradság nélkül kidobni nem lehetett, igy aztán ez a posthumus poronty, csak hátulról kuporodhatott fel a jegyzőkönyv saraglyájába. Ez ugyan puszta combinatio, de azt hiszem, legalább is bir annyi valószínűséggel, mint V. urnák szintén a valószínűségek regióiban járó magyarázata, midőn ezeket írja „ezen visszás helyzetnek, t. i. hogy két pont szerepel a jegyzőkönyvben, oka valószínűleg az, hogy a jegyzőkönyvi kivonatok gyors szétküldése idézte elő, főleg pedig azon körülmény, hogy folytonosan azon kételylyel tépelődtem, hogy vájjon ez ügy nem maradt-e ki a jegyzőkönyvből ? S rá is jön, hogy csakugyan az aggodalom iratta vele a pótvégzést. Legyen ugy ! De ekkor engedjen meg kedves jegyző ur, hogy a következő két kérdést kockáztassam : 1. ha csakugyan komolyan aggódott azon, hogy a 85. pont kimaradt a jegyzőkönyvből: nem az lett volna a természetes és rationabilis eljárás, hogy a nevezett pontot, a kezei közt levő eredetiről lemásoltatva, bekiildje a nyomdába ? Igy ha kétszer jelenik is meg = lapsus typographiae. 2. Ha — mint írni méltóztatik — a 218. p. csak pótvégzés, csak helyettesitője akart lenni a netán kimaradt eredeti 85. pontnak, most midőn mindkettő jegyzőkönyvben van, miként mondja, mondhatja, hogy a pótvégzés a jogérvényes és nem az eredeti? .... ki hallott ilyet 1 De lássuk már a famozus pótvégzést is. 218. p. Olvastatott a n.-bajomi egyháznak az egyetemes convent elé terjesztett s ez által az 1884-dik évi március hóban tartott ülés alkalmával 50. sz. a. végzéssel — illetéktelen uton lett felterjesztés miatt — az egyházkerülethez érdemleges elbírálás végett, részint iskolai ügyet érdeklő, részint az illető esperes ur ellen hivatalos hatalommal való visszaélést tárgyazó panaszírata. A felfolyamodásnak a 2-ik tanítóság rendszeresítésére vonatkozó része — tekintettel arra, hogy ez az egyházmegyének és kerületnek összhangzó határozata által bevégezve van, továbbá tekintettel arra, hogy közigazgatási ügyeket a konvent csak az esetben tárgyalhat, mint fölebbezési fórum, ha azok oda a kerület által terjesztettek fel: s ez a közigazgatási ügy egyházkerületünk által a konventre felterjesztve nem lett, ujabb intézkedés tárgyát nem képezheti. E pótvégzésről mondja már V. L. főjegyző ur, hogy indokolt s az ügyet tisztább világlatban felmutató pont, mint az előbbiek. Pedig voltakép nem más, mint költemény s mint ilyen, tárgytalan irály-gyakorlat, mely minden porcikájában valótlan, ügyetlen sőt egy kicsit otromba is. Lássuk csak. 1. Valótlan hogy olvastatott panasziratunk. Egyedül G. K. kerületi világi tanácsbiró ur mint referens, tett a konventi határozatra utalással, előterjesztést s rövid eszmecsere után kimondatott a cikkem elején olvasható consist. határozat. 2. Valótlan hogy ügyünk érdemleges elbírálás végett tétetett le az egyházkerületre. Közkézen forog az 1884. év márciusban tartott konvent jegyzőkönyve, az 50. p. a. világosan olvasható miszerint alaki hiány miatt rendeltetett visszaküldetni, mint ahogy a kir. tábla és kúria akárhányszor visszaküldi formahibapótlás végett a periratokat. 3. Valótlan az első megokolás, mintha a II. tanítóság rendszeresítésére nézve az egyházmegyének és kerületnek összhangzó határozata volna. 4. Ügyetlen a második megokolás is, hogy mivel a konvent csak a kerület által fölterjesztett közigazgatási ügyeket tárgyalhat, a miénk pedig a kerület által felterjesztve nem lett: ujabb intézkedés tárgyát nem képezheti. Ez nyilván afféle jogfoglalás akar lenni, hogy fölebbezni csak kegyelemből lehet, sőt egy kicsit otromba is a mennyiben az alattas hatóság által szándékozik a konvent hatáskörét praecisiroztatni, a mire pedig illetéktelen. 5. Sántít is egy kicsit a sententia, a mennyiben a praemissa második része után ezt várnók: »a mennyiben pedig K. S. esperes ur ellen tétetik panasz stb. stb. * de ez a jegyzőtollban rekedt, és éppen itt lógg ki a lóláb t. i. »de Nostrate nulla quaestio fiat !* 6. Végül hiányzik az alaptétel »a condítio sine qua non«, nem közgyülésileg hozatott a végzés, tehát nem is jogérvényes és ezen nem segít ám a hangoztatott praesidíalis hitelesítés, mint ahogy az absolut kormányok rendeleteinek, végzéseinek nem ad alkotmányos érvényt a korona aláírása, itt pedig a hitelesítő praesidialís aláírás is hiányzik Épen ezért az egész pótvégzésnek jobb nevet adni nem lehetne, mint a hogy Vályi főjegyző ur találóan keresztelte, t. i. Non ens! Ezért mihelyt vettük a jegyzőkönyet, azonnal felfolyamodtunk nm. Tisza Kálmán ur szeretett főgondnokunkhoz, kit Isten sokáig éltessen ! esedezve hogy az ő elnöklete alatt hozott s általa kijelentett consist. határozatnak tiszteletet parancsolni, a két költött végzést pedig hatályon kivül tétetni méltóztassék! Hisszük is, hogy főgondnokunk bölcsessége világot deritend a kuliszák sötét titkaira s országosan ismert erélye kieszközölni fogja, hogy felfolyamodásunk, minden mesterkedések dacára, odaérjen a hova címezve van: »A nagyméltóságú és főtisztelendő egyetemes konvent szine elé.« Csire István, n.-bajomi ref. lelkipásztor. Az imahétről. Mindeneket megpróbáljatok s a mi jó, azt megtartsátok, e tanácsot helyesnek találják igen sokan. Megvagyok győződve, hogy a kik a jót megakarják] tartani, 1 azok ha megismerik az imahét valódiságát, azt már a