Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-05 / 27. szám

a mit ha nem képes fizetni kénytelen román iskolába járatni gyermekét. Azután csudálkozzunk ha korcsosodik, ha eloláhosodik magyarságunk nagy része? Hát ha még egyházmegyét alkotnánk ? ! kérdés, nem lennének-e egyházaink hivei az egyházi adóval jobban terhelve, mikor most is egy keresztelés 7 frank. Esketés: 17—50 fig. Temetés: 18—45 fig. Tandíj 24—36 fig. Egyházi bér: 5 —15 fig. Sírhelyek: 35, 60, 70 és 120 frankig terjednek. Mar pedig ha lelkészeinket tisztességesen dijjazni akarjuk, ezen kikerülhetlen adók mellett még valamicskét szük séges a Convenciós levélbe írnunk. Hát a tanitó fizetése hol van ? Ha ez népessé akarja tenni iskoláját, az első fődolga az, hogy a tandíjról ne is álmodjék, akkor van és lesz magyar gyermek elég az iskolában. De hát akkor miből tartsa fel magát a tanító, ha a lelkészi fizetés pótlásához a híveknek kell járulni? Mert hogy tanitót is fizessen azt kívánni lehetetlenség! A missióalap pedig csak segítséget, de egész fizetést nem képes nyújtani. De kérdem mire való is volna Pitesten, Ploesten, Galacon, Szászkuton stb. stb. kis városokban lelkészeket alkalmazni akkor, a midőn egy héten egyszer, csupán vasárnap délelőtt van istentisztelet tartása ? Hisz a vallásosság érzelmeinek felköltésére a tanítók vannak hivatva s annak további fejlesztését az itteni szokásos templomzásoknál — mi csak négyszer esik meg egy hónapban — a tanitó is eszközölhetné. A sacrementumok kiszolgáltatására pedig ott van, magának a missionárusnak avatott keze. Tekintettel tehát a fentiekre s még azon sok számtalan bajokra s veszedelmes akadályokra, melyeket csupán főpásztorunk ő méltósága tudhat meg szemé'yes tapasztalatok alapján, részemről időszerűtlennek tartom az egyházmegye alkotását. Németh Gábor, ev. ref. tanitó. Beöthy Zsigmond komáromi egyházmegyei gondnok beszéde. Nagytiszteletű s tekintetes egyházmegyei közgyűlés! Tekintve sokoldalú elfoglaltatásomat, különösen azt, hogy polgári hivatalom teendőin kivül még az egyetemes ref. egyház bizalma is annyi sok szép állással és munkakörrel tisztelt meg, melyek tevékenységemet talán erőmön tul is igénybe veszik : méltán s nem ok nélkül gondolkodtam a fölött, vájjon elfogadjam-e ez ujabb bÍ7almat, melyet a komáromi egyházmegye megtisztelő jó akarata nyújt ? Azonban az őseinket vezérelt s tiszteletre és követésre méltó szokások értelmében azt tartom s ugy is vagyok meggyőződve, hogy protestáns embernek az őt egyháza érdekében munkára szólító s megtisztelő bizodalmat soha és semmi körülmények közt sem szabad visszautasitani. Ez a kötelesség egyfelől, s vallásom és egyházam iránti folytonos, mondhatnám rajongó szeretetem másfelől índítottak arra, hogy az egyházmegye bizalmát elfogadjam, ha mindjárt gyengeségem s erőtlenségem érzetében azt kellene is sohajtanom : Uram, a te házad iránt való buzgó szerelem megemészt engemet! A komáromi egyházmegye, melynek gondnoki, illetve világi elnöki székét ma elfoglalom, minden időben gazdagon ékeskedett értelmi kitűnőségekkel, s népességi számarányánál fogva, mely a 41,000-ret megha'adja s mely 44 anya-egyházat képez, a dunántuli egyházkerületnek a belső-somogyi után legnagyobb egyházmegyéje. Oda fogok azonban leljes erőmből törekedni, hogy egyházmegyém ne az egyházközségek és népesség száma szerint, hanem az egyházi és erkölcsi élet nemesítése, a közigazgatás rendes és pontos vezetése, az egyházi törvények, intézmények iránti hűség, az iskolák szaporítása, fentartása és tökéletesítése, szóval a culturának minden irányban való fejlesztése által nyerje meg az elsők értelmi és erkölcsi rangfokozatát. Ha ebben az irányban és ezen az uton működünk mindannyian, kik akár papi, akár világi állásunkban az egyházi közélet munkásai közé tartozunk, vagy vissza vívjuk, a hol tűnőben van, vagy megtartjuk, a hol még létezik, azt a szellemi magaslatot, mely a magyarországi protestantismust a történelem pártatlan elismerése szerint mindig megillette. Mert a protestantismus mind hitelvei, mind pedig önkormányzati belszervezeténél fogva magába öleli mindazon elemeket, melyek a közművelődésnek ugy a tudományosság, mint a társadalom terén hathatós tényezőit képezik. A gondolat és lélekismeret szabadsága, hatalmas szárny erejével emeli fel abban az értelmet, melynek fejlődése sem határt, sem megállapodást nem ismer

. Ime ebben áll a mi kincsünk, melyet a presbyter

i közigazgatás keretében minden támadás ellen, bárhonnan jöjjön az, a kitartás s állhatatosság egész erejével véde. níink kell. A kitartásnak s állhatatosságnak sikere elmaradhatatlan. Előttünk van s még mindig ragyog az 1859 iki önvédelem apotheozisa. Vannak azonban ugy a természetben, mint a társadalmi s politikai életben nyugodtabb és csendesebb idők, melyek nem kívánnak védekezést; mi egyáltalában nem jelenti azt, hogy figyelmünket a társadalom mozgalmaitól teljesen elvonjuk. Mert valamint nem helyeslem a zajt ott, hol nincs veszedelem, s nevetségesnek tartom annak a szabaditónak hősködését, ki ott lép fel szabaditási mániájával, hol nincs szabadítani való ; de másfelől bűnnek tartom azt a szunyadó lethargiát is, mely szükségtelennek tartja figyelni azokra a jelekre, melyek csekélyek s alig észrevehetők ugyan, de figyelmetlenség folytán szikrái lehetnek egy gyuladásnak, mely egyházi intézményünket alkotmányos jogaiban s szabadságában fenyegethetné. Igy értelmezem én, mélyen tisztelt egyházmegyei közgyűlés, gondnoki kötelességemet, őszintén jelentve ki, hogy nemcsak a társadalomban, de még a politikai életben is figyelemmel kisérek minden mozzanatot, mely vonatkozással bírhatna vallásom és egyházamra. Ezt pedig annál inkább is tehetem, mert szerencsés vagyok az egyetemes reform, egyház mindnyájunkat érdeklő közügyeiben hivatalosan is részt venni. Egyházmegyénket illetőleg pedig, melynek kormányzásában igen tisztelt egyházi elnöktársam kezei eddig is nagy bölcsességgel s ritka hűséggel működtek, lelkem egész őszinteségével jelentem ki, hogy teljes erővel s buzgalommal fogok mindent elkövetni, hogy annak anyagi s szellemi jólétét előmozdítsam. Különös figyelmem tárgyává teszem az egyes egyházak igazgatását s az iskolák kezelését. Protestánsoknál egyház és iskola testvérek. Egyiknek jóléte s virágzása azonos a másik jóléte s virágzásával. Egyiknek elsatnyulása vagy szolgasága a másik elsatnyulását s szolgaságát vonja maga után. Másfelől kötelessége ugy a kerületi, mint a megyei kormánynak az iskolák virágzásáról gondoskodni, mert a jó iskolai nevelés szolgáltat jó és buzgó híveket az egyháznak, de a hazának is egyszersmind. Nem kételkedem, hogy a komáromi egyházmegye érdemes lelkészei hiveik közt a jórend fentartásában, a jó