Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-07-05 / 27. szám

vatal betöltésének elhalaszthatását kérvén, az mint törvén) be ütköző meg nem adatott. 15. A lévai egyház több tagja a lelkész kijelölés ellen felfolyamodott, de a szabályszerű kijelölés alapján történt választás megerősittetett. 16. Kis József tanár ur oklevele felmutattatván, tudomásul vétetett. 17. Szavazat többséggel kimondatott, hogy az egyházi törvény 16. § anak gyakorlati alkalmazásánál egyházi adó csak ott vethető ki, a hol az illető tagja a polgári községnek. 18. Az alsoki lelkészválasztás — az egyházmegye megerősítvén — a gyűlés kisebbségének felfolyamodása ellenére — h:lybenhagyatott. A gyűlés tovább folyik a többi tárgyakról később. Sz. M. Alakitsunk-e önálló ref. egyházmegyét Romániában? Mindenek előtt kijelentem, hogy jelen cikkem megírásánál engem egyedül a haza és vallásom iránti szeretet szent szikraja vezérel, félre tesiek rokonszenvet és ellenszenvet egyaránt, mert az ügy, melyről irok sokkal fontosabb, sem hogy a személyes jó, vagy rossz indulattól engedhetném magam vezéreltetni. Méltóságos és főtiszteletii Szász Domokos ev. ref. püspök ur az ez előtt alig egy pár héttel lefolyt kolozsvári ref. nagygyűlésen indítványt tett, hogy a romániai ev. ref. egyházak külön egyház kerületté alakuljanak és a bukaresti ev. ref. lelkész esperesi cimmel ruháztassék fel. Ennyit indítványozott a Püspök ur »A mozgalmat Bartalus János ev. ref. lelkész indította meg.* Ennyit olvasunk a hazai lapokból. Foglalkozzunk először ez utóbbival. Miféle mozgalmat indított meg Bartalus János ? Tud-e valaki csak egy jottát is az egész mozgalom felől Bukarestben ? Megkérdezte-e a pitesti és ploesti egyházakat a hívekkel együtt, hogy függetlenségüket fel akarják-e adni ? Nem! Senkivel sem közölte az egész dolgot. A ki ismeri Bartalus János lelkész urat az tudni is fogja, hogy ő az egész felterjesztést csak is személyes érdekből tette. Bartalus ur fiatal ember létére (alig 29 éves) igen is szereti a pénzt, az ez utáni vágyból oda akarja dobni a pitesti és ploesti egy- j házakat a hívekkel együtt az eloláhosodás veszélyének, csak hogy 5—600 forint jövedelemmel többje legyen neki. Jőijön el a püspök ur ő méltósága Romániába Bukarestbe, vizsgálja meg behatóan az itteni viszonyokat — menten minden pártoskodástól — és meg fog győződni, hogy komor állapotban sinlődik az egykor oly virágzó bukaresti ref. egyház. Azok a szép hangzású jelentések, a melyek innen mennek, nem mind valóságok; sok közülök télre vezetés és öntömjénezés. De aztán tanácsos-e egyátalában a centralizáció ? A mai viszonyok közt bizony nem ! Nagyon tartok tőle, hogy a román kormány abban a percben, a melyben a romániai magyar protestáns egyházak egyházkerületté alakulnak, kezet tenne az egyházakra, s azt mondaná, hogy Erdélyből az összeköttetést, illetőleg a consistórium fenhatóságát a romániai protestáns egyházakra nézve betiitja. Nem annak lennének-e egyházaink és azok hivei kitéve, a minek a romániai magyar katholikusok ki vannak téve: az eloláhosodásnak ?! Ezt egy Szász Domokos nem akarhatja 1 A lutheránus atyafiaknak itt Romániában 22 önálló és virágzó egyházuk van. Szóba jött már többször, hogy egy kalip alá kellene az egyházakat hozni és éppen Peutschlaender bukaresti pap volt az, ki a veszélyre figyelmezteté paptársait t. i. hogy fél, hogy a román kormány akkor Németország, illetőleg a német császár fennhatóságát a romániai lutheránus egyházakra nézve nem fogja elismerni, és ez által a lutheránusok az eloláhosodás veszélyének lennének kitéve. A mult évben pedig a román kormány tett e derék lelkésznek ajánlatot, mely abból állott, hogy egyesitse a romániai német protestáns egyházakat egy kalap alá Bukarest központtal és a bukaresti lutheránus pap püspökké neveztetik ki s kap az államtól évenként 10,000 frankot. Es a derék lelkész visszautasitotta a kormány fényes ajánlatát, mert jobban szerette egyházát és nemzetiségét mint a pénzt és címet. Állítja Bartalus lelkész ur még azt is, hogy a misszió egyházakban, ha van is tanitó : nem igen van kit tanitani. Ez bizony nem áll. Én hat éven át voltam pitesti tanitó és 35—40 növendékem is volt és mily szívesen, mily szorgalmasan látogatták ezek az iskolát! Hogy Tamó Gyula volt pitesti pap-tanitó hivataloskodása alatt az egykor virágzó iskola tönkre ment, ezt tudom, — tudom is az okát, hogy miért ? De ez nem tartozik ide, ezt majd elvégzi az erdélyi ev. ref. Consistorium, hol a pitestiek Tamó Gyula urat bepanaszolják. Most én csak arra kérem a főtiszteletű püspök urat és a méltóságos egyházkerületi főtanácsot, hogy itt a helyszínén győződjenek meg két dologról : 1-ször, hogy most van-e az alkalmas idő arra, hogy a romániai magyar protestáns egyházak egyházkerületté alakíttassanak? és 2-szor, hogy Bartalus ur, ki az egy magyar nyelven kivül más nyelvet nem beszél, ki még hozzá gyenge szónok is, arra való-e, hogy — pláne itt külföldön — esperessé nevezzék ki ? És most záradékul még néhány szót: Tekintsük fajunk itteni létszámát, tapasztalni fogjuk, hogy korunk, helyzetünk, körülményeink annyira igazoljak szükségességét a magyar culturának, hogy itt külföldön bűn volna változtatni legalább e tizedévben egyházainkon, mert ki talál módot arra, hogy elsőben is az eloláhosodástól megmentse magyarságunkat, hol a mód, erő és eszköz arra, hogy oly iskolákat szervezzünk, melyekben az állam nyelvén kivül anyanyelvünk is helyesen tanittassék ? Ha a lelkészek és tanitók nem birják teljesen a román nyelvet, akkor anyanyelvünket sem képesek tanítani, mert ép a Bartalus ur lapjának egyik közeli számában panaszkodik maga a segéd lelkész ur, hogy honfitársaink gyermekei közül sokan telyességgel nem értik anyanyelvünket. S mi ennek az oka ? Az egyik az, hogy lelkészeink, kik tanítanak is Romániában, nem birják a román nyelvet s igy az iskolában a magyar nyelv tanítása románul beszélő gyermekeinkre semmi haszonnal nem jár, mivel nem képesek nekik kellő magyatázatot adni azon nyelven, mit ők egyedül ismernek. A második fő ok pedig az, hogy a szegény magyar gyermek, ha a tandijat fel nem viheti a hónap első napjaiban, ugy az előadást nem látogathatja s igy a szegény szülők — még régibb időktől fogva mar — rendesen román iskolákban találnak helyet gyermekeik nevelésére, hol nem kell fizetni semmit a tanításért. Hazánkban a tandíj évenként egy, két, helyen-helyen három forint is. No de ez aztán már elég sok, de itt Romániában általában a magyar iskolát véve a legkissebb tandíj havonként két frank s igy évenként 24 frankba, sőt még többe is"kerül a szegény szülők gyermekeinek neveltetése,