Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-28 / 26. szám

születik Lombárd Sándor s hogy Magyarország talaja olyan mint Skótiáé vagy Helvétiáé? ! Óh ti nagyok ! miért rendelitek hogy mi kicsinyek tartsuk meg a törvényt, ne engedjük megrontani ünnepeinket!? ha ti megfeledkeztek vagy nem is tartjátok szükségesnek menni elől a jó példával! Ha igaz, hogy »főtől árad a viz« hadd áradjon hát ne láva folyam, mely pusztit és öl, hanem kristálytiszta viz, mely termékenyit és éltet. Ugocsa és Szatmár jó vizet iszik, a természeti kútból s forrásból; ne adassék hát neki posvány a valláserkölcsi kútfőből. Óhajtja*) Nagy Etek, kis-paládi ref. leik. Orgonaszentelés és egy veterán tanitó kitüntetése**) A 800 lelket számláló kölkedi ev. reform, egyház kebelében május 31-én kettős örömünnep volt. Ugyanis az egyház híveinek egy régi óhajtásuk ment teljesedésbe, midőn egy díszesen kiállított tíz változatú kellemes hangú, orgonájuk fölszentelésére gyűltek össze a minden tekintetben kifogástalan csínnal épült s gondozott templomukban. A másik ünnepélyes cselekmény volt az egyház öreg tanítójának 50 évi működése után a legfelsőbb helyről történt kitüntetése s a nyert koronás ezüst-érdemkeresztnek ünnepélyes feltűzése. De lássuk az ünnepély lefolyását! Alig nyíltak meg a szentegyház ajtai, a hitközség tagjai a legszebb rendben elfoglalták helyeiket s midőn a lelkész urak a harmadik harangszó után bementek, nemcsak a templomi padok, de a padokba vezető terek is megteltek buzgó hivekkel, kik között sok idegen is volt. A szokásos felálló és a 75. dicséret elének1

ése után Nagy Ignác kölkedi lelkész ur lépett a szószékbe s egy gyönyörű alkalmi könyörgés elmondása után alapigéül felolvasta Sz. Dávid zsoltáros könyvének 1 50-ik részéből az első hat verset. A remekül kidolgozott egyházi beszéd exordiumában kifejté szónok a temp'omi orgonák hivatását a hivek buzgóságának növelésében, előadá, hogy e vágyat régen érzé az egyház kicsinye és nagyja s nem is azon mult teljesülése, hogy az áldozatkészség hiányzott, de nem akartak tiszteletben megőszült öreg tanítójuknak egy ujabb kötelességet vállaira emelni; most azonban 50 évi fáradsága után nyugalomra lépvén, ezen régi óhajtás mintegy varázsütésre megvalósult s e felett nagy öröme van az egész gyülekezetnek. A szónoki tapintattal s erővel elmondott bevezető szavak felhívására megzendül az orgona s a CL. Zs. 2. versének áhítatos eléneklése után szónokló lelkész a zenének a szivekre és lelkekre jótékonyan ható varázsát ecsetelte, felhozva hogy a nép mívelődés mindenütt a zene mívelésével kezdődött s az önálló vallások mind a pogány, mind a zsidó, mind a keresztyén vallás, mihelyt szabadokká lettek megzenditék kürtjeiket. Hogy ha reformált egyházunkban oly rideg az isteni tisztelet s oly kevés még az orgona, annak oka a hosszas nyomás; de a mai vallásszabadság légkörében reformált egyházainkban is Ízlésesebb lesz az istenitisztelet, szaporodnak az orgonák, melyeknek kürt*) Valóban botrányos intézkedés, s méltán megrovást érdeme], ha nem is maga a miniszter, mert hiszen Praetor non curat minima, hanem az, ki nevében intézkedik. Szerk. **) Bocsánat a késedelmes közlésért, de a sok gyűlési tárgy miatt ekkorig halasztanunk kellett. Szerk. jei a vallásszabadságot lehellik; majd felhívja a gyülekezet tagjait, hogy mint az orgonában lévő kisebbnagyobb sipok hangjai a legszebb harmóniába olvadnak össze s a lelket a buzgóság szárnyain ég felé emelik : ugy e kis gyülekezet minden tagját lelkesítse, buzdítsa minden szépre, jóra, az egyház iránti buzgóságra, áldozatkészségre, isten és embertársaik iránti szeretetre, jóakaratú egyetértésre az orgona hangjainak szívekhez szóló szép harmóniája. Kérte, buzdította a népet az Úr házának látogatására s végül az atya, fiu, szentlélek Isten nevében megáldá az orgonát, s azt mint az egyház tulajdonát átvette s kezelésével a szép reményekre jogosító fiatal tanítót megbízta s egy buzgó imában hálát adott Istennek végtelen kegyelme- s jóságáért, melyet az ő igaz híveivel naponként bő mértékben éreztet. A nagy gonddal készült, szónoki hévvel és lelkesedéssel elmondott egyházi beszéd megtalálta az utat a hívek szivéhez, mert nem volt arc, melyen a buzgóság, az öröm ne sugárzott — s nem volt szem, melyben a belső megelégedés, a lelki gyönyör gyémánt cseppjei ne ragyogtak volna. Szónokló lelkész lejövén a szószékből, nt. Tóth János karancsi lelkész ur, mint az alsó-baranya-bácsi egyházmegye képviselője, meleg szavakban adott kifejezést a feletti örömének, hogy a kölkedi egyház minden kicsinysége mellett is az elsők közé tartozik, vallásosságban, buzgóságban, jóságos cselekedetekben az elsőkkel diadalmasan versenyez. Megáldja az orgonát, az egész gyülekezetet s kéri őket a jóban, a kegyességben való tovább haladásra. Ekkor az orgona ismét megszólal s egy énekvers elhangzása után helybeli lelkész az Urasztalához áll és felszólítja Gacza János veterán tanitó urat, hogy lépjen közelebb. Az Úr nevének segítségül hívása után tudomására hozza a gyülekezetnek, hogy nevezett tanitó urat egy félszázados működése elismeréseül, Ö Felsége első Ferenc József dicsőségesen uralkodó királyunk azon kegyben részesítette, hogy részére a Ferenc József-rend koronás ezüst érdemkeresztjét adományozta. Felolvasta a püspök ur ő méltóságának hozzá intézett főpásztori levelét s tudtul adá, hogy a kereszt feltevésével megbízatott. Azután egy jól átgondolt, szép beszédet intézett a hallgatókhoz, melyben a valódi érdem megjutalmazásáról meggyőző érvekkel hatott s fölhívta különösen az ifjakat az öregek iránti tiszteletre. Miután a tanítói szép, de tagadhatatlanul sok kellemetlenséggel összekötött hivatalról megemlékezett s előadta, hogy az ő működésöket nem csak az a kis kör, melyben mozognak, de az államkormány, sőt Ó Felsége is figyelemre méltatja, s a valódi érdemet meg is jutalmazza : szerencsekívánatok között feltűzte a kitüntetett öreg szolgának mellére az ezüst keresztet s egy szép imával fejezte be ezen ünnepélyes cselekményt. Majd Kiszély Andor mohácsi róm. kath. tanitó, mint a mohácsvidéki tanitó-egylet elnöke üdvözölte az ünnepelt tanférfiut az egylet nevében, örömét fejezvén ki a felett, hogy az egylet ez egyik érdemes tagja királyi kitüntetésben részesült. A kartársi igaz érzelem szülte csínos beszéd nem téveszté el hatását s a legnagyobb figyelemmel hallgattatott s a megindult veterán tanitó csak egy meleg kézszorítással fejezhette ki köszönetét, mig a gyülekezet lelkes »éljen «-nel adott igazi örömének kifejezést. Íme igy végződött a kölkedi kettős örömünnepély mely nemcsak a kisded gyülekezetnek, de a vendégekül megjelenteknek sokáig emiékezetökben marad.