Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-28 / 26. szám

De mily csalékonyak ez átlag számok. Ha átlapozzuk Ballagi könyvét, melyben minden egyes község iskolaját külön-külön ismerteti, azt Játjuk, hogy a városokon kivül csak a gyártelepek, különösen a rimavölgysalgótarjáni társaság telepei azok, hol az iskolákat kielégítőknek lehet mondani s a faluk közt csak egy (Szederkény) érdemli ki dicséretét, hogy lakói általában műveltségre törekesznek. De még a városok sem mentek a kifogás alól. Diósgyőrön, a megye ez egyik büszkeségében, a reformált egyház tanitója egyúttal harangozó is s a kis hivatalból alig kap annyit, a mit a törvény minimumul kijelöl; ugyanitt a zsidó tanitót, ki pedig értelmes ember volt, elűzték, hogy ne kelljen állandósítani. Mezőcsáton s még inkább Mezőkövesden (ez utóbbi lakossága io.ooo-et meghalad s a város gazdag) szintén szomorú dolgokat kell constatálnia, melyek végén felkiált: »Ime néhány sorban végeztünk egy nagy, népes és a mellett vagyonos város tanügyével, mely annyira kedélyes, hogy a törvényrendelte iskoláztatás legkisebb mértékének sem felel meg. Ezernél több gyermek nő fel itt oktatás nélküle (97. 1.) A kisebb községekben természetesen még több a baj. Cserépváralján a tanitó kántor s jegyző is ; a latoruti pusztán tanítóul egy kiszolgált katonát alkalmaznak, ki azelőtt mesterlegény volt; Nyéken a tanító még most is folytatja a szabó mesterséget; Pogán a tanitó egyszerű falusi paraszt képesítés nélkül. Igen sok helyütt tehetetlen öreg ember működik, egy közülök Tiszapalkonyán már 59 éve, az abódi is 77 éves. A dubicsányi tanitó alig kap 100 frtot, a geleji 175-öt. Üt vagy hat helyen az iskola helyisége a tanitó hálószobájában van s az iskola terem (!) Rakacaszenden 9, Velezden 10 • méter területű zug!! A falusi iskolák jelentékeny részében kecskelábú asztalok s hosszú padok vannak még, a vi'ágitás igen gyarló. Primitív korok emlékei p. Kistokaion, hol a vizsgán a tanítónak községi pénzen egy-egy pint bort vesznek, de még inkább a felekezeti szétoszlás gátolják meg az iskolák felvirágzását. Dubicsányban 291 lakos van, de azért — két nyomorult iskola. Más kis falukban is 2 - 3 iskolával találkozunk, sőt van falu (Bödön), hol magán-nevelő intézet is találkozik. A kép tehát, melyet az altalános állapotokról nyertünk, lényegesen megváltozik a részletekben. Pedig Ballagi nem is közöl minden részletet. Látjuk az egyes adatokból, hogy a zsidó zugiskolák e megyében meglehetősen kiirtattak, de Diósgyőr, Ónod s más községek iskolái mutatják, hogy a zsidó tanítók vándorlása még nem szűnt meg egészen. A tanítók fizetését szerzőnk gondosan közli; de azt, bogy e csekély kivétellel naturalékban s néha nagyon komplikált módon megállapított fizetés hogyan foly be, alig emliti (Lénártdaróc talán az egyedüli kivétel), holott Pestmegye tanfelügyelőjének jelentéséből láttuk, hogy e tekintetben nálunk mily bajok uralkodnak. Azt látjuk, hogy a magyarosodás a megye különben is csekély számú idegen ajkú lakói között örvendetesen halad, de az általános művelődés emelkedésére csekély jel van, sőt az ismétlő iskolák hiánya a legtöbb helyen s a magasabb fokú népiskolai intézetek, valamint óvodák concentrálása a székhelyre szomorú dolgok. Az egész mű rendkivül tanulságos ; s köszönetünket fejezzük ki Ballaginak, hogy a kisérletet megtette. Ha az altalános történet (a bevezetés) részletesebb lett volna, avagy egyes helyeken több közérdekű részletet hozott volna fel, minő p. Igricinél a megemlékezés Tompa Mihály első tanítójáról s Tisza-Tarjánban b. Eötvös Józsefről stb. : mindez kétségkívül emelte volna a dolgozat becsét, azonban, ismerve egy lelkiismeretes tanfelügyelő sokoldalú elfoglaltságát, szívesen elhisszük szerzőnek, mit előszavában mond, hogy t. i. műve kidolgozására nem volt annyi ideje, mint a mennyit óhajtott volna. György A. BELFÖLD. Némi felvilágosítás K. P. ev. ref. lelkész urnák. A prot. egyh. és isk. lap f. é. 22. számában , Apróságok dunántulról* című — valóban böngészetnek nevezhető — cikk végén amaz óhajjal zárja be sorait szerző ur, hogy az illetők, kikre böngészete szól, szíveskedjenek az általa felhozott dolgokra némi felvilágosítást adni!. . Bár nem vagyok hivatva arra, hogy részint egy egyh. ker. vagy annak hivatalnokainak tetteit bírálgassam, részint a felhozott dolgokra feleletet adjak : mindazáltal legyen szabad csekély személyemnek is, a menynyiben alkalmam van azt tehetni, az „apróságok4

i-ső pontjára némi felvilágosítást adhatni, mely hogy meggyőzi-e K. P. urat, nem tudom. Az 1884-dik évi egyh. ker. jegyzőkönyv 163. pontja szerint elrendeltetett, hogy a 4-ik theologiai tanszékre pályázat hirdettessék, még pedig oly időben, hogy az illető tanár a f. évi kerületi gyűlésen megválasztathassék a kerület általi.. Ez világos tény, melyet meg nem történtté tenni nem lehet. Valamint világos dolog az is, mit t. collega ur felhoz, hogyt. i. az 1881. évi kerületi gyűlés jegyzőkönyve 83. pontja 3-dik bekezdése azt rendeli, hogy a főiskolai gondnokság által meghirdetett pályázatoknál „a kihirdetési idő' s a választás határnapja közt legalább egy hónapi időköznek kell lennie!1

1

Ugyszinte igaz az is, hogy az 1881. évi ker. jegyzőkönyv 22 2. pontja szerint. . . , ezután nem az egyházkerületi közgyűlés, hanem az egyes egyházmegyék, közgyűléseiken adandó szavazattöbséggel választják a tanárokat !* Mindez oly kétségtelen igazság, hogy azt nem me gcáfolni, de ellene csak érveket is felhozni nem lehet. De ugyhiszem nem veendi rosz néven a

\ t. collega ur, ha azt mondom, hogy jelen alkalomm , az első pontra nézve két nagy hibát követett, nevezetesen: i-ször, nem gondolkozott az egész ügy felett, hanem csak tette azt, mit ostromolni óhajt a kerületi gyűlésben; 2-szor, nem böngészett hűségesen, egyes szemek elmaradtak, melyek pedig szolgálhattak volna némi felvilágosítással. Legyen szabad nekem e két pontra észrevételeimet megtenni s ha ugytetszik, azokat felvilágositáskép is ajánlani. Az 1884. évi ker. gyűlés jegyzőkönyve 132. pontja alatt, a tanítóképezde lehető teljes berendezése céljából, a ker gyűlés a jogakadémiát mint kevésbbé nélkülözhetlent beszünteti, és azt csakis átmenetileg tartja fenn az 1884/5. tanévre. Hogy pedig a jogakadémiai alapítványok tisztába hozassanak, egy bizottság neveztetik ki, melynek feladata megvizsgálni, hogy ezen alapítványok mennyiben volnának a tanítóképző-intézetre vagy általában a főiskola tanügyi céljaira szabad rendelkezés szerint fordíthatók; ugyan e célból felkéretik főt. püspök ur is, hogy az alapitványtevőknél, illetve azok jogutódainál szíveskedjék esetleg közvetlen befolyását is felhasználni, hogy az alapítványok a fennti célokra legyenek fordíthatók, hogy a tanítóképző-intézet az 1885/6-dik tanévre, a korigények szerint mulhatlanul berendeztettessék. Most már gondolkozzunk kissé e szép határozatok felett! . . A jogakadémia tehát meg lett szüntetve, ... anel-