Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-28 / 26. szám

évekig csak teng azután, s szent kötelmeit nem teljesítheti, vagy csak gyéren, az egyházaknak is meg van a magok nyomoruk mint az egyeseknek. Nem kell-e az egyetemes egyháznak ezeket felsegiteni minden számbavehető erejével, lelkesedésével ? Kell 1 kell akkor is, ha tagjai az önbiztositó-egyletnek, akkor is, ha nem azok. Nem illenénk be a társadalomba, a mely már ma ott terem munkás szeretetével a vész heljén, hanem sietnünk első sorban hitsorsosaink segélyére ! Akkor könnyebb és hatásosabb-e a segély, ha százezrek folytak be és állanak rendelkezésünkre az önbiztositás pénztárába s bővölködünk ? Vagy akkor, midőn a szegénység két kézzel fojtogatja jó akaratunkat? Akkor több-e a nyeremény, ha éveken át összeesdekelt fillérek épitik fel a kárvallók leégett roskadozó épületeit is évek telésével, vagy akkor ha az önbiztositás pénztára építi fel rögtön ? Ismerem véreimnek hitsorsosaimon könyöriiletét, irgalmasságát, lelkesedésének hatalmát, láttam ismertem csudáit. Nem kicsinylem ! de ismerem szegénységét is, s aztán a csudák fogyatékán vannak itt is. Gyorsan és szebben kell építeni, hadd tudja meg a kárvallott egyház, hogy bajában nincs magára hagyva, egy elég tekintélyes pénzhatalom áll mellette Istenen kivül s a hatalomnak kivételképen szíve, lelke van 1 E fellelkesíti. E lelkesedés elválhatlanul csatolja a nagy egészhez, melynek gondozó értelmét, munkás szeretetét, őrködő lelkét látta, érezte. A sokára, későn jött segedelem bizalmát veszti, lehangolja, ekkor előáll a közöny, s e közöny végzete, végzetünk lehet ! A korán, idejében jött segedelem haszna felséges, engedelmet kérek, kétszeres, a későn jött segély kára aggasztó. Es ha a kárvallott egyházat fel kell segíteni, akkor is, ha nincs dij befizetés, akkor is ha van : kétségtelenül haszon van a segítségen akkor, főként akkor, ha a segély egy oly pénztárból folyt, melyet a kárvallott is nevelt sok legalább több évi díjbefizetéssel. A magyar ev. ref. egyház tűzbiztositó-egyletét ne képzeljük ugy, mint a milyenek a biztosító-intézetek. Ezekben egyesek húzzák a részvényeikre eső jutalékat és helyesen, — amabban a nyeremény köznevelési célokra fordittatik. A biztosító-intézetek — természetesen — nem fizetnek, ha nem biztosítunk. A magyar ev. ref. egyház — természetesen, segélné a kárvallottakat akkor is, ha nem volna biztositó-egylete, segélné irgalmasságból, mert neki Krisztus áldozatából aknázott kincse mégf o — bar nagyon elzüllött kincse, az irgalmasság. Más biztositó-egyletnek, más elve, fogalma, érdeke, tere, eszközei más létezése. A magyar ev. ref. egyház biztositó'egyletének tényezői, nem gépek, rideg hivatalnokok, iroda egyének csupán, hanem az egyház szellemi, erkölcsi és anyagi nagy érdekeinek öntudatos, buzgó munkásai, híven tényezve egyesek és az egész egészen felfogott, egészen átérzett nagy és nemes érdekeiben : alkatrészei az egésznek, az egyesekkel ugyanazok, szegeletkövek mind ; nem csak a kötelesség rideg szavára teszik »a melyek parancsoltatnak«, nem csak értelemmel hanem : értelemmel, érzelemmel és lelkesedésssel. A második aggalmas kérdés az : hogyan ? miként ? Engedelmet kérek, korai kérdés ! Annak idején felelek reá. * * •55-Még van egy-két szóm. Bizom az Isteni gondviselésben rendithetlenűl, de az országos biztositó intézeteknek sem vagyok ellenségük, sőt szívesen ajánlom a biztosítást mindenkinek figyelmébe, és midőn meginditványoztam a magyar ev. ref. egyház egyetemes tűzbiztositó-egyletét, távol legyen tőlem, hogy a pesti biztosító-intézetet megkárositaní óhajtanám 1 Nem ! Sőt azt tartom, hogy ha az Önbiztositás gondolata testet ölt, akár az egyes egyházkerületekben, akár az egészben, ennek körén, érdekén kivül ezen intézetet ajánlanunk kell, hogy a mit a vámon vészit, megnyerje a réven, mert ez az intézet értünk tett, habár jó pénzért, s ezen véleményemhez hű leszek mindaddig, mig érdemes lesz reá, mig az országban csak két biztosítóintézet marad : az országé s a vallásé! Ámde hadd beszéljenek tovább a számok és — a sajtó ! A magyar ev. ref. egyház tűzbiztositó egyletébe leheljenek életet, vagy — tiporják el 1 Atyámfiai! Férfiak! Ám ti lássátok. 1885. junius hó. 58,000 KÖNYVISMERTETES. Adalékok Borsodmegye népiskoláinak történetéhez kapcsolatban a megye és Miskolc város tanügyének jelen állapotával. Irta Bállayi Károly borsodmegyei tanfelügyelő. Miskolc. Forster Bezsö 1885. XVI. és 216 l. Ára 1 frt 60 kr. Közoktatásügyünk nagy lendülete az utóbbi másfél évtized alatt sokaknak szolgált alkalmul, hogy a virágzó jelent a mult állapotokkal összehasonlítsák, különösen a népiskolákat illetőleg, hol még a közelmúlt is oly szomorú volt. Igy keletkeztek egyes történeti monographiák, köztök terjedelmesebb dolgozatok is, minő p. Berecz Gyula munkája Fehértemplom tanügyi történetéről. De, bár a tanfelügyelők is kultiválták e divatos irányt, ugy hogy jelenleg már a tankerületek nagyobb részéről van nyomtatott monographia többé-kevésbé történelmi háttérrel, bár ez igen gyakran csak összehasonlító statisztikai táblázatokban mutatkozik : mindamellett Ballagi Károly, Borsodmegye tanfelügyelője, az első kartársai között, ki a tankeríiletében levő népiskolák történetét nem csak általános adatokban tárgyalja, hanem az egyes iskolák történetét részletesen s külön külön igyekszik feltüntetni. Ez az irány, melyet valószínűleg az iskolai tankönyvek, intézmények meghonosodásával hozhatunk kapcsolatba s mely épen az intézmény folytán más tankerületekben is utánzásra fog találni, elméleti szempontból talán kevesebb előnyt nyújt, mint az általános áttekintést nyújtó történelmi vázlat, gyakorlatilag azonban kétségkívül hasznosabb, mert az érdeklődők figyelmét concrét dolgokra hívja s a bajokat sokkal világosabban s helyesebben tárja fel, mint az átlagszámok. Borsodmegye tanügyének általános képe, a mint azt e mű 204—211. lapjain láthatjuk, azt mutatja, hogy e megye hazánkban a közepesnél valamivel kedvezőbb helyzetben van. Az iskolába járók a tanköteleseknek 77-19 százalékát képezik, 9 községben nincs ugyan iskola, de ezen kis községek gyermekei egynek kivételével, szomszéd faluk iskoláiba járhatnak. 289 iskola közül 272 saját házában volt, 225-ben volt fiiskola s nagyon kevés hiján mindeniknek meg volt a szükséges taneszköze. 359 tanitó közül 320 képesített s egy rendes tanitó fizetése átlag 400 frt, a segéd-tanitói 336 frt. Bizony ez adatok nem épen kedvezőtlenek s ha szinte azt látjuk is, hogy a gyermekeknek közel fele 8 hónapnál rövidebb ideig járt iskolaba s a tantermek túlnyomó nagy részében a megállapított egy négyszögméter terület nem jut egy tanulóra : a számok már nem aggasztanak, mivel országszerte igy találjuk azt.