Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-28 / 26. szám

alapon nyugvó, semmi ujabb áldozatot nem követelő inditványnyal. A tiszáninneni egyházkerület 1868-ban tűzbiztositási szerződést kötött a pesti biztosító intézettel. 1875-ben megjelent a Bethlen-egylet szervezete, azon eszmével, hogy az ev. ref. egyház maga kezelje biztosítási ügyét. A közvélemény napirendre tért felette, főként azért, mert az üzleti szempontból indult ki. A tiszántúli egyházkerület pedig három év multával meghosszabbitván tűzbiztositási szerződését a pesti biztosító intézettel, csinált gyenge üzletet, ezt igazolják az egyházkerületi jegyzőkönyvekből merített következő számok: 1875. év díj 7832 frt 20 kr., kár 2188 frt, jutalék 887 frt 71 kr., 1876. év díj 7999 frt 79 kr., kár 2088 frt 4 kr., jutalék 855 frt 90 kr., 1877. év díj 8376 frt 77 kr., kár 1386 frt, jutalék 891 frt 69 kr., 1878. év díj 9292 frt 39 kr., kár 4632 frt 39 kr., jutalek 1393 frt 65 kr., 1879. év díj 8810 frt 24 kr., kár 724 frt 50 kr., jutalék 1391 frt 09 kr., 1880. év díj 9163 frt 64 kr., kár 3343 frt 55 kr., jutalék 1446 frt 89 kr., 1881. év dij 9303 frt 64 kr., kár 2806 frt 89 kr., jutalék 1469 frt, 1882. év díj 9505 frt 59 kr., kár 2869 frt 96 kr., jutalék 1500 frt 88 kr., 1883. év dij 9676 frt 71 kr., kár 1629 irt 77 kr., jutalék 1527 frt 90 kr., 1884. év dij 10,384 frt 41 kr., kár 1327 frt 79 kr., jutalék 1557 frt 66 kr., összesen dij 90,345 forint 38 kr., kár 22,996 frt 89 kr., jutalék 12,922 frt 37 kr. Jegyzet. A tiszántúli egyházkerület szerződése 1891. január i-én. A tiszáninnení egyházkerületé 1888. január i-én jár le. Én ezen adatokat részint az egyházkerületi jegyzőkönyvekből merítettem, részint a tiszántúli és inneni egyházkerületek püspöki hivatalától nyertem. Kezelési költségekre 4426 frt 12 krt leszámítva, a1 pesti biztosító-intézet nyeresége tiz év alatt 50,000 frt, ennyi a tiszántúli egyházkerület vesztesége és ha ehhez hozáadjuk a jutalékot, vagy osztalékot, tiz évi nyereménye lett volna az egyházkerületnek a kezelési költségen kivül — 58,496 frt 25 kr. Engedelmet kérek : szegényebbek vagyunk, minthogy 58,496 frtot akár elszemérmeteskedjünk, akár elszenteskedjiink, akár elügyetlenkedjünk! A domestika áll rendületlenül, kinőtte magát mindenhatóvá ? Lelkészi nyugdíj, prot. irodalmi-társulat megvan alapítva ugy, ahogy kell? Iskoláink szükségletei fedezve vannak mind? Győzelmünk biztos immár a tagadás a jezsuitismus felett ? A kor, a szellem, a jelen, a jövő követeléseinek eleget tettünk ? Állunk mint a Sión most és mind örökké? Ha igen; ugy 1891-ben akik élnek, hosszabitsák meg a tűzbiztositási szerződést! És ha nincs, és ha nem ? Akkor ? — tépjük el ma. A jövedelem évenkint emelkedik, a kár csökken, az egyházak értékesebben szilárdabban építkezvén. Tűzoltó egyletek s azon tudat, hogy az egyetemes egyház fizeti a kárt, a vigyázatot neveli s a kárt kevesbíti. A kockázat csekély, a letűnt tiz év alatt — gyújtás következtében — csak egy egyház vallott kárt, szelídebb erkölcsök lehűtik a bosszú hevét. A még elmaradt egyházak is biztosítják idővel épületeiket. Ezeket figyelembe véve indítványozom, hogy a magyar ev. ref. egyház alakítson tűzbiztositó egyletet — egyházi épületeit önmagánál biztosítsa. Amennyiben pedig a két tiszai egyházkerület a pesti biztosító intézetnél lekötve van — ha a szerződés fel nem bontható (?), kezdje meg a biztosítást a három szabad egyházkerület. Ha a becsületes munka jutalmát tiszta kéz veszi fel; ha csekély kockázat legnagyobb valószínűséggel jövedelmet ad; ha a- kiérdemelt jutalék nemcsak részben, de egészben azé, akit természetesen, ésszerűen, lelkiismeretesen illet: nem kell attól iszonyodni! Avagy csak 12,000 frt jutalékot szabad elfogadni csupán, 58,000-et pedig nem ? * * * Ámde lássuk az önbiztositás másik sötétebb oldalát is. Elég aggodalmas az. Kételyek merülnek fel, kérdések kelnek, melyek megnyugvást, feleletet várnak. Első kérdés mindenesetre ez: Ki biztosítja az önbiztositó egyletet, hogy az első tiz év alatt nem lesz annyi kára, a mennyi haszna lehetett a múltban ? Teljesen biztosítottnak azt tartom, a mi többé biztosítást nem igényel. Azt mondják, hogy a nyeremény és veszteség igen sok tényező közrehatásától függ ? Sokan az esélyt, véletlent, szerencsét is szerepeltetik a nyeremény, a kár indokául, okra, ok nélkül ? Én ezeknek határozott biztosító erőt, értéket nem adok, sem kárra, sem haszonra. Okra jő az okozat, s a szerencse, sors fogalma olyan mint a halál fogalma. Mindenik csak névben él, mert van Isten! Más tényezőket kell tehát keresnem a magyar ev. ref. egyház tűzbiztositó egylete jövedelmének biztosítójául. Első ezek közt maga azon biztosítás. Nem az a mí a biztosító-intézetek mindenikinéi is megvan a tűzbiztosításra nézve, hogy t. i. a tuzbiztositott részben biztosító is, a mennyiben épülete egy részben biztosítatlan hagyatik. Ez önáltatás. Hanem az, hogy a biztosított nemcsak biztosított tárgya egész értékéig, hanem sok ezeres értékéig, a biztosított épületek egész értékéig biztosító ís egyszersmind. Nem törtszámok, nem kijátszható fogalom, nem saját kicsi érdeke, hanem az egyetemes egyház lelkéhez forrott nagy érdeke kötelezi el, a legparányibb csekélységet is felölelő vigyázatra, gondozásra. A tűzkárok legnagyobb százalékát nem a szándékos gyújtás, nem is elemi csapás, hanem a vigyázatlanság folytán történt károk adják ki. Hogy pedig a vigyázat az egyházi épületek biztosításánál értelmes és lelkiismeretes kezekbe van letéve, azt mondanom se kellett. A magyarországi vasutak társulatai évekig nagy összeget fizettek egyik másik biztosító-intézeteknek, és a kár több volt. Most társultak, ön magok biztosítják értékeiket és a kár jóval csekélyebb, mert jóval nagyobb a gondozás, vigyázat, de természetesen a díjfizetés is jóval csekélyebb. Második biztosíték a jól, tisztán, becsületesen kezelt biztosító-intézetek története, erős tartaléktőke, egyszerű, jó, olcsó szervezés és kezelés. Nincs rá eset, hogy oly intézet, mely ezen biztosítékok felett rendelkezett, elbukott volna valaha. Azt azonban ne vélje senki — ha a római püspök végzetével találkozni nem akar -— hogy nem lesznek évek, melyekben a kár megközelíti vagy felemészti a hasznot. A tiszáninneni egyházkerület tűzbiztosítása ís kedvezőtlen volt bizonyos években a pesti biztosító intézetre sőt az első időszakban volt rá eset, hogy az egyházkerület tömeges bíztositása folytán szerzett üzlet menté meg némi veszteségtől. Amolyan év jöhet reánk is, de jöhet olyan ís, a melyikben éppen semmi veszteségünk se lesz, s az ilyen évek kiegyenlítik, egyensúlyba hozzák a mérleget. Aztán a pesti biztósító-intézet biztosítása és a mi ön biztosításunk közt rengeteg különbség van ennek előnyére. Jöhet év, jöhetnek évek tetemes károkkal, de akkor is csak nyeresége lehet az önbiztositó egyletnek. Tegyük fel, hogy egy év alatt 10—20 egyház épületei hamvadnak el. Lehet köztök több olyan, a mely önerejével többé föl nem épül, lehet olyan, amely felépül ugyan, de