Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-28 / 26. szám

tem nem boldogító, nem oly megnyugtató, mely az élet ezer csalódásai között is fölemelhet. A mi R. Gy. urnák a theologia fogalmára vonatkozó nézetét illeti, azt szintén nem tartom helyesnek. theologia — szerinte — nem egyébb mint a vallás egyik nyilvánulási alakja, a gondolkozó lelki tehetség ráhatása következté­ben. * (614. 1.) Mivel pedig szerinte a vallás (csu­pán) érzelem, a theologia az érzésnek egyik alakja. Megvallom, kíváncsi vagyok R. Gy. úrtól megis­merni a ^theológus^ fogalmi meghatározását is. Meggyőződésem szerint azonban másutt, mint a kijelentett vallásoknál, theologiáról (theos-logos) szó sem lehet. Azért annak fogalmi meghatáro­zását általánosan ráhúzni minden vallásra, bizony­nyal csak megnehezíthette R. Gy. ur elmélkedé­seit. Míg ha elfogadjuk a vallásnak azon fogalmi meghatározását, hogy az bizonyos meggyőződésen alapidő oly boldog érzület, mely önmagának megfe­lelő tényekben nyilvánul,*) tehát, hogy a vallásnál az érzelem: lényeg s az ész: az alap; továbbá, hogy az a tudomány, mely a vallás tárgyairól tanit, maga a vallástudomány, mely mint más tudomá­nyok, fejlődésnek van alávetve, feleslegesnek lát­szik, a minthogy az is, a felvetett eszmék tisztá­zásába a theologia fogalmát belehozni. Mert theo­logia alatt tulajdonképen csak az a tudomány ér­tendő, mely a vallás tárgyait a kijelentés szem­üvegén át nézi, tehát nem egyszersmind a termé­szeti vallások tudománya is. Sajátságos, önmagát megcáfoló R. Gy. ur tanul­mányának az a részlete is (649. 1.), melyben azt ál­lítja, hogy y egy uj vallásos érzelem meghonosulása a szívben, azonnal a gondolkodás tárgyává levén, egy uj. ez érzelemnek megfelelő theológiai tételt hoz elő: hasonlóképen egy uj, eddig a gondol­kodó tehetség előtt ismeretlen theologiai tétel el­fogadása, egy uj vallásos érzelmet kelt a sziv­ben/ R. Gy. ur szerint az első eset csak Jézus­nál fordult elő, a második eset pedig más kö­zönséges embereknél is előfordulhat, mint a milyenek vagyunk mi mindnyájan. Szerintem az első eset sehol, s igy Jézusnál sem fordulhatott elő. Midőn Jézus ama felséges igazságot kimon­dotta, hogy Isten lélek, őt lélekben és igazság­ban kell imádni: a legzseniálisabb észszel pillan­tott be a világok rendjébe; a legzseniálisabb ész­szel ismerte föl a mindenségben azt a fölséges összhangot, mely őt a szeretet vallásának meg­alapítására képesítette. Ha pedig a második he­lyen felhozott módot ismerjük el helyesnek a vallás előállására nézve, megtagadjuk Schleierma­cher felfogásának a helyességét, azt, hogy a val­lásnak az érzelem volna alapja. S ezzel kétségbe­*) Nagy Gusztáv; vallástudományok rendszere. vonjuk azt is, hogy R. Gy. urnák jelen tanul­mánya, amennnyiben nem helyes alapon indul, a magyarországi ev. ref. egyházban dúló vallási vi­szályt (ha ugyan van ilyen) kiegyenlíteni, a pár­tokra szakadó egyházat (?) a jó békesség rév­partjára vinni segítené. Nekem, ki még valami hosszú, gazdag múlt­tal az egyházi munkásság terén ugyan nem di­csekedhetem, meggyőződésből eredő óhajtásom az, hogy az ész fénye világítsa be előttünk az utat, melyen járunk, de ne ugy, hogy szivünket kiégesse, hanem ugy, hogy a szeretetre gyuladt szív jótékony melegségével virágokat fakaszszon lábaink alá, hogy járjunk bölcs szívvel, hogy meg ne botoljunk a kőben, mely botránkozás kövének hivatik. És ekkor elérhetjük mihamar magyar ev. ref. egyházunkban is a kívánt jó békességet. Ámen.*) Vattay László. Tűzbiztosításunk kérdése. Hírlapjaink hasábjain olykor sóiét jóslatok, olykor szomorú tények hirdetik, hogy baj lesz, hogy baj van. Egyiket se rettegem. Bajban, vészben nőtt fel az idvezitő ev. ref. egyháza, abban erősödött meg ez öreg pálmafa. Mirevaló az anyagi és szellemi erő, ha nem a baj leküz­désére s a vész elhárítására, s miért csinálnánk belőlök holt tőkét? Jó éjszakát az erőnek, a létezésnek, a mely sem bajjal sem vésszel nem küzd már! Adjatok tűrhető jelent, biztosabb jövőt az egyház szolgáinak, több vilá­gosságot híveinek s a poklok kapui sem vesznek rajta diadalmat! Ha a róm. kath egyházra aránylag oly súlyos ter­het raknának, minőt ev. ref. egyházunk visel, s ha erről a terheket leszednék, bajait beszüntetnék, néhány év alatt tönkre mennének ! Meglehet, hogy állításom vélt tény, de mert meg­győződésem, kimondtam. De egyházunk teherképességének is megvan a maga határa, s e véghatár közelébe jutottunk s bár protestáns egyházunkra a kimerülés veszélye nélkül több terhet róni alig lehet, mégis jogos és jogta'an követelések perc­ről-percre uj terheket követelnek. A magas kormány ád ugyan alamizsnát, segélyt de meg nem vált, s ugy látszik a szabadság eszménye ma­holnap szegényebb lesz szemcrmetességével, szüzességé. ! vei! . . Idegen istenekhez nem folyamodhatunk, az élete­rünket metszené; jogainkból feladtunk annyit, amennyi elég arra, hogy égjen arcunk! s ha tovább —? »A bűn miatt lefoly életünk, S a halál velünk jár.« Lehet, hogy e meg érzékenység. Lehet! de hiszen elébb a bajt át kell érezni, átgondolni egészen, ha segí­teni akarunk, s én forrón szeretett egyházam anyagi, szellemi érdekeinek segélyére akarok lenni egy számtani *) Rákosi úr idézett cikke Írásakor kétség kivül arra is gondolt, hogy cikkével egyengesse a theologiai pártok közötti békülés útját. Ebből a célból azonban mi nem is gondoltunk volna a cikk kiadására, jól tudván, hogy szilárd meggyőződés által vezérelt pártokat, nem köny­nyen lehet a követett útról leterelni, kivált ha még a meggyőződéshez a rabies theologorum is járul. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom