Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-06-28 / 26. szám
ezek bírálatába bocsátkoznék, megdönthetlen igazság gyanánt fogadja el Schleiermacher érzelmi theoriáját. Elfogadja, hogy a vallás nem egyébb, mint Istentől való függésünk érzése. (613. lap.) S nem veszi számba, ha vájjon e meghatározás ráillik-e minden vallásra. S noha a vallás fogalmának olyan meghatározására törekszik, mely egy vallást se zárjon ki, mégis a keresztyén vallást kifeledi, melyről pár sorral lentebb önmaga bizonyítja be, hogy abból eltűnt az istentől való függés érzése. Hibás alapból indulva ki, természetesen következnek egyébb tévedései. Elismerjük mi, hogy a vallás bizonyos boldogító érzelem, de ez csak y lényeg* és nem ^a/aj)*, mint ezeket R. Gy. ur összetéveszteni látszik. A vallásban az érzelem csak lényeg; a kútfő, az alap az ész, melyen a vallás felépül. Ismeretet kell szereznem elsőben a vallás tárgyairól az ész által, s akkor, a szerzett meggyőződés alapján fejlődik ki ilyen vagy amolyan vallásos érzelmem. Azt mondja R. Gy. ur, hogy ^a vallásos érzés sem nyilatkozik azonnal a maga teljes tisztaságában. Kezdetben nagyon sok salak tapad hozzá/ Természetesen. Míg ismeretem sem tiszta Istenről, a világról, az emberről, az embernek Istenhez és egymáshoz való viszonyáról, mint a vallás tárgyairól, addig vallásos érzésem sem nyilatkozhatik a maga teljes tisztaságában. Es megfor ditva, minél tisztultabb, magasabb világnézletre bír valaki emelkedni, minél magasabb fogalmat alkothat valaki magának Istenről, a világról, az emberről, s ennek Istenhez való viszonyáról, annál teljesebb, tisztább leend vallásos érzülete s annál tisztább, eszményibb lesz ennek nyilvánulása is. Minthogy pedig egyébb tudományok több tárgyai oly közel rokonok s csaknem azonosak a vallás tárgyaival, egyébb tudományok fejlettsége a vallás tárgyainak megismerésénél is magasabb nézpontra segít bennünket. S igy egyébb tudományok, mintegy alapul szolgálván a vallás tárgyainak megismeréséhez, a vallás tárgyairól szóló tudomány, még hozzá az emberi üdv szempontjából vizsgálva a dolgokat, tehát a legmagasabb, legegyetemesebb szempontból,— leiette áll egyébb tudományoknak, azoknak mintegy koronája. Miből önkényt íoly, hogyha a mai rohanva fejlődő tudományok elévültté tesznek is egy-két dogmát, mely emberi kéz csinálmánya, nincs mitől tartanunk, mert annak árán magasabb vallásos világnézletre, tisztultabb vallásos érzésre emelkedhetünk, s mind közelebb juthatunk a mi nagy mesterünk felséges eszméinek megvalósításához, mert a mi ebben örök és igaz, azt nem fogja túlszárnyalni az idő sohasem. Azt irja Rákosi Gy. ur a 650 ik lapon, hogy >ugyanazon főtételből az ember több egészen különböző igazságot vonhat ki, s a szerint, a mint egyik vagy másik igazságot a többi felett jobban kiemeli, egészen megváltozik a dolog kinézése is/ Én pedig azt állítom, hogy a vallás tárgyainak ugyanolyan mérvű ismerete mellett, különböző vallásos érzület lehetséges, s a szerint, a mint egyik vagy másik dologra fektet valaki nagyobb súlyt, vallásos vagy kevésbbé vallásos érzésű környezet befolyása alatt áll, vallásos érzülete különbözőképen fog nyilvánulni, (Istenitisztelet). Miből nem az következik, hogy midőn a haladó tudományosság, mintegy lenézve elmellőz bennünket és mi egy-két lépést előrelépni tötekszünk, hát hitlenséggel és hűtlenséggel vádoltassunk, hanem az, hogy a meglevő ismereteket elsajátitván, igyekezzünk közös erővel azok alapján fölépíteni, fejleszteni és fenntartani azt a boldogító vallásos érzést, melyre mindig szüksége volt és leend is örökké az emberiségnek. Könnyebb munka ez, mint a régi ingadozó romokra állva küzdeni egy olyan felvilágosodott kor ellen, melyhez a fényt a krisztusi szeretet kölcsönzi. Ime hát én R. Gy. úrral egy célra törekszem. Csak kiindulási pontunk más. O szerény véleményem szerint Schleier macher után haladva, igen sajátságos helyzetbe sodortatik. A haladó rationalismust védelmezi a conservativismus ellen, mégis nem a rátiót viszi a küzdtérre. Azt mondja a többek között : >a vallás fejlődése a gondolkozó tehetség által hozatik létre, de azért érzelem marad/ (613. 1) Ha már egyszer a gondolkozó tehetség hozza létre s eszközli a vallás fejlődését, természetes hát, hogy az észtől függ, s mint ilyenen épül, fejlődik, módosul a vallásos érzelem. Néhány sorral lentebb pedig arról elmélkedvén, hogy a vallás nem levén tan, hanem érzelem, kimondja, hogy azt nem is lehet .tanítani, hanem, hogy a hallgató megértse valakinek érzelmeit, az érzelmek hasonló finomsága kívántatik meg benne, és hogy a vallásos érzelmet nélkülözőnek hijában beszélek a vallásról. (614. 1.) Van ezekben igazság is, tévedés is. S én nem akarok ezeknek bírálatába mélyebben belebocsátkozni, csak azt akarom jelezni, hogy ha valaki hibás alapból indul ki, a legjobb akarat mellett is, minő nagy tévedésbe, ellenmondásba esik. Igen, mert fentebb az mondatott R. Gy. ur által, hogy elejitől fogva minden emberben volt vallásos érzés, s ime most midőn a vallás tanításáról szól, szükségből feltételezi, hogy vallásos érzelmet nélkülöző ember is lehetséges. Én ez érzelemnek, az ismerethez mérten, ilyen vagy amolyan minőségét minden értelmi tehetséggel felruházott embernél feltételezem, a műveltség bármely fokán álljon is különben. Van vallásos érzelme, mely vallásos világnézletéből folyik, az atheistának is, csakhogy szerin-