Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-21 / 25. szám

de azokhoz egyet csatol, nevezetesen a gyakorlati pap­tant, az egyházmegye majd minden lelkésze ettől az agg élettanártól sajátította el; s munkásságának vonásai az egyházmegyebeli gyülekezetek arculatán, majd mindenütt meglátszanak stb. Décsi szerénysége nem ismeri el, hogy ő nap volna az egyházmegye életében, vagy ha az lett volna is, most már nyugovóra közelget, óhajtja, hogy az ifjú napok tün­dököljenek. A Décsi Bálintot feledni nem tudó Bőny küldött­sége következett, Seregély Dezső ifjú lelkész szónokával, jól átgondolt s rövid beszéd után, átnyújtja a gyüleke­zet hálajeléül az arany író tollat (értéke 8 arany). Décsi örvend, hogy a mit Bőnyről lett eltávozása­kor óhajtott, a béke és egyetértés mind e mai napig ott fenn áll és virágzik, mert ime megtisztelői sorában Bőnyt felekezeti különbség nélkül szemlélheti. A helybeli egyházi nép tisztelgő küldöttsége Páli Zsigmond helybeni jegyző s egyházmegyei tanácsbiró vezérlete mellett jött most lelkészét üdvözölni. E gyüle­kezet egy tagjának sem lehetne ülve maradni — mondá szónok — ha a kik tisztelünk s szeretünk téged, mind­nyájunknak megjelennünk lehetne. Egyházunk szellemi s anyagi érdekeinek voltál hű harcosa; — átnyújtja az ezüst serleget (értéke 160 frt), a gyülekezet hálajeleül. Décsi: ha jól tehettem — úgymond — boldog va­gyok, ha az egyház terheit híveimre nézve megkönnyeb­bíthettem, áldott legyen az Úr, ki az ő szolgajában ere­jét megdicsőítette. Jöttek azok s csaknem mindannyian most már lel­készek, kik Ácson, Décsi ideje alatt tanitó hivatalt vi­seltek ; Czike Lajos szónok azon szavaira, hogy ők nem mint tanítók, de mint Décsi tanítványai a tanításban, hálatartozásukat leróni jöttek, ügyesen válaszolt az üd­vözölt : »arról ismerik meg, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek.« A helybeni dalárda sem hiányozhatott tisztelgésé­vel, mert a kinek ünnepén ma énekelt, az neki is az énekl ésben vezére volt. Üdvözlő szavak után az egyik tanitó átnyujtá a díszes bibliát (értéke 20 frt) melylyel kedveskedni óhajtott. Majd a gyülekezet fehérbe öltözött hajadonaínak szép csoportja állt elő. De ennek nem volt szava, csak szíve zokogásai közt átnyujtá koszorúját, melynek elher­vadnia nem lehet, mert a részvét könnyűi hullottak arra, de még több vala a köny, midőn legvégüi 5 unoka üdvözölte öreg szülőjét, kiknek válaszolá, ő maga is re­megő szülői ajakkal: ismerlek titeket, az én testemből való test, az én véremből való vér vagytok ti, jertek, ezzel átkarolta unokáit, s égfelé emelt arccal mondá : mostan bocsásd el Uram, a te szolgádat! 1 Megáldá gyülekezetét az élemedett lelkipásztor, a dalárda megzendült, a nép kezdett kivonulni, déli tizen­két órára a templom üres volt Ezután következett az ily ünnepély elmaradhatlan útitársa a díszbeszéd, melynél a szebbnél szebb felköszön­tőkben gyönyörködött a mintegy 160 tagból állott ven­dégek diszes nő és férfiserege. Mennyi szép jelenet, mennyi drága gyöngy az ün­nepély történetében; ne is panaszkodjunk oly igen a kálvinista papi állás és a nép hidegsége ellen. Főérdeme még ez ünnepélynek az is, hogy szembeötlő rendetlen­ség, fennakadás egyáltalában ki volt kerülve, a helybeni nagy érdemű egyházi elöljáróság körültekintő gondos­sága és szívessége elismerést érdemel. Nagytiszteletű szerkesztő úr! Csak ma olvastam a »Sárospataki lapok« 23-ik szá­mában Lukács Ödön *Pár igénytelen vonás Dobos egyházi beszédeiről« cimű könyvbirálatát, s sietek reá nt. ur be­cses lapjában is válaszolni. Midőn Lukács Ödönnek ez előleges ismertetéseért szivem legforróbb háláját nyilvánítanám; egyszersmind örömmel oszlathatom el aggodalmát, a mennyiben a mai napig 400-ra felszaporodott előfizetőim vagy jelentkezőim lehetővé tették reám nézve, hogy apám munkáinak I-ső kötetét már sajtó alá is adtam, s rövid idő alatt ezer példányban megjelenend. A következés megmutatandja a magyarhoni prot. egyháznak, ha váljon az emiitett elő­leges ismertetés nem volt-e túlzó magasztalás. Most még néhány igénytelen szavam volna mint kiadónak. Igen sok helyről lettem jóakaratulag figyel­meztetve, hogy sokan lelkésztársaim közül főleg azért vonakodnak Dobos János műveire előfizetni, mert az ígért 4-ik kötet országgyűlési beszédeket tartalimzand, melyek­nek hasznát nem vehetik mai időnkben. Szabad legyen nekem ezen ellenvetésre vagy véle­ményre megjegyeznem, hogy az emiitett országgyűlési beszédek korántsem politikai beszédek; hanem Magyar­hon akkori legfényesebb református gyülekezete t. i. az 1847/8 évi pozsonyi országgyűlésen jelen volt reform, képviselők előtt elmondott egyházi tanítások, melyeket mint országgyűlési református pap mondott el, s me­lyek néhány alkalmi beszéd kivételével még ma is a leg­nagyobb élvezettel használhatók nemcsak íróasztalunkon, hanem a szószékekben is. Mindazáltal mivel megvallom, hogy ezen beszédek magas régiókban járnak, s a classicitás színvonalán állva, meglehet az egyszerű hallgatókból álló gyülekezetek fel­fogását még mai időnkben túlszárnyalják; elhatározám magamban — nehogy különösen tisztelt lelkésztársaim oly beszédek megszerzésére legyenek mintegy kénysze­rítve, melyeknek talán hasznokat most nem vehetnék — hogy a 4-ik kötetben a jel/ett országgyűlési beszédek helyett minden tekintetben használható halotti beszédeket közlök, mert főkép ilyenek adására lettem igen sok hely­ről felszólítva. Anyagban, beszédekben, Istennek hála nem szűköl­ködöm, mert az elveszettnek hitt sok beszéd közül több megkerülvén, kevés hijján 600 tökéletesen kidolgozott beszéd felett rendelkezhetem, s fő törekvésem odairá­nyul, hogy ne csak kellemes olvasmányt, hanem főleg a szószékben használható beszédeket nyújtsak különösen tisztelt lelkésztársaimnak. Az országgyűlési beszédeket egy kisebb és olcsóbb külön füzetben teendem közzé, mert ezeknek elveszni nagy kár volna. Reménylem, hogy a megjelenendő s majdan megismert beszédek után ezeknek is lesz kelen­dőségök. Midőn ezen szándékolt változtatásért — mely kü­lönben mint tudom az általános nagy többség óhaja — bocsánatot kérnék; megjegyzem egyszersmind, hogy ha előfizetőim közül valakinek a 4-ik kötetben adandó ha­lotti beszédek nem kellenének, szívesen szolgálandok majdan az országgyűlési beszédekkel, mely esetben az ár különbözetet kiegyenlíteni kötelességemnek ismerendem. Előfizetéseket vagy előre megrendeléseket egész az I-ső kötet sajtó alóli tökéletes kikerüléséig az előfizetési árban 1 írt 50 krban szívesen és köszönettel fogadok. Kelt Szalk-Sz.-Mártonban, 1885. junius 16. Dobos László, mint Dobos János művei kiadó-tulajdonosa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom