Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-21 / 25. szám

lós végrendeleti végrehajtó tiltakoztak a végrendelet 7-ik pontja értelmében, mely szerint a végrendelkező nem akarja, hogy özvegye a hagyaték élvezetében korlátol­tassék. Az egyezséget nem fogadták el a nevezettek s a törvényszék ismét elrendelte a leltározást, mely felebbe­zés folytán elhalasztatott. A felebbezést a felsőbb bíró­ság elutasította. A leltározás ismét elrendeltetett, de idő­közben egyezség ajánltatott s ez egyezség tervezetét be is nyújtotta az ügyész, megjegyezve, hogy az egyezség mellé csak 10 telekjegyzőkönyv van csatolva, holott né­hai Jordán István birtokának 14 telekjegyzőkönyve van. Az ügyész javasolja a barátságos kiegyezest, de ezt a leltár felvétele utáni időre kivánja halasztatni. Az aján­lott egyezség kiemeli, hogy a hátrahagyott vagyon Ösz­szesen 103 ezer forint s ebből átengedtetik 54 ezer fo­rintnyi érték az özvegynek, a többi rész pedig azonnal átiratik a ref. alap javára. Elnök azt hiszi, hogy mig a leltározás meg nem történik, csak elvi elbirá'ásról lehet szó, továbbá, hogy a végrendelet hazafias ténye jegyzőkönyvileg is megörö­kíttessék. Balogh Imre még elvileg sem tartja kimondható­nak a kiegyezésre való hajlandóságot. Ritoók Zsigmond felhozza, hogy a leltározás julius 18-ára van kitűzve és tárgyalásról egyelőre nincs szó. Egyezkedni ma még nem lehet, noha attól nem idegenkedik. Azt azonban kimond­hatónak véli, hogy a konvent kész egyezkedni, de csak ugy, a hogy a közalap érdekei megkívánják, s ugy, hogy a végrendelet intenciói ne sértessenek. A jelen alapot azonban az egyezkedés alapjául el nem fogadja. A konvent ezután elhatározta, hogy az ügy javas­lattétel végett kiadatik a jogügyi bizottságnak, mely a Pápán tartandó konvent elé terjeszsze jelentését. Az erdélyrészi tanárok és tanítók kérik a konven­tet, hogy illetékes helyen tegyen lépéseket az iránt, hogy a ref. tanárok és tanítók is részesittessenek utazási ked­vezményekben. A konvent a kérvényt elutasította azon okból, mivel az az egyetemes gyűlés elé nem tartozik. A másnapi ülésben felolvastatott a miniszteri leiratra adott jelentése 3 két bizottságnak, mely igy szól: Az egyetemes konventtől nyert megbízatás követ­keztében pontonként felvétetvén tágyalásra a vallás- és közoktatási magyar kir. miniszternek leirata, arra vonat­kozólag következő véleményét terjeszti elő a közjogi és iskolaügyi bizottság. A miniszteri leirat a konvent által tudomásul vé­tetvén, ennek következtében a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur tisztelettel értesíttetik, hogy óhajtotta volna ugyan egyetemes konventünk, ha a középiskoláink érdeké­ben kért évenkinti államsegély egy összegben átalányként szolgáltatott volna ki az általunk fölterjesztett föltételek megtartása mellett egyetemes konventünknek, mint ha­zai ev. református egyházunk és iskolái főhatóságának kezeibe ; s ha már az országos középiskolai törvény kí­vánalmaival a segélyezés e módját megegyeztethetőnek nem találta, megkísérelte volna kérelmünknek és kívánal­mainknak — tekintettel amaz áldozattételekre és hosz­szas szolgálatokra, melyeket ev. református egyházunk a tanügy terén felmutatott és kifejtett — tekintettel alkot­mányunkban a felekezetek által biztosított jogegyenlő­ségre — az országos törvényhozás elé terjeszteni, vagy legalább azt jövőre biztos kilátásba helyezni: de miután ezúttal azt nem nyerhettük meg és miután több közép­iskolánk fennmaradhatására nézve életkérdéssé vált a mielőbbi segélyezés, a viszonyok és körülmények kény­szerítő hatása alatt hajlandó az egyet, konvent arra, hogy az államsegélyezési ügy az olyan iskolákra nézve, melyek az államsegélyt fennmaradhatásukra mulhatlanul igénylik és arra egyházkerületeik utján jelentkeznek, külön és önállólag megoldassák, nehogy a halogatás és késlekedés következtében e tanintézetek hasznos műkö­dése kockára tétessék és még tovább is reménytelenül legyenek a létérti küzdelemben. A bizottság különben a leiratnak következő pontjaira megjegyzi : 1. A miniszteri leiratban kiemeltetik, hogy hajlandó a miniszter elfogadni, hogy az államkormány által kine­vezendő tanárok egyébiránti képesitetlségok mellett csakis ev. ref. vallású egyének lehessenek, ezt a bizottság az egyetemes konvent által állandó szabályul kivánja meg­állapittatni, a középiskolákat fenntartó testületeknek külön­ben szabadságukban állván, hogy a felmerülő viszonyok és körülményekhez képest a közvetlenül általuk fenntar­tott tanszékre ev. ágost. hitfelekezetű tanárokat is vá­laszthatnak, a mint azt iskolai szervezetünk 98, §-a meg­határozza. 2. Az államkormány által kinevezendő tanárok fe­gyelmi ügyében kijelenti ugyan a vallás- és közoktatási miniszter, hogy kész az egyetemes konventnek e kérdés­nél a feliratban kifejtett álláspontjához hozzájárulni: még is kimondja, »hogy a kormány által kinevezett tanárok netáni elmozdítása fegyelmi uton addig végre ne haj­tassék mig a miniszter a hozzá minden esetben felter­jesztendő indokolt ítélet helybenhagyó tudomásul nem vette.« Miután ilyen esetekben is, ha a helybenhagyó tudomás, mint mulhatlan föltétel állapittatik meg : ez saj­nos félreértésekre vezethet s a fegyelem belső egysége s összhangzatos iránya veszélyeztetnék: az egyetemes konvent által e leiratra adandó válaszban kerestessék meg a miniszter ur, hogy miután egyházi törvényeink értelmében teljes igazságszolgáltatást biztositó szervezett fegyelmi bíróságaink vannak s a törvény által megsza­bott bírói eljárás keretébe be nem illeszthető, hogy ott, hol a birák törvényszerüleg Ítélnek, mégis bármily eset­ben bi onyos fentartások adassanak a kormánynak : de meg maguk közt a tanárok között is sajátságos helyze­tet idézhet az elő az illető tanárokra nézve, a mennyi­ben könnyen azt vélhetik, hogy ő felettük az egyházi felügyelet csak névleges, ők egy más hatóságtól, az ál­lamkormány képviselőjétől vannak függésben, tehát ők, kiváltságos helyzetet tulajdonithatnak maguknak a többi tiszttársak felett, az ilyen szellem és felfogásnak pedig még csak az árnyéka is eltávolítandó lévén az egy inté­zetben ugyanegy célra törő és működő tanárok gondol­kodásától; elégedjék meg, vallás és közoktatási minisz­ter annyival, amennyit maga az országos törvény meg­szab, hogy t. i. egyszerű tudomásvétel végett az elmoz­ditási ítélet felterjesztendő, hogy a szükséges további in­tézkedést megtehesse. 3. A tantervre vonatkozó amaz indokolást sem hagy­hatja minden észrevétel nélkül a bizottság, hogy t. i. ha valaha bekövetkeznék vagy az egyet, konvent ugy látná, hogy bekövetkezett, miszerint a kormány által megkövetelt tanterv retrográd irányt vett : mindig sza­badságában áll az egyet, konventnek az államsegélyt ily áron el nem fogadni s a szerződéstől a 87. §. e) pontja értelmében visszalépni. Óhajtotta volna a bizottság, ha ezen indokolás a leiratban mellőztetik, mint a mely meg­nyugtatásunkra épen nem szolgálhat, tudva azt, hogy a mi viszonyaink következtében a szerződés felbontása és e szerint az államsegély megszűnése tanintézeteinkre nézve legtöbb esetben igen sok nehézséggel járna és azokra nézve életkérdéssé válhatnék. Ezek után ajánlja a bizottság, hogy:

Next

/
Oldalképek
Tartalom