Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-21 / 25. szám

I. Miután egyházunknak legfőbt? és legszentebb érdeke, hogy iskoláit, melyeket önmaga hozott létre és tartott fenn annyi időn keresztül, továbbra is a maga satát erejéből tartsa fenn s e tekintetben minden áldozatot meghoznia mulhatlan kötelessége, államsegélyezésre csak oly tanintézeteket ajánljanak az egyházkerületek, melyek semmiesetre sem képesek magukat önerejükből a törvény kívánalmai szerint berendezni és a melyek államsegély nélkül tovább — legalább jelenleg — fenn nem tarthatók. — Maguk az egyházkerületek saját körükben bírálják meg minden ilyen középiskola helyzeti körülményeit és viszonyait. 2 Maga az egyet, konvent egy 5 tagu bizottságot választ, melynek föladata lesz az egyházkerületek által fölterjesztendő ilyen vagyonkimutatásokat felülvizsgálni, a helyzeti körülményeket a legnagyobb körültekintéssel mérlegelni s észrevételeivel azokat az egyet, konventhez fölterjeszteni. Emez 5 tagú bizottság hatalmaztatván fel a segélyezési ügyben az államkormány megbízottjával vagy megbízottjaival érintkezni, az egyházkerületek ajánlata s javaslata után a szerződési tervezetet elkészíteni s a konventtől nyert felhatalmazás mellett azokat az államközegekkel megkötni. 3-szor. Már konventünk fölterjesztvén legközelebbi gyűlésében 83. sz. a., hogy iskoláink közül többnek egyszer s mindenkorra szükségelt beruházások céljából is van szüksége államsegélyre, a vallás- és közoktatásügyi miniszter kifejezte, hogy hajlandó emez ügyben tárgyalásba bocsátkozni. Felhivatnak az egyházkerületek, hogy az ily egyszer s mindenkori segélyt igénylő iskolák szükségleteit szintén megvizsgálva terjeszszék be a már jelzett konventi bizottsághoz, hogy azokat az szintén behatólag mérlegelhesse és terjeszsze konventünk és majd az illető minisztériumhoz. A bizottság javaslata ellen Fejes István és Mocsáry Lajos szólaltak fel, mellette György Endre, Balogh Imre, Szász Domokos, Révész Bálint, Körmendy Sándor. Szavazásra bocsáttatván, a nagy többség a bizottság jelentését előbb általánosságban majd részleteiben is elfogadta. A jun. 17-iki ülésben első sorban a m.-szigeti iskola ügye tárgyaltatott, mely már a mult conventen is szóba jött. A jogügyi bízottság és a dunántuli kerület kifejtik, hogy ez intézet, mely 1835 óta jogakadémiával is birt, a forradalom folytán megszűnt, de újból nyilvánosságra jogot nyert, most nagyon precarius viszonyok közé jutott; miután az intézet már három század óta küzd a magyar nemzetiség és a protestáns felekezet érdekében, további fentartása szükségesnek és felette kívánatosnak mutatkozik. Most az intézet, miután saját jövedelme csak mintegy 14,000 frtra rug, 10,300 kormánysegélyt kénytelen igénybe venni, hogy a törvény követelményeinek megfelelhessen. Az intézet pártfogása e segélyt igénybe venni, illetve elfogadni óhajtja és kész a törvényben megszabott feltételeknek eleget tenni. A bizottság a kormánynyal kötött szerződés jóváhagyását ajánlja. Tisza Lajos gróf, tekintettel az intézet fentartásának szükséges voltára, ajánlja a szerződés jóváhagyását, de azon kikötéssel, hogy a fegyelmi eljárásra vonatkozó pontjai az ez iránt tett felterjesztés értelmében módosíttatnak. A convent a szerződést ily értelemben elfogadta ; egyúttal kimondta, hogy ugy ezen, mint analóg ezentuli szerződések megvizsgálásával az öt püspök és öt főgondnok bizatik mag. Következik a közjogi bizottság jelentése a tiszáninneni egyházkerület előterjesztéséről a püspökök és főgondnokok főrendi tagsága ügyében. Tisza Lajos gr.: Alig hiszi, hogy legyen állam, de ha van is, bizonyosan nem a magyar állam az, a hol oly törvényt lehessen hozni, mely minden felekezet, minden nemzetiség, minden osztály tetszését egyaránt kinyerhetné és mindegyiknek igényeit kielégíthetné. Századokon keresztül gyakorolt kiváltságok és századokon keresztül tűrt üzelmek, századokon keresztül való nélkülözések és türelmetlenségek állnak itt egymással szemben. A törvényhozás tehát alig járhatott el másképen, alig is volna képes más törvényt alkotni, mint olyant, mely fokról-fokra igyekszik az ellentéteket kiegyenlíteni. Én tehát azt hiszem, hogy nem ál'ana egyházunk és felekezetünk érdekében, ha azért, mert el nem érhettük azt, amit meggyőződésünk szerint jogosan kértünk, nem használjuk fel az egyház érdekében azt, a mit a körülményekhez képest a törvényhozás megadhatott. És ezért teljesen hozzájárulok a határozati javaslat azon passusához, mely kimondja, hogy a convent nem osztja a tiszáninneni kerület nézetét, és egyáltalán hátrányos volna ha amig el nem érhetjük a végső célt, nem használnók fel a rendelkezésünkre bocsátott eszközöket. Ezért elfogadom a határozati javaslatot. Azt tartom, hogy egy állam sem birna megállni, de legkevésbbé a magyar állam, ha az a tan jutna érvényre, hogy azért, mert egy hozottt törvény nem elégiti ki óhajtását, akár egy egyénnek vagy testületnek, ezeknek joguk van a törvénynek ellenszegülni, vagy a törvény végrehajtását megakadályozni. Meg vagyok győződve, ha nálunk ezen tan érvényre jutna, legrövidebb idő alatt eltemettetnék az állam. Ezen pontból itélem meg és itélem el a tiszáninneni kerület felterjesztett határozatának azon passusát, mely szerint a kerület főtisztviselőit visszatartja attól, hogy a törvénynek engedelmeskedjenek. Osztom továbbá azon nézetet is, hogy a convent nincs hivatva és jogosítva ezen ügyben zsinatot összehívni. Ezekhez képest elfogadom az előterjesztett határozati javaslatot. Kun Bertalan superintendens csak azért szólal fel, hogy elhárítsa a tiszáninneni kerületről azon gyanút, mintha »a törvénynek ellenszegülni« akart volna ; ilyen szándék távol állott a kerülettől ; ilyesmi az egész tárgyalás folyamán nem jött szóba, a kerület határozatának egy kifejezése sem igazolja ezen felfogást, sőt világosan kimondatik, hogy a kerület a fennálló törvényt tiszteletben tartja, A kerület c^ak azt mondta ki, hogy nem tekinti magát feljogosítva arra, hogy ily fontos ügyben határozatot hozzon és ezért a zsinat, a reformált egyház legfőbb hatósága elé akarja vinni, addig pedig függőben kívánja hagyni; az egyházfőnökök »eltiltása« a főrendi tagság elfogadásától a határozatban nincs benne. A kerület nézete szerint a püspökök és gondnokok hatáskörének módosítására csak a zsinat illetékes. Ha a convent azt hiszi, hogy a kérdést ő is eldöntheti, mi az ellen nem szólhatunk. De azért kívánatos volna, hogy a kerület ellen, melynek meg van a felszólalási joga és a mely az autonomiát szigorúan veszi, ne recrimináljanak ; és ezért kéri, hogy a határozatba ne véttesenek fel oly kifejezések, melyek a kerület önérzetet sérthetnék. Szentpéteri Sámuel megjegyzi, hogy a kerület meg fog hajolni a convent határozata előtt. Mocsáry Lajos nem járulhat hozzá a felolvasott határozati javaslathoz. Nagy ellenmondást lát abban, hogy annak elején kimondatik, miszerint a convent most is ragaszkodik mult november hóban kimondott nézetéhez, de akkori határozatát mégis desavouálja. A kerület