Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-21 / 25. szám

egyházunk képviselve ; de a törvényjavaslatot a bemutatott alakban is örömmel üdvözölte, mint nagy lépést a val'ások jogegyenlőségének az 1848. XX. t. eben kimondott elve felé. A törvényhozás e részben nem változtatott a javaslaton ; s igy egyházkerületünk egyelőre nem lesz saját elnökei által képviselve a főrendiházban; de képviselve lesz egyetemes ref. egyházunk; s ez, az elv diadalának érzetével minket is kielégíthet. Egyik testvéregyházkerület átirata kapcsán lesz a főt. egyházkerületi közgyűlésnek alkalma, e fontos tárgyban, ha kiván, külön is nyilatkozni. Mert az én általános jelentésem — bár mindenről csak futólag szólottam — már is igen hosszura terjedt; pedig több a teendőnk a jövőre, mint időnk azokra viszszatekintenteni, a melyek immár hátunk mögött vannak. De mert a jövőre a legnagyobb s buzgalmunkat leginkább erősitő biztatást nyújtja annak tudata, hogy egyházunk szent érdekei iránt a jótékonyság és áldozatkészség ma sincs lankadóban, annál kevésbbé fogyatkozott el, még e lélekemelő ténynél szabad legyen időznöm kissé. S itt mindenek előtt hálával említem fel, hogy a királyi kegy e legutóbbi időben is mosolygott felénk. O felsége, koronás királyunk, magánpénztárából szenterzsébeti anyaegyházunk leányának Tótkeresztúrnak iskolai célokra 100 frtot méltóztatott legkegyelmesebben adományozni ; s ügyünk és annak szerény munkásai iránt legmagasb érdeklődésének és méltánylásának még azzal is tanújelét adta, hogy Gacza János kölkedi tanítónak — ki ötven éves hű szolgálata után épen nyugalomba lépendő vala — a koronás ezüst érdemkeresztet adományozni kegyeskedett. Felséges asszonyunk, szeretett királynénk sem vonta meg tőlünk eddig is éreztetett kegyességét, ez évben is 100 frtot adományozott gödöllői szegény iskolás gyermekeink részére, ruházatra és könyveicre. Ok mindaketten érzik, hogy a korona legszebb gyémántjai a kegyelem és a jótékonyság. Egyéb kegyes adományokról, ugy a mint azok az egyházmegyék jegyzőkönyveiben elősorolva tudomásomra jöttek, valamint az egyházaknak építkezésekben s egyébb beruházásokban mutatkozó gyarapodásáról, •/. alatti mellékletben mutatom fel a kimutatást, nem akarván a — hála istennek, — hosszú sorozattal a ft. egyházkerületi közgyűlés figyelmét fárasztani. Csak egy pár tételt emelek ki s a végeredményeket jelzem. Kiemelem, hogy a pesti egyháznak néhai b. Majthényi Lászlóné, az életében tett alapítványhoz végrendeletiig még 4100 frtot hagyott, Jászkiséren G- Balog Sándor előbbi orgonaalapitványát végrendeletileg még 3750 frt értékű földbirtok-hagyománynyal egészítette ki s Nagykőrösön Szalay Pálné, szül. Faragó Zsuzsána, kinek nevét jegyzőkönyveink már megörökitették, ujabban ismét 1000 frtos alapítványt tett a szülővárosában eme lendő árvaházra. Szép példái az apostoli intés követésének : A jólléteiben el ne fáradjatok. Es kiemelem, mint szép és gyümölcsöző szokás gyakorlatát, követendő például szolgálókat, hogy Felső-Baranya különböző egyházaiban, a nép, közösen vállalt közmunkával, aratással, kaszálással, 7831 forintot, a külsősomogyi egyházmegyében hasonló módon 3035 forintot, Vértesalján az egy Abán, kaszálással 350 frtot kerestek egyházuknak. A gyors munka tetszik az Úrnak s Isten áldása a verítéken, mely az ő háza építésében ömlik. Az egyházaknak egyházi és iskolai építkezésekre fordított költségei egyházmegyenként: Alsó-baranya-bácsi egyházmegyében 5969.— frt Felső baranyaiban 15.187.48 » Kecskemétiben 13.314.24 » Pestiben (7156.— » Soltiban ^8090.— » Külső-somogyiban 6602.— » Tolnaiban 14.189.— » Vértesaljaiban 4800.— » Összesen 75.307.72 frt Az egyesek alapitványai és adományai pedig, egyházmegyénként, ugyanazon sorban: 158 frt 50 kr. ; 277 frt; 7481 frt 65 kr. ; 6575 frt; 3910 frt; 5564 frt; 383 frt 66 kr. ; 4089 frt; összesen 28.408 frt 81 kr. A két összeg pedig — 103 730 frt 53 kr. Ennyi, a mi egyházkerületünkben, az egyház és iskola rendes fenntartásának évi szükségletein felül, a legközelebbi évben Isten dicsőségére fordíttatott. Tegyük ehhez azt a 10.OOO forintra menő négy alapítványt, melyet főgondnokunktól az imént vettünk, az összeg haladja a 113.000 frt, s örömmel s büszkén mondhatjuk : hogy ha vannak szent oltáraink, azok nem állanak üresen, mert hála Istennek vannak áldozóink is! S ezzel jelentésemet bezárva, azt s magamat a főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés kegyes jóindulatába ajánlom. A magyarországi ev. ref. egyház egyetemes conventje. (Junius 15 — 17-én.) Mint annak idején jelentettük a ref. egyház egyetemes conventje f. hó 15-ére rendkívüli ülésre hivatott össze Budapestre. A conventi tagok legnagyobb részt azok voltak, kik a közelebbi években ; mindössze is három uj tagot láttunk : gr. Tisza Lajos dunamelléki főgondnokot, Szász Gerőt az erdélyi, és Szűts Sándort a dunán tuli egyházkerület részéről. Az elnöki székeken id. b. Vay Miklós legidősb főgondnok és Kun Bertalan legidősb püspök ültek. Az utóbbinak buzgó imája után, b. Vay M. a teljes számmal megjelent tagokat üdvözölvén, majd felemlítvén a mult novemberi convent azon határozatát, hogy mihelyt a közoktatási miniszter válasz leirata megérkezik, a konvent rendkivűlileg is egybehivassék, — az ülést megnyitotta. Mindenek előtt felolvastatott Trefort miniszternek a gymnas. államsegélyre vonatkozó következő leirata : A magyarországi ref. egyház egyetemes konventjének mult évi nov. hó 23 áról 83. jegyzőkönyv szám alatt hozzám intézett beadványára a főhatósága alatti középiskolák (gimnáziumok) államsegélyben leendő részesítése tárgyában, a következőkben van szerencsém válaszolni: Szívesen elismerem és teljesen méltánylom azokat a jó szolgálatokat, melyeket átalában a protestáns, jelesen a reform, felekezet középiskolái századokon át tettek és folyvást tesznek a hazai közművelődés, valamint a magyar állam és nemzetiség ügyének; s ezen iskoláknak továbbra is fenntartását és virágoztatását, s közülök azoknak, melyek ezt a magok erején és saját alapitványaikból el nem érhetik, a mennyiben fennállásukat országos miveltségi vagy fontos helyi érdekek kiválóan igénylik, az 1883. évi XXX. törvénycikk 47. §-a alapján államsegélyben is részesítését, annál szükségesebbnek kell tartanom, minél kétségbevonhatlanabb az, hogy ezen iskolák nagy része az állam vállairól veszi le a terhet, s megszünésök esetén az állam volna kénytelen, más megfelelő középiskolákat állítani helyökre. Ál-