Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-01-18 / 3. szám

ha az egyház magasztos hivatásának megvalósítását elősegítjük s ha életünkkel és cselekedeteinkkel példát adunk híveinknek, hogy milyennek kell lenni egy buzgó keresztyén embernek. Igen helyesen utal mai összejövetelünk programmja a nagy apostolnak a thessalonikabeliekhez intézett buzdító szavaira, hogy ^intsétek egymást és építsétek egymást . . . intsétek azokat kik rendetlenül járnak, vigasztaljátok azokat, kik félelmes szívűek ; az erőtleneket segéljétek, tűrők legyetek mindenekhez . . . szüntelen imádkozzatok ... az istennek lelkét meg ne oltsátok . . . mindeneket megpróbáljatok, s a mi jó azt megtartsátok. (I. Thess. 5, 9—21.).* Hogy azonban a lelkipásztori hivatal ezen magasztos feladatának megfelelhessünk, ahoz mindenek felett az szükséges, hogy benső hivatással bírjunk; szükséges, hogy isten szóljon hozzánk és hívjon el a hivatalra. Érezték-e önök magokban a lelkesedésnek ama tüzét, mely egykor a prófétákat hevité, s melyet az igazság érzete gyújt meg az emberi kebelben? Megszólalt-e leikökben ama mennyei szózat, mely egykor Mózest kiszólitá a csendes magányból, hogy feláldozza nyugalmát s életét egy nagy eszmének, Izráel nemzeti nagyságának megvalósítására szentelje ? Ereznek-e magokban elég erőt, hogy megküzdjenek a lelkipásztori hivatalnak igen nagy nehézségeivel, hogy szembeszálljanak az előítélettel és tudatlansággal, hogy feláldozzák, ha kell az élet nyugalmát és egyedül a Krisztus egyháza érdekében harcoljanak mindhalálig ?! Ha csak a megélhetés gondolata vezette önöket e pályára, ha a kényelemszeretet ösztönzi önöket a palást felöltésére, ha nem szólt önökhöz is ama mennyei szózat s nemesebbszerü fellángolást sohase éreztek : akkor önök nem lesznek Krisztus egyházának hű sáfárai! Tisztelt ifjúság ! nem szemrehányásul hoztam fel mindezeket, mintha önöknek maguktartása aggodalomra adna okot. Sőt ellenkezőleg, önök most egészen jó uton haladnak s az a buzgóság, melyet a vasárnapi iskolákban kilejtenek, kezességül szolgál nekünk jövőjüket illetőleg. Önök megtalálták a helyes eszközt, melylyel már mostani helyzetükben a Krisztus egyházának ügyét a legsikeresebben előmozdíthatják. A vasárnapi iskolák felett lehet pro et contra vitatkozni, de azt senki sem tagadhatja, ki a fővárosi viszonyokat ismeri, hogy ez a legjobb eszköz megtartani ama kisdedeket isten országa számára, hogy egyszersmind a társadalomnak is becsületes tagjai legyenek. Itt a fővárosban épen az az elem van leginkább kitéve a kísértéseknek, melyből a vasárnapi iskolások kikerülnek. Azon gyermekek, kiknek szülői a mindennapi kézimunkára vannak utalva és egész nap gyárban dolgoznak, magukra hagyatva vannak, kitéve a fővárosi élet minden bűneinek : mivé lennének ezek, ha az iskolában önök vezetése alatt nem oktattatnának az isten és megváltónk iránti tiszteletre, a becsületes, keresztyénekhez illő életre?! A szegénység gyakran nem jó tanácsadó s ha önmagukban nincs meg az az erkölcsi fékező, mely visszatartsa őket a gonosztól s melyet csak a vallás adhat meg, — menthetetlenül alásülyednek s néhány év múlva keserű könyeket hullat felettök az ártatlanság angyala. Azért semmi sem illik jobban e mai összejövetelünkhöz, mint Urunknak ama könyörgése : ^.kérlek Uram! őrizd meg őket a gonosztól és szenteld meg a te igazságoddal, mert a te beszéded igazság !c

— De szentelje meg a Mindenható önöket is és adjon sikert munkálkodásukra, hogy szolgáljon az önöknek buzdításul az életben, hogy hasonló lelkesedéssel hasonló buzgóságot fejtsenek ki a Krisztus egyháza érdekében ! Petri Elek. Külföldi tanulmányaink. Ajánlva a főt. sup. urak s a t. ösztöndijosztő bizottságok szives figyelmébe, A magyarhoni ág. hitv. evang. egyház mind a 4 superintendentiája, s a Glósius S. és D.-féle ösztöndijosztó bizottság Budapesten évenként segélyezni szokta a külországi evang. prot. egyetemekre menő ifjakat (rendszerint hit- vagy tanárjelölteket), hogy nagyon is költséges külországi tanu'mányaikat, az anyagi gondok kínzó voltától menten, annál sikeresebben végezhessék. De fájdalommal tapasztaltam, hogy tán egy téren sem használtatnak föl egyesek részéről ős prot. alapitványaink oly lelkiismeretlenül, tekintet nélkül az elnyerhetés és elnyerés feltételeire, mint épen a külországi egyetemeken. Többek felszólításának a bel- és külföldiek részéről engedve, megkísértem most röviden kimutatni azon visszaéléseket, melyeket külországi egyetemeken tanuló magyar ifjaink elkövetnek, de azon utat is, melyen haladva, e visszaéléseknek egyszer s mindenkorra véget vetni, és ezen bajt gyökeresen orvosolni lehetne. A Glósius S. és D.-féle ösztöndíj elnyerhetésének egyik lényeges feltétele ez:,A megszavazott ösztöndijat csak a tanév második fele kezdetével — miután az illető egyetemen sikerrel töltött első félév bevégzését, különösen a végrendelkező akaratához képest bölcsészeti tantárgyak hallgatását is tanúsító, és egyszersmind a második félévre lett beiratása felöli bizonyítványt (tehát Anmeldungsbogent) beküldötte . . . fogja megkapni * stb. Egy philosophiai tárgynak szorgalmas hallga-