Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-21 / 25. szám

lyek közül theologiánk ez évben lépett uj szervezetébe, tanitóképezdénk most áll kíegészitése küszöbén, gymna­siumaink, melyeknek a középiskolai törvényhez való al­kalmazkodása s némi átalakulása szintén tárgyalásra vár s végre népiskoláink is — mindenik a maga körében s ugy a hogy tudja, teljesiti kötelességét. Theologiai in­tézetünk, mint magától értődik, különös gondjaim tárgya volt ez évben s örömmel tehetek tanúságot tanárai ki­váló buzgóságáról s növendékei (átlagos) szorgalmáról. A theologiai igazgató-választmány két ülést tartott ok­tóber óta s jelen gyűléseink alatt tartja a harmadikat. A convictus kiterjesztéséről s megszilárdításáról, az előbbi határozat alapján, szintén gondoskodnunk kell s fogunk is ; és itt hálával kell megemlitenem, hogy lelkészeink — mint várhattuk is tőlök — legnagyobb részint ön­ként és szivesen teljesítették, a mit tőlök kértünk ; s bár egyik egyházmegyénk élesen nyilatkozott a kerületi köz­gyűlési határozat, mint jogsértés s hatáskör-túllépés el­len : a hozzájárulást az sem tagadta meg; egy, épen azon egyházmegyebeli lelkes, de a közgyűlésen jelen nem volt, lelkésztársunk pedig ama tiltakozó határozat elle­nében felszólalva, azt irja: »az egyházkerületi közgyűlés határozata, szerintem, jogos, törvényes és korrekt, oly egyének hozván javaslatba a lelkészek e megadóztatását, kik nem önhatalmúlag, hanem a közgyűlés által küldet­tek ki jövedelmi források kutatására és igy általunk vá­lasztott egyének, tehát rólunk nem nélkülünk ; az intéz­kedést pedig az egyházkerület tette, mely képviseleti jogánál fogva nemcsak a bárányok, hanem a pásztorok felett is rendelkezik.* Mihez én azt teszem, hogy a ne­heztelt egyházkerületi végzés nem kényszerítő parancs, csak apellálás volt lelkészeink ügyszeretetére s ismert buzgóságára! Jogakadémiánk, a jogakadémiák fölött országszerte lebegő bizonytalanság nyomása alatt, nehéz napokat él; hallgatói fogynak inkább, mint szaporodnak. Előbb-utóbb határoznunk kell sorsa fölött, most egyelőre az is telje­sítse — s teljesiti is — a viszonyokhoz képest — fel­adatát. Népoktatásunk fölött egészben ítéletet mondani, ré­szemről — kellő tapasztalatok hiánya miatt — nem me­rek, legalább korainak tartom. Kerületi közgyűlésünk, a tanügyi bizottság évi jelentéseiben figyelemmel kiséri s nevezetesbb mozzanataiban evidentiában tartja a népok­tatási ügyet is ; mit én láttam, első püspöki körutamban nem minden tekintetben örvendetes ; tanítóink azon ré­sze, a kiknek iskoláiban megfordultam, még az ujabb nemzedék is, kevés kivétellel, nem áll hivatása magasla­tán ; szakszempontból sem, de különösen az egyházias­ságban ; az egyházzal közösen működni, magát az egy­házi rendhez szabni, nem igen tudja vagy nem akarja ; inkább igyekszik szerepelni, pappal-presbyteriummal ujjat hűzni, magát függetleníteni: mint kötelességei hű s oda­adó teljesítése által szerezni érdemet. Annál jobban esik aztán egy-egy igazán dicséretes kivétellel találkozni, mint nekem is volt alkalmam. Anyagi ügyeink is nagy átalakuláson vannak épen keresztülmenőben; értem pénztáraink kezelését. M. é. októberi közgyűlésünk elhatározta összes pénztárainknak a köz-, az államsegély-, a missiói és a három különböző című főiskolai pénztáraknak a Magyar földhitelintézet kezelésébe való átadását. E határozat m. é. december­ben tényleg foganatosíttatott is, a minek megtörténtéről s a pénztárak uj kezelésének miben létéről, külön jelen­tés lesz a főtiszteletű közgyűléshez. Megemlítem még, hogy felekezetközi viszonyaink is javulóban vannak; sérelmes eseteink mind ritkabban merülnek fel s elvesztik a szándékosság bántó jellegét. Talán megérjük, hogy ez a rovat feleslegessé is fog válni jelentéseinkben. Engedelmet kérek, hogy irodalmi téren is néhány érdekes s örvendetes mozzanatot említhessek föl egyház­kerületünk köréből. Minden-k előtt tiszteletre méltó ve­teránunk, egyházkerületünk nesztora Dobosunk egyházi dolgozatainak összegyűjtése s remélhető megjelenése, a mi nem csak minket, de egész protestáns egyházunkat méltán örömmel tölti el. Mint értesültem, a munkák meg­jelenése, az előfizetések és megrendelések által már biz­tosítottnak tekinthető. Az agg után a fiatal: Hetessy Victor drávafoki lelkésztársunk, a francia protestáns egy­házi irodalom jeles termékeiből bocsátott közre egy ér­tékes kis gyűjteményt önálló szabad átdolgozásban. Kü­lönös elismeréssel említem föl Biczó Pál pátkai lelkész­társunk egyháztörténelmi dolgozatát, a pátkai reformá­tus egyháztörténetét, követendő például még kisebb egy­házaink lelkészeinek is, mert a legkisebb gyülekezet tör­ténete is tanúságos és lélekemelő lehet, és az egyes egyházak történetéből alakul az egyházmegyéké, egy­házkerületeké, egyetemes egyházunké. De vessünk egy pillantást határainkon kívül is, egyetemes egyházunkra sőt országos dolgokra is, me­lyek reánk tartoznak. Egyetemes konventünk m. é. november 14—29. napjain ülésezett itt Budapesten. Jegyzőkönyve közkézen forog, mégis legyen szabad kiemelnem belőle egy pár kimagasló pontot. A közalapból első izben osztott se­gélyt, a hozzáfolyamodott szegény egyházaknak és lel­készeknek ; e momentuosus tény méltó a fölemlitésre. A közalapba az első évben (1883-ról) befolyt a kezdet nagy nehézségei dacára 82.028 frt 39 kr., ebből keze­lési költségekre s adóra összesen 539 frt 03 kr. fordít­tatott; 31.221 frt 76 kr. tőkésittetett; 49.464 írt 42 kr. pedig kiosztás végett rendelkezésre állott. A konvent azonban, a közalap kitűzött céljai közül még sem a lel­készözvegy és árvái nyugdíjintézetre, sem a missióra nézve, nem levén meg a kellő előkészületek, ebből 9üOOfrtot a következő év számlájára irt át s e végbő ideiglenesen tőkésített és tényleg kiosztott egyházaknak 30.580, lelkészeknek 9850, összesen 40430 forintot. Ez összegből mind az öt egyházkerület közt a mienknek jutott legkevesebb, összesen 3270 frt. Kétségkívül azért is, mert hála istennek itt legkevesebb a szükség; de részben azért is, mert tőlünk volt a legkevesebb folya­modó. Örüljünk s adjunk hálát Istennek, hogy a kölcsö­nös és önsegély e forrása is megnyílt számunkra. Másik fontos mozzanata volt a konventnek, a kö­zépiskolák államsegélyben részesítése ügyének a megint ditása. A vallás- és közoktatási miniszterhez ez iránt tett felírásra már a legközelebbi napokban várhatjuk a — remélhetőleg kedvező — választ; remélhetőleg mondom, mert kérelmünk jogos, törvényes, méltányos levén, fel­tennünk sem szabad, hogy alkotmányos és felelős mi­niszter által az visszautasittassék; oly miniszter által kivált, ki a közművelődés ügyei iránti buzgalmát feleke­zeti elfogultság nélkül — annyiszor tanúsította. Nyilatkozott egyetemes konventünk a protestáns egyházaknak, főgondnokaik és püspökeik által a törvény­hozás főrendiházában leendő képviseltetése iránt a kor­mány által benyújtott, akkor még csak törvényjavaslat tárgyában is, mely azóta O Felsége által is szentesitett törvénynyé vált. A konvent kifejezte ugyan jogos kivá­natát, hogy az uj főrendiházban — nemcsak a törvény­javaslatban fölvett három-három, hivatalra legidősb, ha­nem valamennyi főgondnoka és püspöke által legyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom