Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1885-06-21 / 25. szám

lyek közül theologiánk ez évben lépett uj szervezetébe, tanitóképezdénk most áll kíegészitése küszöbén, gymnasiumaink, melyeknek a középiskolai törvényhez való alkalmazkodása s némi átalakulása szintén tárgyalásra vár s végre népiskoláink is — mindenik a maga körében s ugy a hogy tudja, teljesiti kötelességét. Theologiai intézetünk, mint magától értődik, különös gondjaim tárgya volt ez évben s örömmel tehetek tanúságot tanárai kiváló buzgóságáról s növendékei (átlagos) szorgalmáról. A theologiai igazgató-választmány két ülést tartott október óta s jelen gyűléseink alatt tartja a harmadikat. A convictus kiterjesztéséről s megszilárdításáról, az előbbi határozat alapján, szintén gondoskodnunk kell s fogunk is ; és itt hálával kell megemlitenem, hogy lelkészeink — mint várhattuk is tőlök — legnagyobb részint önként és szivesen teljesítették, a mit tőlök kértünk ; s bár egyik egyházmegyénk élesen nyilatkozott a kerületi közgyűlési határozat, mint jogsértés s hatáskör-túllépés ellen : a hozzájárulást az sem tagadta meg; egy, épen azon egyházmegyebeli lelkes, de a közgyűlésen jelen nem volt, lelkésztársunk pedig ama tiltakozó határozat ellenében felszólalva, azt irja: »az egyházkerületi közgyűlés határozata, szerintem, jogos, törvényes és korrekt, oly egyének hozván javaslatba a lelkészek e megadóztatását, kik nem önhatalmúlag, hanem a közgyűlés által küldettek ki jövedelmi források kutatására és igy általunk választott egyének, tehát rólunk nem nélkülünk ; az intézkedést pedig az egyházkerület tette, mely képviseleti jogánál fogva nemcsak a bárányok, hanem a pásztorok felett is rendelkezik.* Mihez én azt teszem, hogy a neheztelt egyházkerületi végzés nem kényszerítő parancs, csak apellálás volt lelkészeink ügyszeretetére s ismert buzgóságára! Jogakadémiánk, a jogakadémiák fölött országszerte lebegő bizonytalanság nyomása alatt, nehéz napokat él; hallgatói fogynak inkább, mint szaporodnak. Előbb-utóbb határoznunk kell sorsa fölött, most egyelőre az is teljesítse — s teljesiti is — a viszonyokhoz képest — feladatát. Népoktatásunk fölött egészben ítéletet mondani, részemről — kellő tapasztalatok hiánya miatt — nem merek, legalább korainak tartom. Kerületi közgyűlésünk, a tanügyi bizottság évi jelentéseiben figyelemmel kiséri s nevezetesbb mozzanataiban evidentiában tartja a népoktatási ügyet is ; mit én láttam, első püspöki körutamban nem minden tekintetben örvendetes ; tanítóink azon része, a kiknek iskoláiban megfordultam, még az ujabb nemzedék is, kevés kivétellel, nem áll hivatása magaslatán ; szakszempontból sem, de különösen az egyháziasságban ; az egyházzal közösen működni, magát az egyházi rendhez szabni, nem igen tudja vagy nem akarja ; inkább igyekszik szerepelni, pappal-presbyteriummal ujjat hűzni, magát függetleníteni: mint kötelességei hű s odaadó teljesítése által szerezni érdemet. Annál jobban esik aztán egy-egy igazán dicséretes kivétellel találkozni, mint nekem is volt alkalmam. Anyagi ügyeink is nagy átalakuláson vannak épen keresztülmenőben; értem pénztáraink kezelését. M. é. októberi közgyűlésünk elhatározta összes pénztárainknak a köz-, az államsegély-, a missiói és a három különböző című főiskolai pénztáraknak a Magyar földhitelintézet kezelésébe való átadását. E határozat m. é. decemberben tényleg foganatosíttatott is, a minek megtörténtéről s a pénztárak uj kezelésének miben létéről, külön jelentés lesz a főtiszteletű közgyűléshez. Megemlítem még, hogy felekezetközi viszonyaink is javulóban vannak; sérelmes eseteink mind ritkabban merülnek fel s elvesztik a szándékosság bántó jellegét. Talán megérjük, hogy ez a rovat feleslegessé is fog válni jelentéseinkben. Engedelmet kérek, hogy irodalmi téren is néhány érdekes s örvendetes mozzanatot említhessek föl egyházkerületünk köréből. Minden-k előtt tiszteletre méltó veteránunk, egyházkerületünk nesztora Dobosunk egyházi dolgozatainak összegyűjtése s remélhető megjelenése, a mi nem csak minket, de egész protestáns egyházunkat méltán örömmel tölti el. Mint értesültem, a munkák megjelenése, az előfizetések és megrendelések által már biztosítottnak tekinthető. Az agg után a fiatal: Hetessy Victor drávafoki lelkésztársunk, a francia protestáns egyházi irodalom jeles termékeiből bocsátott közre egy értékes kis gyűjteményt önálló szabad átdolgozásban. Különös elismeréssel említem föl Biczó Pál pátkai lelkésztársunk egyháztörténelmi dolgozatát, a pátkai református egyháztörténetét, követendő például még kisebb egyházaink lelkészeinek is, mert a legkisebb gyülekezet története is tanúságos és lélekemelő lehet, és az egyes egyházak történetéből alakul az egyházmegyéké, egyházkerületeké, egyetemes egyházunké. De vessünk egy pillantást határainkon kívül is, egyetemes egyházunkra sőt országos dolgokra is, melyek reánk tartoznak. Egyetemes konventünk m. é. november 14—29. napjain ülésezett itt Budapesten. Jegyzőkönyve közkézen forog, mégis legyen szabad kiemelnem belőle egy pár kimagasló pontot. A közalapból első izben osztott segélyt, a hozzáfolyamodott szegény egyházaknak és lelkészeknek ; e momentuosus tény méltó a fölemlitésre. A közalapba az első évben (1883-ról) befolyt a kezdet nagy nehézségei dacára 82.028 frt 39 kr., ebből kezelési költségekre s adóra összesen 539 frt 03 kr. fordíttatott; 31.221 frt 76 kr. tőkésittetett; 49.464 írt 42 kr. pedig kiosztás végett rendelkezésre állott. A konvent azonban, a közalap kitűzött céljai közül még sem a lelkészözvegy és árvái nyugdíjintézetre, sem a missióra nézve, nem levén meg a kellő előkészületek, ebből 9üOOfrtot a következő év számlájára irt át s e végbő ideiglenesen tőkésített és tényleg kiosztott egyházaknak 30.580, lelkészeknek 9850, összesen 40430 forintot. Ez összegből mind az öt egyházkerület közt a mienknek jutott legkevesebb, összesen 3270 frt. Kétségkívül azért is, mert hála istennek itt legkevesebb a szükség; de részben azért is, mert tőlünk volt a legkevesebb folyamodó. Örüljünk s adjunk hálát Istennek, hogy a kölcsönös és önsegély e forrása is megnyílt számunkra. Másik fontos mozzanata volt a konventnek, a középiskolák államsegélyben részesítése ügyének a megint ditása. A vallás- és közoktatási miniszterhez ez iránt tett felírásra már a legközelebbi napokban várhatjuk a — remélhetőleg kedvező — választ; remélhetőleg mondom, mert kérelmünk jogos, törvényes, méltányos levén, feltennünk sem szabad, hogy alkotmányos és felelős miniszter által az visszautasittassék; oly miniszter által kivált, ki a közművelődés ügyei iránti buzgalmát felekezeti elfogultság nélkül — annyiszor tanúsította. Nyilatkozott egyetemes konventünk a protestáns egyházaknak, főgondnokaik és püspökeik által a törvényhozás főrendiházában leendő képviseltetése iránt a kormány által benyújtott, akkor még csak törvényjavaslat tárgyában is, mely azóta O Felsége által is szentesitett törvénynyé vált. A konvent kifejezte ugyan jogos kivánatát, hogy az uj főrendiházban — nemcsak a törvényjavaslatban fölvett három-három, hivatalra legidősb, hanem valamennyi főgondnoka és püspöke által legyen