Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-06-07 / 23. szám
tanórákon, a tanitottakat tegyék hatályosabbá a gyermeki lelkekre nézve. Még ott is, hol kisebb népességű egyházban a lelkész maga tanitja a confirmátiót: szükséges lenne a tanítónak is a jelenléte. Ezen határozatra értekezletünket azon indok vezette, mivel nem célszerű épen a vallásosság érdekében a confirmátióra való tanítást egészen kivenni a tanitó kezéből. Az egyház a népiskolákban a tanítóra bizza nemcsak a vallástan anyagának tanítását, hanem a vallásos érzület felébresztését is, s ezt végezheti hat éven át, s ezután a vallásos nevelés befejezését kivenni végkép kezéből, nem egyébb lenne, mint bizalmatlanság, mely elébb-utóbb megteremné a tanítóban a vallásos és egyházias nevelés iránti közönyösséget. Míg felekezeti iskoláink lesznek, míg tanitóképezdéink nevelnek nekünk tanítókat: annyit megvárhatunk, hogy tanitóink igazi vallásos érzülettel biiók legyenek, kikre reá bizhassa az egyház — mely őket tartja s fizeti — gyermekeinek vallásos nevelését s annak befejezését a confirmátió tanítását is. Sajnálatraméltó dolog, hogy kezd felmerülni már annak szüksége is, hogy a vallástanítás némely tanítók vallástalan nézetei miatt, végkép kivétessék kezökből ? 1 Miért akkor azok a fényes felekezeti népiskolák, melyeket az ujabb időkben oly nagy áldozattal s igazi buzgalommal építgettek egyházaink ? A lelkészek tanítsák bennölc a vallást, s a netalán materialistikus nézetekkel dicsekvő tanitók pedig az irás, számolás olvasás, s a természettan tanítása közben lerontsák azt, a mit a lelkészek igyekeztek épiteni. S ezért fizesse őket az egyház ? 1 Igénytelen nézetem szerint el fog jönni az az idő, legalább az idő jelei oda mutatnak, midőn az egyház kénytelen lesz lételének fentartása végett a va'lástanitást hitoktatókra bizni. De ezt meg kell előzni annak, a mit Ballagi ur a jövő feladatául tűzött ki, t i. hogy nagyobb egyházainkban több önálló parochiák alakuljanik. Nagy népességű egyházakban egy két lelkész arra képtelen, hogy lelkészi teendői mellett a hitoktatást is végezze a népiskolákban. Ezen kis kitérés után megemlítem értekezletünk egy más közérdekű határozatát. Ugyanis elfogadtatott a derecskei s bárándi lelkészi köröknek azon indítványa, miszerint minden lelkész irja meg egyházának történelmét, a legrégibb időtől kezdve a jelen időig. Az elkészített egyes egyházak történetei, az értekezlet bírálatán átmenvén, az egyházmegyei levéltárba letéteménytztetnek, azon reményben, hogy az utódok folytatni fogják. Kétségen kivül egyháztörténelmi szempontból nagy horderejű határozat, mely ha megvalósíttat ik egyházmegyénk monographiájának létrejöttét nagyban elősegitendi. Nem lenne-e célszerű, minden egyházmegye lelkészi értekezleteinek átvenni ezen határozatunkat ? Egynehány év alatt kiadás alá lehetne készíteni ev. ref. egyházunk történelmének, az egyes egyházak levéltáraiba rejlő adatait. Ertekezletünk foglalkozott, a bárándi kör indítványára az egyházi lapokban felmerült azon kérdéssel is, vájjon a lelkész prédikátióval temettessék-e el, vagy csak imával ? Ertekezletünk míg temetési szertartásunkban a predikátio meg lesz, az elhunyt lelkész feletti predikálást az egyháziasság emelése tekintetében szükségesnek tartja. Ha lehet valaki felett predikátiót tartani, az elhunyt lelkész felett lehet és kell; csak azt a szempontot tekintve is, hogy ez életirat felolvastatván, abból vehet a gyülekezet magának tudomást elhunyt lelkészének élettörténe teiről. Nagyon természetesen ezen nézetünk mellett is, a gyászoló család kivánatát mindenesetre tiszteletben kívánjuk tartani. Ezzel kapcsolatban a lelkészek temetése feletti intézkedés is megtörtént, ugy intézkedvén, ha valamely egyházban lelkészi halálozás fordul elő, a szomszédos lelkész ott, a gondnok által értesittetvén, haladéktalanul jelenjen meg, s a család beleegyezésével tegye meg a szükséges intézkedéseket. Értesitesse egyenes küldött által a prédikálásra a család által óhajtott lelkészt, minden lelkésznek erkölcsi kötelme, az ily megbízatást elhárithatlan akadály kivételével, vissza nem utasítani, értes'tesse ugyancsak küldöttek által, a szomszédos lelkészeket a temetés idejéről; a távolabb lakókat pedig korán küldött levelek által. A lelkészek, a tanitók s gondnok társaságában jelenjenek meg a szomorú szertartáson. Ezen intézkedés által azt hisszük minden lelkésztárs idejében értesittetvén tiszttársának elhunytáról, meg fog jelenni — elháríthatatlan akadályt kivéve — ugyanazon egyházmegyében szolgált lelkésztársának a temetésén. Sokszor olvassuk fájdalommal, hogy egyik vagy másik lelkésztársunk temetési szertartásától még a legközelebb lakó lelkésztársak is távol maradnak; sokszor emeltetett már e miatt résztvétlenség vádja a lel készi kar ellen. Azt hiszem, ha célszerű s kellő intézke dések tétetnének a temetések alkalmával, a résztvétlenség feletti panaszok végkép elmaradnának. Ezek valának értekezletünk közérdekűbb tárgyai, ezekről kívántam a »Prot. egyházi és isk. lap« olvasóit röviden értesíteni. Szerep, 1885. május 31. Fodor Sándor, ref. lelkész. Az al-némedi nagy tüz. Miután a >Pesti napló* f. évi május 29-diki a > Budapesti hirlap« május 30-dik számaiban az én csekély személyem is meg van említve ; miután a »Protes táns egyh. és iskolai lap« csak röviden emliti meg ama vérfagyasztó, s szívetrázó esetet, mely a szegény al-némedieket, s nagy részben a reformátusokat, a mi hitsorsosainkat f. hó 27-én sújtotta, megkísértem én is, halvány színben leirni ama tűzesetet, melynek egy emberélet, 200 lakház, és mintegy 300 gazdasági épület lett áldozatává. A tűz délután I óra tájban támadt egy kis gyermek, illetőleg a szülék gondatlansága miatt — ki az istálóban pipázott. Al-némedi Ocsához mintegy 1 j2 órányi távolságra esik, tisztes magyar ajkú, szorgalmas, s felvilágosodott lakossággal. Mihelyt mi ócsaiak a füstfelleget megláttuk, azonnal két fecskendővel, alólirott, Gere Károly községi jegyző és Ferenczy Dénes urak, és mintegy 40 vizhordókocsi — több mint 100 gyalog oltó ember — siettünk a vész helyére, s midőn oda értünk, már akkor mintegy 50 — 60 ház égett; az oltás a nagy szél és az épületek egymásra halmozása miatt lehetetlennek látszott. Minden utcán kétségbeejtő jajkiáltás volt hallható, szivet rázó esemény volt látható. Láttam egy édes anyát, ki az égő házba rohant be, hogy bent levő kis gyermekét kihozhassa. Láttam egy másikat, ki kisdedével karján, másik kezével másik gyermekét vonszolva, menekült az égő házsorok közül. Láttam egy embert, ki egy elaggott öreget vitt karjai között — hihetőleg apja volt és beteg. Láttam, midőn egy égő házból — egy szalma nyoszolyán 4 ember egy halottat emelt — s mentett meg a hamuvá égéstől. Borzasztó látvány volt ez, mely a kőszívet is megindította volna. Mind ez csak néhány másodperc alatt történt. Mihelyt a kocsiról leszálltam, az égő s füstölgő romok kö
